Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-170
156 170. országos ülés 1911 június 1-én, csütörtökön. dására fordítanék. Hiszen minden porszemet egy helyre kellene hordani, hogy iparmiivészetünk ügyét megalapozzuk, mert ha van valami ebben az országban, a mit különös szeretettel kell istápolni, az iparmüvészetünk, mert ott minden fillér a melyet befektetünk, busásan megtérül. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Deczentralizálni kellene az iparmű vészetet! Kolozsvárnak is kellene adni egy iparművészeti iskolát: oda, a hol az erdélyi zománcz- és ötvösművészet a középkorban világhírre tett. szert. Annyi szunnyadó tehetség van abban a kincses Erdélyben, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) de a megélhetés nehézsége is akadályozza azokat az embereket, bogy olyan messziről idejöjjenek Budapestre. Itt van egy Wiegand Ede nevű kiváló iparművészünk a kit külföldön is elismertek ; most Marosvásárhelyen tartózkodik, és a maga kis körében neveli szerényen a jó és kiváló iparművészeket, műlakatosokat és műasztalosokat. Hát Wiegand Ede nem inkább volna-e való az iparművészeti iskola tanári székébe, mint egy majomszobrász ? (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Ki az?) A név mellékes. Szüllő Géza: Simay elsőrendű tehetség! Fráter Lóránt: Méltóztassék csak megnézni ezt a csodás művészetet Erdélyben, a székely kapukon, a kis falvakban megnézni azokat a kis kunyhókat, templomokat, azoknak nagyszerű építési formáit: ez az igazi iparművészet. El Erdélyben egy Molnár Dani nevű pásztorember. Ez néhány év előtt a fővárosban is bemutatta a művészetét. Ez az ember az ő egyszerűségében — mert nem tanult sehol, az ő tiszta lelki felfogása, az ő érzése vezeti csak — agyagból csodás formakészséggel mintázott meg alakokat, ezeket a mintákat a saját kenyérsütő kemenczéjében égette ki és bámulatára jártak itt -Budapesten, mikor az ő művészi alkotásai ki volt állítva. Ezt az emberanyagot kellene az iparművészet számára megmenteni. Elsőrangú szocziális és gazdasági érdek, hogy egy államnak fejlődött iparművészete legyen. A franczia nép vagyonának nagy részét rparművészetével szerezte. Ott van Anglia és Európának minden elsőrendű állama; a művészetnek nincsenek földrajzi határai. Japán és Kina iparművészete az egész világon el van terjedve, és ha a magyar iparművészet az egészséges fejlődés ilyen stádiumába léphetne, akkor szállítói lehetnénk az egész világnak, és a melyik minister tetterős kézzel ezt a kérdést megoldaná, az halhatatlan érdemeket szerezhetne a nemzet kulturális életének előbbrevitelében. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nyegre László jegyző: Gróf Andrássy, Gyula! Gr. Andrássy Gyula: T. ház! Én igen ritkán szoktam a ház figyelmét kérni és ritkán szoktam a szólás jogával élni. Költségvetési beszédet talán, ha emlékezetem nem csal, egyáltalán sohasem mondottam, és pedig azért nem, mert nézetem szerint a magyar jjarlamentarizmusnak egyik rossz szokása az a nagykeretü költségvetési vita, (Helyeslés a jobboldalon.) a melyben mindenről van szó, csak épen a költségvetési tételekről nincs. Csak mint miniszter és mint előadó szólottam ezért a költségvetéshez. Ha mégis ma szót kérek, ez azért van, mert nagyon fontosnak tartom azt, hogy az ilyen kulfuszvitában, mint a mely kifejlődött, most a liberális álláspont a kellő hatálylyal és a kellő hangsúlyozással kifejezésre jusson. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a magam részéről mindig aggodalommal látom, a mikor a társadalmi, a mikor a politikai életen erőt vesznek olyan jelszavak, a melyek nem az egységes politikai nemzet érdekeiből vannak merítve, hanem a társadalom egyes érdekei, a társadalom egyes felfogásai, a társadalomban létező egyes felekezetek gondolatés érdekköréből erednek. Én ezt kátránynak, veszélynek tartom, még joedig nem azért, mintha ezek az érdekek és gondolatkörök nem volnának önmagukban véve jogosultak, hanem azért, mert hogyha e felfogások tolulnak előtérbe és hátra szorítják az egységes nemzet nagy érdekeiből merített jelszavakat és felfogásokat, akkor a nemzeti egység van veszélyeztetve. Pedig nálunk nagy szükség van arra, hogy e nemzeti egység feltétlenül uralkodjék, képes legyen minden legkülönbözőbb, legeltérőbb elemeket egy czél szolgálatába állítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Én ezért mindig aggodalommal nézem, a mikor azt látom, hogy a közéletet uralják az ilyen jelszavak, mint: agrárizmus, merkantilizmus, mikor uralják az olyan jelszavak: felekezeti politika, osztálypolitifca, katholikus politika, protestáns politika, zsidó politika, mikor uralják az olyan jelszavak, mint: gondolatszabadság, szabadkőmives politika. Ezeknek, ha önmagukban véve mind egyaránt jogosultak ós helyesek is, nem szabad a magyar politikai életben "uralkodniuk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mielőtt áttérnék a felekezeti momentumra, — mert főleg erről akarok ma beszélni — legyen szabad a többi most felemiitett jelszavakkal is foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Az első az agrárizmus és a merkantilizmus. Ki tagadná, hogy pl. az agrár érdek' Magyarországnak egyik legvitálisabb, legfontosabb érdeke? Ki tagadná, azt, hogy az a politika, a mely ellenkezik a mezőgazdasági érdekekkel, csak kárt tehet az országnak? Ki tagadhatná, hogy egy olyan agrár felfogás és egy olyan agrár politika, a mely teljesen szabadelvű és nemcsak az egyik birtokos osztály érdekét karolja fel, nemcsak a nagybirtok érdekét, hanem kivétel nélkül minden földbirtokét le a legkisebb földbirtokig, hogy az ilyen agrárizmus jogosult, helyes ? Ki tagadná, hogy a merkantilizmusnak is megvan a maga teljes,
