Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

. ft> Í63. országos ülés Í9Ü májas 23-án, kedden. egyetemi habilitácziója, ügyvédi vagy birói gyakorlata is van, irodalmi működésre is tekinthet vissza. Miután azonban épen azt a tárgyat kell előadnia, a melyből habilitálva nincsen, nem juthat soha a VI. fizetési osztályba az előbb hivatkozott 28.924. számú ministeri rendelet értelmében, hanem marad élete végéig a VII. fizetési osztályban. Ez nagy méltánytalanság és igazságtalanság azokra a jogtanárokra nézve, a kik pedig szerény nézetem szerint nem hátrányban részesitést érdemelnek meg, hanem kitüntetést és elismerést,hogy habilitaczioinális tárgyakon kivül mással is beható alapossággal foglalkoznak, így kizárni egyes jogtanárokat az előlépésből, a melyben más kollégáik, velük egyenlő képesitettségü, egyenlő kiválóságu tanárok részesülnek, teljesen méltánytalan dolog, különösen ha figyelembe veszszük, hogy ilyenféle korlátozás azoknál a jogi akadémiákkal egyenlő rangú főiskoláknál, melyekről előbb említést tenni bátor voltam, nem áll fenn, mert a fizetési beosztás ilyen féle korlátozása, mint egyetemi habilitáczió nem köthető ki az állatorvosi akadémiánál és az előbb említett más iskoláknál. Tehát mig az emiitett és a jogakadémiákkal egyenrangú főiskolák tanárainak fele legalább is bejut a VI. fizetési osztályba különös korlátozás nélkül, addig a jogtanárok felére nézve még külön korlátozás is áll fenn, ugy hogy az egyik tanár megelőzhet 10 évi szolgálat után, hosszas szolgálattal biró másik jogtanárt, ha véletlenül abban a szerencsés helyzetben van, hogy azt a tárgyat adja elő, a melyből habilitálva van. • Ez a korlátozás méltánytalanság, de még méltánytalanabb dolog, hogy ha veszszük azt, hogy a magasabb rangú és alacsonyabb fangu intézeteknél is a VI. fizetési osztályba való bejutásnak ilyen korlátjai nincsenek. A magasabb rangú intézeteknél ugy áll a dolog, hogy jjéldául a budapesti tudományegyetemen egy kereskedelmi jogi tanszékre ki van nevezve olyan tanár, ki a római jogból van habilitálva, egy osztrákjogi tanszékre olyan tanár, ki szintén a római jogból van habilitálva, perjogi tanszékre, ki a kereskedelmi jogból van habilitálva, a kolozsvári egyetemen perjogi tanszékre ki van nevezve olyan, ki a magánjogból van habilitálva. Az tudvalévő dolog, hogy az egyetemnél a javadalmi beosztás egyforma. Ennélfogva annak daczára, hogy ott is megvan a lehetősége annak, hogy a tanár más tárgyat ad elő, mint a miből habilitálva van, ez fizetésére befolyással nem bir. De méltánytalan, hogy a jogakadémiáknál ilyen korlátozás áll fenn, különösen, ha figyelembe veszszük, hogy még alsőbbrangu tanintézetek tanárai is bizonyos esetekben ma mar bejuthatnak a VI. fizetési osztályba és megelőzhetik a jogtanárok egy részét. A folyó évi márczius 19-iki »Budapesti Közlöny« szerint a temesvári főreáliskola igazgatója, azután a fiumei állami főgimnázium igazgatója, a győri állami főgimnázium igazgatója, a budapesti V. kerületi állami főreáliskola igazgatója, a debreczeni állami főreáliskola igazgatója, a nagykikindai állami főgimnázium, a budapesti I, kerületi főgimnázium, az ungvári állami reáliskola, az eperjesi katholikus főgimnázium igazgatója soroztatott be a VI. fizetési osztályba. Sőt, tanítóképző-intézetek igazgatói közül a budapesti állami polgári, az aradi állami elemi iskolai tanítóképző-intézet igazgatója, a kolozsvári elemi tanítóképezde, a bajai elemi tanítóképző, a budapesti izraelita elemi iskolai tanitókópző-intézet igazgatója soroztatott a VI. fizetési osztályba, a »Budapesti Közlöny« április 11-i száma szerint pedig még felső leányiskolái igazgatónők is, a' budapesti felső leányiskola, a kolozsvári felső leányiskola igazgatója a VI. fizetési osztályba soroztattak. Ezzel szemben a jogakadémiai tanárok egy részének a VI. fizetési osztályból való kizárása minden r esetre méltánytalan és igazságtalan dolog. Én igen óhajtanám a fc. kultuszminister urnak erre vonatkozó nézetét hallani és meg is vagyok győződve, hogy ezt a 28.924. számú rendeletet hatályában fentartani nem fogja, hanem érvényt fog szerezni annak az elvnek, a melyet a költségvetés indokolásában felhozott ós a melyben semmifélé ilyen korlátozás nem foglaltatik. Még egy kérdésről akarok röviden megemlékezni, és ez egy valláspolitikai kérdés: még pedig a Magyarországon törvényesen bevett izraelita felekezetnek külső szervezeti kérdése. (Halljuk ! Halljuk!) Felszólalásom ezen részére különösen az a körülmény ösztönöz, hogy a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi minister ur beszédében felemlítette azt, hogy az 1848: XX. t.-cz. rendelkezéseit fokozatosan kiterjeszteni kívánja a Magyarországon roezipiált izraelita hitfelekezetre is. A midőn a t. kultuszminiszter ur ilyen elhatározás előtt áll, akkor különösen kell, hogy felhívjam figyelmét itt e házban ő neki is, de mindenkinek, a ki hivatva van arra, hogy ilyen ügyekkel foglalkozzék, arra a rendezetlenségre, arra a jogbizonytalanságra, (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsobalóldalon.) a melybon'mai nap hazánkban az izraelita felekezetű lakosság az ő vallási ügyei, az ő külső szervezete tekin. tétében van. (Ügy van! a szélsobalóldalon.) Jól tudom, hogy az önkormányzat elvéből folyólag, a mely első kardinális elve minden törvényesen bevett vallásfelekezet létezésének, elsősorban a hazai zsidóság van hivatva arra, hogy a külső szervezetére vonatkozó ezeket a szabályokat, úgy a mint kell, megalkossa. Azonban, ha a zsidóság maga jószántából ezt nem teszi, akkor, midőn különösen egy ilyen fontos törvénynek, mint az 1848 :XX. t.-czikknek végrehajtása előtt állunk reája nézve is: kell, hogy 0 felségének a magyarországi törvényesen bevett vallásfelekezetek mindegyikével szemben