Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-170

170. országos ülés 1911 június 1-én, csütörtökön. 149 modern rend ellen és ime, mikor e férfiak kormányra jutottak, fegyvert szegeztek a tömeg mellének, a mely sztrájkba lépett, vagy a rendet meg akarta bontani. Csak ÍYancziaország, az egységes franczia nemzet engedhette meg maga-nak az ilyen luxust. Ilyen próbának kitenni Magyarországot, azt hiszem, nagy veszedelem volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Katholikus pap vagyok, de magyar állampolgár is és igy kétszeres kötelességem olajat nem önteni a tűzre, hanem mindent elkövetni arra nézve, hogy ha kicsiny tehetséggel is, de mégis némi világosságot derítsek e valóságos tohuvabohuba, és ha kicsi akarattal is, de erős s elszánt lelkesedéssel legalább megpróbáljam kiegyenlíteni a rettenetes ellentétet. (Halljuk! Halljuk!) Ha e békeműhöz csekélyke porszemmel hozzájárulhatok, büszke leszek, mert végeztem honpolgári és keresztényi kötelességem. (Ugy van! a jobboldalon.) Ismétlem, katholikus pap vagyok, de a XX. század gyermeke. Én nem azonosítom magamat sem Nagy Konstantin, sem Jusztinián, sem Nagy Károly, sem a középkor kultúrájával, mert tudom, hogy minden korban fakadnak termékeny csirák és az egész világ mindig telítve van impulzusokkal. Ha valaki azt kérdezné tőlem, vissza akarsz-e menni a középkorba, habozás nélkül kijelenteném, hogy nem, semmikép sem, nem hagyom itt ezt a gyönyörűséges kultúrát, az ujabb kor nagyszerű vívmányait, de nem is hagyom itt azt a szép theologiai tudományt, mely a középkor óta oly nagyszerűen kifejlődött, mely visszahelyezte Galileit is és világosságot derített oda, hol a középkorban még sok helyütt sötétség volt. (Helyeslés és taps jobbfelöl.) A XX. században is katholikus akarok maradni, mert szent az én meggyőződésem, hogy az én keresztény világnézetem épugy képes boldogítani engem a XX. században, mint boldogította a középkor fiait. A keresztény világnézet, a keresztény kultúra egy nagy medencze, a melybe belefolyt minden kultúra, legalább az, a mi jó volt az összes ókori, középkori és ujabbkori kultúrákban, ott leszürődött minden, és a tiszta víz kifolyik, áldást hozva az emberiségre. Maga a keresztény vallás isteni megalapítója mondta: non veni legem sorver e sed perficere, nem jöttem törvényt bontani, hanem fejleszteni. És a kereszténység fejlesztette is az ókor egész kultúráját, átvette a zsidóktól a legszebb fogalmakat az Istenről, és szigorúan életbeléptette a legszebb erkölcsi felfogásokat is az ótestamentumból, melyeknek alapja ott van letéve a dekalogusban, a tízparancsolatban. Átvette a keresztény kultúra a római jogot, és hasznosította,. tökéletesítette ugy, hogy az alapját képezi a modern judikaturának is. Átvette a , keresztény kultúra Hellas művészetét, átvette Aristoteles ós Plató bölcseletét, és hasznosította a maga számára. Sőt az' ókor egész klasszikus kultúráját nemcsak hogy átvette, de a népvándorlás minden barbarizmusával és vandalizmusával szemben fentartotta ós örökségképen átadta az ujabb kornak. A keresztény kultúra nem zárkózott el a tudománytól, hisz a tudomány bölcsője a keresztény kultúrában van. A keresztény kultúra alapította a salamancai egyetemet, melynek sokszor 15.000 hallgatója volt. A Sorbonne-t Sorbonne Eóbert, Szent Lajos gyóntatója alapította. A keresztény kultúra megtermékenyítette a művészeket, inspirálta Rafaelt, Michel Angelot, Palestrinát, és mi tűrés, mi tagadás, ha jól vigyázunk és ha nem vagyunk elfogultak, az egész modern kultúra még mindig a kereszténység jegyében halad. Ezt a kultúrát féltsem én bármilyen szabadgondolkozástól, bármilyen radikalizmustól ? Hisz a keresztény kultúra elbír maga is egy porcziő radikalizmust és mindig is élt vele, a mikor az emberiségnek arra szüksége volt. (Helyeslés jobbfelöl,) Vájjon nem volt-e a legtisztább radikalizmus, midőn a régi Róma elernyedt, petyhüdt, hogy ugy nevezzen, elnérósodott társadalmában irgalmatlan, radikális kézzel belenyúlt és odasúgta, arra tanította azt, a rabszolgát, a ki nem is ment emberszámba, csak állatszámba: mondd meg annak a büszke civis romanusnak, hogy et ego civis romanus sum, és nem a születés, hanem a munkám értéké avat fel engem igazi civis romanusnak. (Helyeslés jobbfelöl.) És nem volt-e radikalizmus, az, midőn a keresztény kultúra azt a nőt, ki az ókorban urának csak rabnője volt, a ki halála és élete felett szabadon rendelkezett, inkább cselédje volt, vagy mondjuk: gyermekének anyja, egyenjoguvá tette a férjjel és felemelte arra a piedestálra, melyre feltétlenül szüksége van a. családban, hogy az szent tűzhely legyen, melyben a kenyérkereső fél ugyan a fő, de annak a családnak éltető nemtője, lelkes őrző angyala az az édes anyai szív, melynél szebbet, nagyszerűbbet a jó Isten sem akart teremteni! (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés.) Vájjon magának a. szoczializmusnak legtisztább elvei a maguk eredeti tisztaságában nincsenek-e lefektetve, az evangéliumban ? Hiszen a kereszténység első napjaiban egész a kommunizmusig vitték azokat. És igaza van. Giesswein Sándornak, ki azt állította, hogy Marx sem -, tudta volna megírni legszebb eszméit a szoezia-, lizmusról, ha Márk evangélista nem. irta volna meg azokat 19 évszázaddal ezelőtt az evangéliumban. ,, Én nem féltem a keresztény kultúrát a modern haladástól. Minden korban vannak, mindig uj eszmék. Lehet,, hogy ezen eszmék áramlata kicsap néha a mederből, de megterméke- •• nyiti a. földet, és az egyházi vagy a-keresztény.