Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-172

ím 172. országos ülés l'Jl gimnáziumok jelentékeny hányadában közönséges gyári oktatás és nevelés folyik. Akárhány helyen nem értelmet, tudást, fogalmakat, hanem csak szavakat tanítanak. Mindenféle frázisokat Térköznek be az ifjaknak, a helyett, hogy tettre, munkára nevelnék a magyar nemzet jövendő generáczióját. Iskoláinkban a nevelésbői, az oktatáshói hiányzik az, hogy elsősorban súlyt fektessenek arra, hogy az iskola férfiasságra, igazságszeretetre, kötelességtudásra, nemzeti érzületre, társadalmi szolidaritásra, praktikus életfelfogásra, jellemszilárdságra, szorgalomra, takarékosságra, a fizikai és szellemi energiának minden latbavetésére tanítsa az ifjakat. Ezek nélkül a tényezők és dolgok nélkül taníthat az iskola bármit, — ha a tudományok egész garmadáját fogja is a tanítványoknak nyújtani — jobb nemzedéket, a mely egymást jobban megértse, jobb nemzedéket, a mely nagyobb dolgokra lesz képes, a mely a közérdeknek áldozni tud, a mely jellemben szilárdabb, mint a mai, jobb nemzedéket, a mely erősebb, produktívabb, mint a mai, nem tudunk ebben az országban teremteni. (Ugy van! a baloldalon.) • Nagyon szükséges az is, hogy az erkölcsi, nemzeti, szocziális nevelésen kívül az iskolákban nagy súlyt helyezzenek arra, hogy a való élet reális szükségleteit tanítsák az ifjúságnak, és az élő nyelvek tanítására nagyobb gondot fordítsanak, mint ahogy ez eddig történt. A magyar nyelv elszigetelt állásánál fogva azzal a hátránynyal bir, hogy a ki csak magyarul tud, az szinte ki van kapcsolva a nyugati népek nagy kulturai közösségéből, úgyszólván bizonyos tekintetben meg van nehezítve számára a művelődés utján való előmenetel. Azért a magyar középiskolának arra kell törekednie, hogy a német, franczia és angol nyelvek kötelező tanításával módot és alkalmat adjon, hogy a nyugati nagy szellemi kultúrába bele tudjuk kapcsolni magyar fajunkat is. Elengedhetetlenül szükségesnek tartom azonban azt is, hogy Magyarország területén minden egyes középiskolában azt a nemzetiségi nyelvet, a mely az illető vidéken divatos, feltétlenül tanítsák. (Helyeslés.) Azon nemzetiségi félreértések, nemzetiségi keserűségek és bajok, a melyek fenforognak ebben az országban, nagyrészt onnan vannak, hogy tulajdonképen a magyar intelligenczia nem tud a magyarul nem értő emberekkel saját nyelvükön beszélni. Mi kívánjuk, és joggal kívánjuk, hogy az államnak minden egyes jrolgára tanulja meg az állam nyelvét is; de épen oly szükséges és jogos, sőt praktikusan, könnyebben megvalósítható, hogy az intelligenczia, a társadalom vezető egyéniségei, és különösen azok, a kik közhivatalokat töltenek be, és érintkezésben vannak folytonosan a néppel, a közigazgatás terén, mint orvosok stb., tanulják meg legalább annak az egy nemzetiségnek a nyelvét, melynek területén műüködnek. 1 június 7-én, szerdán. T. ház! Néhány apró praktikus kérdésről akarok még szólni. Ilyen a tanszerek kérdése. (Sálijuk! Halljuk!) Több száz iskolát láttam, és bár gróf Apponyi Albert kultuszministersége idején történt már erre nézve intézkedés, a mi népiskoláinknak tanszerekkel való felszerelése olyan hiányos, és a tanszerek alkalmazása még olyan primitív, hogy messze mögötte marad azon nívónak, melyet a külföldi népiskolákban tapasztalhatunk. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Huszár Károly (sárvári): Nagyon kérem a kultuszminister urat, hogy szíveskedjék ezen fontos ügyre szintén kiterjeszteni a figyelmét. Küldenek mindenféle csecsebecséket, játékszereket az iskolákba, de a legszükségesebb, legelemibb tanszerek akárhány iskolában ma is hiányoznak. Ha van valahol helye állami beavatkozásnak, és ha van mód arra, hogy egy hatalmas lépéssel emeljük az iskolák nívóját, ugy modern és alkalmas tanszerekkel való felszerelése az iskolának az. Ha maga a kultuszminister ur megállapitaná az egységes normálfelszerelést külön a városi ós külön a falusi iskolák részére és gondoskodnék arról, hogy az lehetőleg olcsón állíttassák elő és üzérkedésnek vagy spekulácziőnak tárgya ne legyen, hanem akár az államnak közvetítésével az iskolák azt a legolcsóbban szerezhessék be, akkor igen hatalmas lépéssel haladna előre a magyar népiskolák színvonala. (Helyeslés balfelöl,) T. ház! Nagyon kicsinyes dolognak látszik, de mégis nagyon lényeges, mert a ki vidéken jár és látószemekkel nézi a dolgokat, tudja, hogy a tanyai iskolákba a tél folyamán azért nem járnak a gyermekek, mert az ut nagyon be van havazva, nagyon hideg van, nincs czipőjük, nagyon messze van, nyáron meg azért, mert szünetel a tanyai iskola. Tudom, hogy a nyári iskolázás úgyszólván lehetetlen a mezőgazdasági kultúrával foglalkozó vidéken, de a téli iskolát elősegíteni minden erővel kötelességünk. Ausztriában azt láttam, hogy alpesi vidékeken, hol kéthárom órányi távolságról jönnek gyermekek télen az iskolába, maga az illető község vagy város gondoskodik arról, hogy azok az iskolás gyermekek, kik órányi messzeségből jönnek sokszor szánon vagy gyalog az iskolába, ott egy meleg levest vagy ételt kapjanak, hogy ezáltal olyan fizikai erőhöz jussanak, hogy oktatásra és nevelésre egyáltalában alkalmasak legyenek. A magyar társadalomban sok jó akarat van, s ennek nagy tere van itt, hogy a mit az állam a maga erejével talán nem tud megcsinálni, azt a magyar társadalom, és különösen a községek a maguk erejével pótolhatnák. Nagyon lényeges dolog, a mire Magyarországon még mindig nem fektetnek súlyt, az iskolaorvosok intézménye. Tudjuk nagyon jól, hogy a mi népünk az orvosi karral és az orvosi tudománynyal szemben milyen bizalmatlan. Akárhányszor a nagy halandóság, egész nagy vidé-