Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-170

162 170. országos ülés Í911 június 1-én, csütörtökön. kérdéseket képeznek, a melyeknek megoldása a társadalmat sokkal előbbre viszi, mintha hajba kapunk olyan dolgokon, a melyeknek vitatását lehetőleg mellőznünk kell. Én a t. vallás- és közoktatásügyi minister urnak figyelmét elsősorban egy olyan kérdésre akarom felhívni, a mely a katholikus és görög-katholikus felekezeteknek a papjait érdekli. Az 1898: XIV. és az 1909: XIII t.-cz. a kongrua kérdésével foglalkozván, a görög-katholikus és román katholikus papságnak bizonyos felszólalásokból . . . Polónyi Géza: A ház nem tanácskozásképes, igen t. elnök ur! Nincs tanácskozásképes számban jelen a ház! Ez nem járja! (Zaj. Elnök csenget.) Tessék felfüggeszteni az ülést! Csermák Ernő: Engedelmet kérek azoktól a t. képviselőtársaimtól, a kiket a házszabályok kényszere alatt... Egy hang (jóbbfdől) : Visszaélve. Elnök: Csendet kérek! Csermák Ernő :.. . arra kényszeritünk, hogy méltóztassanak engem végighallgatni. Folytatom ezt a kérdést. Nevezetesen én nagyon helyesnek és szükségesnek tartanám, hogy ugy a görög-katholikus, mint a római katholikus hitfelekezet papjai és segédlelkészei szintén abba a helyzetbe kerüljenek, hogy ők ép ugy megkapják fizetésük kiegészítését a m. kir. állampénztárból, a mint az más hitfelekezetekkel történik. Ezek még ma sincsenek abban a helyzetben, hogy azt a fizetéskiegészitést megkaphatták volna. Ha figyelembe veszszük azt, hogy épen azok kapják ezt a kongruakiegészitést, a kik arra legjobban rászorulnak, ha figyelembe veszszük azt, hogy ezt már január elsején meg kellett volna kapniok, mert voltaképen előzetesen kellene ezeket fizetni, akkor kétségtelenül látjuk, hogy helytelen állapot, a mikor annyiféle retortán megy keresztül ez a dolog. A retortákon keresztülmenve, megkésik a fizetésnek kiadása és hónapok, sőt félesztendő is eltelik addig, mig végre hozzájutnak ahhoz a fizetéshez, a melyre igazán nagyon is rászorulnak. Igen kérem tehát a t. vallás- és közoktatásügyi minister urat, méltóztassék ezt mind fontolóra venni és ennek a kérdésnek megoldását törvényhozási utón eszközölni. Sokkal czélszerübb volna, ha ugy a vallásalapból, mint a katholikus főpapok befizetéseiből alakult összegek az állampénztárba fizettetnének be és maga az állam utalványozná ki a kongrua-kiegészitést. Ez volna az egyik kérdés, a melyhez prakticze hozzá szólni kívántam. A másik kérdés az egyetemek kérdése. Nézetem az, hogy egy vagy két uj egyetem felállítása nem elégíti ki a szükségletet a czélból, hogy azt a szellemi arisztokrácziát, a melyre a magyar társadalomnak szüksége van, előállítsa. Azt hiszem Mártonfíy t. képviselőtársam mondotta, hogy ne csináljunk addig ujabb egyetemeket Magyarországon, mig a népnevelés kellőleg szervezve nincs. Én abban a nézetben vagyok, hogy minden fejlődésnek organikusnak kell lenni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem szabad egyetlen szerv működését tökélyre vinni akkor, a mikor elsatnyulnak a többiek, a melyekre a magyar társadalomnak a maga kiépítése szempontjából okvetlenül szüksége van. Az egyetemek jsedig ilyenek. Már többször rámutattam arra, hogy jelenlegi két egyetemünk nem elégíti ki a hozzáfűzött igényeket; igy tehát feltétlenül fel kell állítanunk több egyetemet és le kell vezetnünk Budapestről az idetóduló nagy tömeget, a melynek vidéki központokon kell lüktető életet teremtenie. Uj egyetem czóljára Kassát, Debreczent, Szegedet, esetleg egy vagy két dunántúli közjjontot tartanék alkalmasnak. Nézzük csak a külföldi viszonyokat. Prancziaországgal természetesen, a hol huszhuszonöt egyetem van, nem hasonlíthatók össze a mi viszonyaink, de mikor nálunk is ezrekre megy azoknak a száma, a kiknek egyetemi képzettséggel kell kilépniök a nagy világba, hogy pótolják azt a nagy anyagot, a mely esztendőnként elvész, nem zárkózhatunk el ujabb egyetemek felállítása elől. Nem jelenti ez azt, hogy a közoktatás egyéb ágaival ne foglalkozzunk ; igenis foglalkoznunk kell a népiskolákkal és a középiskolákkal is és én csak ismételhetem azon álláspontomat, hogy mind a népiskolák, mind a középiskolák kérdésénél arra kell törekednünk, hogy praktikus embereket neveljünk. Egyoldalú képzettséget ad a legtöbb szakiskola, de arra az állásra, a melyet az onnan kikerülő tanulónak el kell foglalnia, megfelelő képesítést nem ad. Nekünk szükségünk van olyan emberekre, a kik megállják a helyüket ipari téren és bírjanak jogi ismeretekkel, nekünk kombinálnunk kell a különböző ismereteket, mert csak igy tudjuk elérni azt, hogy a tanulókat képesíthessük arra, hogy az életben helyüket megállják. A munkamegosztás a társadalom problémája, hogy mindenki olyan helyre kerüljön, a hol feladatának meg tud felelni. A munkamegosztás szempontjából szükséges az is, hogy azokra, a kiket bizonyos pályákra nevelünk, ne zúdítsuk rá az olyan ismeretek özönét, a melyekre neki soha, sehol a világon szüksége nem lesz, hanem az ismeretek vegyes föltálalása mellett mindig legyünk tekintettel arra az állásra, a melyet annak a fiatal embernek majd az életben el kell foglalnia. (Helyeslés a baloldalon.) A népiskoláknál is szükségét látnám annak, hogy a teoretikus tanulás helyett praktikus tudást csepegtessenek a fiatal lelkekbe. íme, itt van pl. egy könyvből egy szemelvény, nem akarom mondani hogy melyikből, egy magyar nyelvtan; ez azt mondja (olvassa): »18. pont. Az állitmányhoz tartozó bővítmények lehetnek kétfélék: 1. független-, 2. függő bővítmények. 19. Független bővítmények azok, melyek az