Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-170

I«Ö .170. országos ülés 191 í lyesles.) Ne keresse senki azt, hogy a másik mit hisz, a másik mily fajhoz tartozik, hogy a másik katholikus, protestáns, zsidó-e, ne keresse azt, hogy a másiknak mi az anyanyelve, csak azt nézze, hogy vájjon hű tagja-e a hazának ? (Helyeslés.) Ezt nézze és csak ez az önérzet uralkodjék. Ez egyesítse a többit. Azt hiszem, hogy Magyarországon egyáltalán csak egy politika lehetséges. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon csakis a teljesen szabadelvű politika lehet. (Taps a jobb- és baloldalon.) Ezt kívánja a józan ész, az ország érdeke, és e mellett szólnak a legfőbb tradicziók. (Igaz! JJqy van!) Magyarországon mindig szakadatlanul volt szabadelvű tradiczió. Abban a korban is, a mikor a vallási túltengés uralkodott, a mikor harczban állottak egymással a különböző felekezetek, legnagyobb fiai e hazának, mindig a szabadelvüség álláspontján állottak, még pedig valláskülönbség nélkül. Ott van a történelemben még a legrosszabb időben is a nagy katholikusok szabadelvűsége. Esterházy, Zrínyi Miklós, Rákóczi Eerencz erős katholikus emberek voltak, és mindig a szabadelvüség, a türelem mellett foglaltak állást és még a vallási türelmetlenség legnagyobb apostolai is számoltak a magyar nemzet külön érdekével és egységével. Itt van Pázmány Péter. A harmincz éves háború korában, a legnagyobb felekezeti gyűlölködés idejében Pázmány Péter, a képviselője és vezetője a katholikus reakcziónak, barátságot tudott tartani Rákóczival, a protestáns Erdélyivel, és határozottan képviselte velük szemben a békés politikát. Később, a XIX. század negyvenes éveiben, mikor Magyarország újból felébredt egy hosszú álomból, megint a szabadelvüség volt a domináló irányzat. Három oly különböző férfiú, mint Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferencz ebben az egyben egyet tudtak érteni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Széchenyi István az erősen katholikus nagy ur, feudális ur, Kossuth Lajos a lánglelkű demokrata, és Deák Eerencz a juste milieu-nek, a középútnak embere ebben az egy kérdésben teljesen egyetértettek, ebben az egy kérdésben diadalra juttatták a magyar tradiczionális politikát. Én azt hiszem, hogy a miben ez a három ember egyet tudott érteni, az bátran lehet a magyar politika egyesítő vezéreszméje, (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) én azt hiszem, hogy azt bátran követhetjük mindannyian. Ezek után még csak röviden akarom megindokolni, hogy a költségvetést miért fogadom el. (Halljuk! Halljuk!) En politikai bizalommal a kormány iránt nem viseltetem. (Helyeslés a baloldalon.) de én mindig abban a meggyőződésben voltam, hogy a költségvetés nem függ össze a politikai bizalom kérdésével, hogy az ember a költségvetést nem a kormánynak szavazza, meg, hanem az országnak. Én már ezen oknál fogva is megjunias 1-én, csütörtökön. szavaznám további indokolás nélkül a költségvetést. De van még egy indokom. Mint pártonkívüli rendszeres ellenzéki harczot nem folytatok, mikor felléptem, azt mondtam, hogy minden javaslatot, melyet jónak tartok, elfogadok, és minden olyant, a melyet rossznak tartok, vissza fogok utasítani, ennélfogva megvan a teljes akcziószabadságom. Miután ezt a költségvetést magát jónak, szükségesnek tartom, sőt nagyon kívánatosnak tartanám azt, hogy ez a költségvetés a kellő időben hatályba léphessen, (Helyeslés jobbfelöl.) ennélfogva én elfogadom a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps jobb felől és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Zlinszky István jegyző: Huszár Károly! (1 elkiáltások: Nincs -itt!) Juriga Nándor! (Nincs itt!) Preszly Elemér! (Felkiáltások: Nincs itt!) Szmrecsányi György (Felkiáltások : Nincs itt!) Szinyei-Merse Félix jegyző: Mangra Vazul ! (Félkiáltások: Nincs itt! Itt van! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Tetszik szólni? (Felkiáltások jobbfelöl: Eláll a szótól!) A képviselő ur tehát elállott a szótól. Szinyei-Merse Félix jegyző: Várady Zsigmond ! (Felkiáltások a jobboldalon: Eláll a szótól!) Elnök: Kivan valaki még szólani? Mert amennyiben szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. (Nagy zaj és félkiáltások a baloldalon: Még vannak felírva!) Polónyi Géza: A házszabályokhoz kérek szót. (Hosszantartó nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Tessék kissé várni, ón kívánok nyilatkozni. (Nagy zaj.) Minthogy Csermák Ernő képviselő ur idejében jelentkezett szólásra, a szólásjoga őt természetesen megilleti. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Csermák Ernő: T. ház! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Eláll! Be van zárva a vita! Ellenmondások a baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Folytonos nagy zaj. Elénk felkiáltások balfelöl : Helyre! Helyre!) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Mándy Samu: A vita be van zárva. (Élénk ellenmondás a báloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! (Élénk felkiáltások : Halljuk az elnököt!) Az elnöknek kötelessége a tárgyalást a házszabályok szerint vezetni. Ez a legfőbb házszabály. En feltettem a kérdést, hogy kiván-e valaki szólni, de nem láttam a felállást, illetve a jelentkezést, és igy emberi tévedés volt, mikor a vitát bezártam. A képviselő urat tehát, a ki a felhívásomra jelentkezett, megilleti a szólás joga, és ettől egy tévedésen alapuló kijelentésem nem foszthatja meg. (Helyeslés.)