Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-163
163. országos ülés 1911 májas 23-án, kedden. 11 fennálló legfőbb felügyeleti jogából folyólag, a melyet alkotmányosan gyakorol, a magyar kormány találjon módot arra, hogy ezt a rendezetlenséget, ezt a jogbizonytalanságot megszüntesse, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert nem méltó egy jogállamhoz az a jogbizonytalanság, a melyben a lakosság egy nagy része, közel 1 millió lakos a maga felekezeti ügyeit illetőleg ma exisztál és nem méltó az a rendezetlenség, és — hogy úgy mondjam — egész tanácstalanság,... Bakonyi Samu: Anarchia! Ostffy Lajos: ... a melyben a magyar állam mint kultúrállam és mint nyugateurópai módon adminisztrált állam leledzik egy törvényesen bevett vallásfelekezettel szemben, ugy a maga központi állami, mint törvényhatósági önkormányzati adminisztrácziója körében. (TJgy van! a szélsöbáloldalon.) Ez a rendezetlenséghez a tanácstalan bizonytalanság csak arra vezethet, hogy minduntalan jogosulatlan és oknélküli követelések merülnek fel az államkormányzattal, az önkormányzati hatóságokkal szemben egy törvényesen bevett felekezet és ennek egyes tagjai részéről, a mi jogtalan érdekek érvényesülésével jár egyrészt, másrészt pedig nagyon igazságtalan zaklatásoknak,, méltánytalanságoknak és igazságtalanságoknak, kútforrása, Ez azután természetesen csak elégedetlenséget, gyűlölködést szül. Nem állítom, hogy azoknak a torzsalkodásoknak és gyűlölködéseknek, a melyek a magyar állam honpolgárai egymásközti békéjének igen nagy kárára igen sokszor forrnak és minduntalan kitörnek a magyar nemzet keresztény és nem keresztény vallásfelekezetü lakosai között, keresztény" és zsidó lakosai között, egyedül ez volna az oka. Nagyon jól tudom, hogy ennek más, közgazdasági, társadalmi, érvényesülési okai is vannak; jól tudom, hogy az élet versenyének különféle módjai és sikerei indokai ennek legnagyobb részben, de mindenesetre ez a rendezetlenség is hozzájárul e torzsalkodásokhoz. Hogy ha nem is keresném és nem is kutatnám azt, hogy szükséges-e egy törvényesen bevett vallásfelekezetnek ilyen határozottan megalkotott és mindenki előtt nyilvánvaló szabályzattal birnia, akkor sem térhetek ki az elől, hogy ne mutassak reá azon példákra, hogy hogyan áll e tekintetben a kérdés más, törvényesen bevett vallásfelekezetek szempontjából hazánkban. Ott van elsősorban a római katholikus egyház. Annak, ugyebár, a történelmi fejlődése, a magyar állam fejlődésével való összeforrottsága folytán nyilvánvaló, elismert ós általánosságban mindenki előtt ismert szervezete van, kánonjogi szabályzatai mindenki előtt elismertek és ismeretesek. De hogy tovább menjek, t. képviselőház, a sorrendben, ott van az 1790/91-iki XXVI. törvényczikk által törvényesen bevettnek nyilvánított református és az ágostai evangeli" hitvallású egyház. A mint ezen törvényczikk megalkottatott és ezek az egyházak törvényesen bevett vallásfelekezeteknek nyilváníttattak, az 1790/91-ik évben tartott zsinatokon azonnal meghozták a maguk felekezeti szabályait, „meghoztak zsinati törvényeiket, a melyeket 0 felsége megerősített és szervezeti szabályzatuk nyilvánvaló lett mindenki előtt. Ugyancsak, a mikor az unitárius egyházat az 1848 : XX. t.-cz. törvényesen bevettnek nyilvánította Magyarországon, azonnal, még az abszolút korszakban, 1851ben megalkotta az unitárius egyház a maga felekezeti szabályzatát. És a midőn 1868-ban a IX. t.-czikkel törvényesíttetett azon tényleges állapot, a mely az" abszolút korszakban jött létre, azzal, hogy a görög-keleti egyház két részre osztatott: a román és a szerb egyházra, akkor t. kéj>viselőház, 1869-ben május 28-án a román egyházra nézve, és 1869. augusztus 10-én a szerb egyházra, nézve megerősítést nyernek ugyancsak azon szabályzatok, a melyek szerint ezen egyházak a maguk egyházi életét élik. Elnök (csenget) : Csendet kérek! Ostffy Lajos: De tovább megyek még, t. képviselőház! Az-1895 : XLIII. t.-czikk, a mely a vallás szabad gyakorlatáról szól, még a törvényesen elismert felekezetekre nézve is kötelezővé teszi, hogy addig" a törvényes elismerés meg nem adatik, a törvény 7. §-a értelmében, a míg ezen felekezetek meg nem alkotják a maguk szabályzatát, a melyet a kultuszministerhez kell felterjeszteni, és épen ezen szabályzatnak jóváhagyása alaj)ján történik a felekezetnek törvényes elismertetése. Nincs tehát Magyarországon egyetlenegy felekezet sem, a mely ne üx szabályok szerint élné a maga egyházi és felekezeti életét. Csak egyesegyedül a közel egy millió tagot számláló zsidóság képez kivételt. Hogyan állunk a zsidósággal, t. kéjDviselöház! ? Az 1867: XVII. t.-czikk csak a zsidóvallásu honpolgárokat emanczipálta olyanformán, hogy egyénileg őket részesítette mindazon- honpolgári jogokban, a melyekben a más vallású magyar honpolgárok is részesültek. Ennek a törvénynek voltaképen nem volt tehát semmi köze magához a felekezeti élethez, csak egyes, ezen felekezethez tartozó egyéneknek polgárjogokban való részesitcséről volt szó. És mégis, ezen törvény megalkotása után, egy nagy adminisztratív erővel biró államférfiú, báró Eötvös József . . , (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ostffy Lajos: . . . szükségét látta annak, hogy ezen emanczipált felekezethez tartozó honpolgárok is rendezett szabályok szerint éljék a maguk egyházi életét és gyakorolják az ő egyházi jogaikat. Ezért már 1868-ban felszólította a magyarági összes izraelitákat, hogy kongresszuson 2*
