Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-170

270. országos ülés 19Í1 június 1-én, csütörtökön. •161 Csermák Ernő: Nem szándékoztam a mai napon az általános vitában részt venni ..... (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Méltóztassék helyüket elfoglalni. (Zaj. Csendet leérek!) Csermák Ernő: T. képviselőház! (Zaj.) Nem szándékoztam az általános vitában részt venni, tekintve azonban azt, hogy többen elálltak a szótól, és pedig részint azért, hogy a vita ma befejeztessék, tekintve továbbá azt, hogy tudomásom szerint sokan vannak még ezen az oldalon, a kik a holnapi nap folyamán, esetleg később kivannak felszólalni, (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöhaloldalon.) magamra vállaltam azt a kötelességet, hogy a vitának a mai napon való berekesztését meg fogom akadályozni, (Éljenzés és ta,ps a hal- és a szélsöhaloldalon.) és a kultusztárcza költségvetésére nézve előadjam nézetemet. Vadász Lipót: Ez egy modern Dugonics Titusz! (Derültség.) Csermák Ernő: Nemcsak a szokásoknak megfelelőleg, hanem a dolog különös aktualitásánál és érdekességénél fogva is először az előttem szólott t. képviselőtársam beszédével kivánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Andrássy Gyula t. képviselő ur nagyon helyesen és a magyar politika szempontjából nagyon üdvösen, a felekezeti türelmet, a valódi liberalizmus álláspontját kívánta követendő eszményképen a társadalom és a politika számára odaállítani. Azonban méltóztassék megengedni, hogy én bizonyos dolgokra vonatkozólag folytassam azokat a következtetéseket, a melyeket &

f t. előttem szóló képviselőtársam felállított. Én is hive vagyok annak a liberalizmusnak, mely zászlajára azt írja fel, hogy minden felekezetnek egymással szemben kellő türelmességgel kell viselkednie, hogy • le kell törnünk azokat az éleket, melyek a társadalomban bizonyos erősebb súrlódásokat idéznek elő, azokat a szegleteket, a melyek talán sebeket ütnek, de viszont vannak dolgok a másik oldalról is, a melyeket én nem állhatok meg szó nélkül, s a melyek ennek a programúinak arra a részére vonatkoznak, mely a szabadgondolkozással foglalkozik. Lehet, hogy különleges nézetem van e tekintetben, lehet, hogy sokak nézetével nem fog az én véleményem találkozni, azonban én a magam lelkiismerete szerint szükségesnek és hasznosnak tartom, hogy a magam meggyőződését ebben a kérdésben elmondjam. (Halljuk! Halljuk! a szélsöhaloldalon.) Ha megnézzük a világtörténelmet — én is világtörténelmi példákra hivatkozom, — akkor azt látjuk, hogy pl. Francziaország történelmében igen nagy hibákat és bűnöket okozott a felekezetiségnek túlzott mértékben való túlhajtása, hivatkozom a szent Bertalan éjszakára. Azonban a mikor a társadalom áttért a másik álláspontra, mikor az észt ültette a pozitív vallások helyére, akkor ismét oly túlzásba ment,. KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. VIII. KÖTET. mely soha hasznára nem vált a , társadalomnak. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Én nagyon tisztelem azokat, kik a tudomány magasztos eszméin felemelkednek oly álláspontra, mely a pozitív vallásokat nem tartja eífogadandóknak, mely azt hiszi, hogy azoknak nincs szerepe a társadalomban, hogy nem kötelességünk azokat fentartani, azonban én ezeket az elveket, s eszméket az egész társadalom szempontjából helyeseknek nem tartom. A mikor a magyar képviselőház a felekezetnélküliséget kimondotta, nem azt kívánta zászlajára írni és a jövő haladás eszméje gyanánt kitűzni, hogy a vallástalanságot, a hitetlenséget fogja terjeszteni, hanem azt kívánta előmozdítani, hogy azok, a kik különleges vallási szektákat, felekezeteket kivannak alkotni, megtalálják a törvényekben az oltalmat, mely képesiti őket arra, hogy az ország keretén belül eszméiket érvényesíthessék és szabadon gyakorolhassák. Én akkor, a mikor hirdetem azt, hogy a liberalizmusnak igazi megvalósítása az, hogy a hitfelekezeteknek szabadon kell gyakorolniok vallásukat, hogy egyetlenegy vallásnak sem szabad agresszíve fellépnie a másik vallással szemben, egyúttal hirdetem azt is, hogy igyekezzünk elkerülni azt az utat, mely a vallástalanság útja, (Helyeslés a szélsöhaloldalon) mely a köznépet arra a helytelen útra fogja vezetni, hol cselekedeteiben nincs meg az a fék, a mely fék nélkül a társadalom lejtőre jut, a mikor oly károkat fog okozni a vallástalanság terjedése, melyeket semmiféle teóriával, semmiféle eszmék hirdetésével nem tudunk megakadályozni, s a melyek a valódi reális élet félreértéséből fognak fakadni. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Látjuk azt nagyon jól, hogy mikor tekintjük a magyar társadalmat, nagyon sok olyan hely van, a hol egymással békében megélnek a felekezetek, nagyon sok olyan hely van, a hol jirotestáns, zsidó, katholikus, mindenféle felekezet él egymás mellett és látjuk azt, hogy ezek nagyon szépen meg tudnak élni egymás mellett a nélkül, hogy azoknak felekezetisége egymással háborúba keverednék, a nélkül, hogy szükség volna arra, hogy ezeket a felekezeteket egymással vitába, csatába ereszszük össze. A midőn ezzel a kérdéssel a magam szempontjából is és különösen a magam lelkiismerete szempontjából foglalkoztam, egyúttal elbúcsúzni kívánok ettől a tértől, a mely talán a legalkalmasabb arra, hogy Magyarországon ma az embereket egymással szembeállítsa, bár a lelkében mindenki meg van győződve, hogy ez a szembeállítás helytelen, hogy ennek megtörténnie nem szabad. Áttérni kívánok inkább praktikus kérdésekre, mert nézetem szerint akkor, mikor a kultusztárcát tárgyaljuk, ezek a magas eszményi dolgok nem olyan fontosságúak, a melyek ma talán megoldást is nyerhetnének, hanem azok a legfontosabb kérdések, a melyek egyes részlet21