Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-170
158 170. országos ülés 1911 június 1-én, csütörtökön. reakcziót, akkor előáll oly harcz, mint a minőt Erancziaországban szemlélhetünk, a hol azt látjuk, hogy erős felekezeti érzések, fanatizmus, ultrámontanizmus küzdenek a szabadgondolkodó zsarnoki hatalmával. És ennek azután mi a következménye ? Az, hogy az a nagy nemzet, az a nagyműveltségű, nagy hazafisággal rendelkező nemzet politikailag annyira tért vesztett, olyan kevés egységet tud kifejteni, mint azt ma látjuk. Nekünk Magyarországon ettől óvakodnunk kell. (Ugy van!) Óvakodnunk kell minden doktrinarizmustól, minden túlzástól. (Helyeslés.) Nekünk a középúton kell maradnunk, badelvű középúton, a mely tisztel minden meggyőződést, a mely tisztel minden lelkiismeretet, a mely nem tűr semmi zsarnokságot és a mely a maga részéről biztosítja minden egyes felfogásnak szabad fejlődését. (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl.) Ezek Titán áttérek a leghatalmasabb tényezőre, (Halljuk! Halljuk!) a mely szétrobbantó lehet: a felekezeti érzés. (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről a vallást a legnagyobb emberi értékek egyikének tartom. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a társadalom összetartó, rendfentartó erőinek / egyik legkiválóbbika a vallás, (ügy van!) Én azt hiszem, hogy egy komoly, őszinte, igaz vallásos érzés szerencséje minden embernek, a ki vele rendelkezik, hog ki igazi, komoly vallásosságot terjeszt, az emberiség jóltevője; hogy a vallásosság minden egyes emberre nézve jobban lehetővé teszi, mindegyiket inkább abba a helyzetbe hozza, hogy rossz ösztöneivel megküzdhessen. Én tehát a vallást valóban hasznos és szent dolognak tartom. De nagy különbséget • teszek a vallásosság és felekezetiesség között. (Élénk felkiáltások: Igaz! ügy van!) Mert mi a felekezeti szempont ? Minek tartom én azt? A felekezeti szempont, a felekezeti érzés az a vágy, hogy az illető saját egyházának, saját hittársainak külső érvényesülését, világi hatalmát fokozza, (Ugy van! jobb- és balfelöl.) befolyását emelje. Ez is önmagában véve utóvégre teljesen jogosult dolog, de veszélyesnek és károsnak tartom Magyarországon, a hol oly kevesen vagyunk és a hol annyi a felekezet és annyi a veszély, a mely környez, mert én attól félek, hogy ez a felekezeti érzés könnyen gyűlöletté, könnyen éles küzdelemmé fajulhat. Az én tisztelt barátom, Molnár apát, a ki, sajnos, nincs itt, azt mondta, hogy a felekezeti érzés.nem gyűlölet. Igaza van. Az nem gyűlölet, nála különösen nem gyűlölet, mert én őt igen jól ismerem, s megtanultam benne az igazi keresztényi szeretetet tisztelni, — de igen könynyen gyűlöletté válik, igen könnyen azzá fajulhat és legtöbbnyire ott, a hol nagyon kihegyesedve találjuk, tényleg ahhoz is vezetett és az aztán igen veszélyes. Ha az egyik felekezet megkezdi agressziv akczióját, akkor a többinek azt „követnie kell, mert máskép túlszárnyalják, máskép lemarad. (Ugy van !) Egy felekezetnek ilyen irányú agressziv fellépése tehát a többit mind akczióba viszi és megindul a versengés, megindulja küzdelem. Én utóvégre is a küzdelemtől önmagától nem félek, mert hiszen igaza van gr. Tisza István t. barátomnak, hogy az élet küzdelemmel jár és csak a múmiák között lehet csend és béke. Egy életerős nemzet fejlődése és haladása küzdelem nélkül képzelhetetlen és lehetetlen, de azért én félek a felekezeti küzdelemtől. Eélek azért, mert tapasztaltam és a történelem minden lapja bizonyítja azt, hogy semmiféle ellentét sem olyan éles, mint a felekezeti, (Igaz! Ugy van! a baloldalon) mert bár a felekezeti érzés szerintem nem azonos a vallással és sokszor előfordul, hogy vallásos emberek nem felekezetiek, (Ugy van! Ugy van!) és viszont felekezeti emberek nem vallásosak, (Elénk helyeslés és taps a baloldalon, a középen és balfelöl) mégis azt tapasztaltam mindig, hogy a mint a felekezeti ellentétek kiélesednek, az mindenkinek vallásos lelkiismeretét bántja és ezért ölt az veszedelmes mértéket. (Ugy van!) Ezért látjuk azt, hogy felekezeti ellentét a társadalmat ugy megbontja, mint semmi más, hogy családok belbékéjét számtalanszor veszélyezteti, hogy a nőket a harczvonalba viszi, az ő szenvedélyességüket felkelti és az után az a társadalom, a melyen erőt vett egyszer a felekezeti érzés, csak igen nehezen, igen ritkán tud egyöntetű, nagy akcziót folytatni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Egész történelmünk bizonyítja ennek az állításának ig gát. Hiszen a mi történetünkbe véres hetükkel van bejegyezve a felekezeti érzés túlzása. Annak daczára, hogy büszkén mondjuk mindig, hogy a magyar a legszabadelvűbb, nem egyszer volt pusztulásunknak és gyengeségünknek oka a felekezeti ellentét. (Ugy van! a jobboldalon és balfelöl.) Hisz nem lett volna lehető hosszú törvénytelen uralkodás; nem lett volna sokszor lehető a czentrális hatalomnak az a túlkapása, a mely, sajnos, tényleg meg volt, ha a felekezetek egymással nem versengtek volna, s ha a központi hatalom nem használhatta volna ki a felekezetek egymás elleni gyűlöletét. (Élénk helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon.) Ha a jövőben valaha komoly veszélyben lesz a magyar nemzet, csak akkor fogja tudni helyét megállani; csak akkor fog diadalmasan kikerülni abból a veszélyből, ha a felekezeti széttagoltság annak együttes és egységes működését nem veszélyezteti. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben nemcsak nagy perczekben érezhető a társadalom ilyen széttagoltságának veszélye, hanem a mindennapi életben is. Hiszen a mi gyenge eszközeinkkel, a mi gyenge vagyoni helyzetünkben és a mi társadalmi helyzetünkben nem vagyunk képesek azokat a kulturális és humanitárius., feladatokat megoldani, ha a
