Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-170
170. országos ülés 1911 június 1-én, csütörtökön. 147 kedelemügyi minjster urnak jóindulatába ajánlani és oda hatni, hogy az a szegény, de tisztes munkát végző erkölcsi testület a fólárií vasutijegy kedvezményében részesülni szerencsés lehessen. Meg kell még emlékeznem a t. minister úrnak ama nagy elégedetlenséget keltő tervéről, hogy a tanárok kötelező szolgálati idejét 30 évről 35 évre szándékozik felemelni. Ezt én a magam részéről méltányos dolognak nem tarthatom. Mindnyájan tudjuk, hogy a szellemi munka mennyire fogyasztja a testi erőt. Az önzetlen szellemi munka, az ifjúságnak négy fal közé zárt, rekedt levegőjű szobákban való tanítása és nevelése, harmincz esztendőn keresztül, úgy elfogyasztja a munkás tanárnak életerejét, hogy arra nézve már nem lehet nagyobb áldás, mint, ha harmincz esztendő leteltével, teljes fizetéssel nyugdijba vonul. Hiszen a harmincz esztendő alatt úgyis nevelt ő már annyi jeles polgárt az egyháznak, a magyar hazának és az emberi társadalomnak, hogy ez magában véve kiváló és elévülhetetlen érdeme, a melynél fogva kárpótlásul tényleg megérdemli azt, hogy a még életéből hátralevő egy-két évet kellemesen, nyugalommal, fáradság nélkül tölthesse el, mert hiszen azután úgyis csak a sir várakozik ő reá is, a ki az életének legnagyobb részét, teljes harmincz esztendejét az ifjúság vallásos, erkölcsi és tudományos nevelésére szentelte, a kinek még élete sem volt drága arra nézve, hogy tanári kötelességének mindeneknek megelégedésére megfeleljen. A tanári pályát ma már sokkal többen látogatják, mint az előtt, de azért még túlzsúfolva nincs; mégis a miatt, hogy ha a harminc évet szolgáló, már akkor testben és szellemben megtört tanárok nem vonulhatnak nyugdijba, akkor ezek gátat vetnek az ifjú tanároknak jövője elé. Okvetlenül figyelembe kell tehát venni azt, hogy a harminc év után való nyugdijba menetel nemcsak magára a nyugdijba menőre áldás, hanem áldás ez azokra a fiatal tanárokra is, a kik a tanári pályát nagy költséggel és kitartó szorgalommal elvégezve, a tanári oklevelet maguknak megszerzik, mert ezek csak ugy juthatnak idejekorán magukhoz méltó kenyérhez, hogy ha a már kiszolgált, kiérdemesült tanárok nyugalomba vonulhatnak és nincsenek utjokban. Legyen szabad tehát mély alázattal arra kérnem az igen t. minister urat, hogy a tanárok kötelező szolgálati ideje tekintetében a harmincz évvel megelégedni méltóztassék. Még a harmadik egyetem felállítása kérdésében kell egyet-mást megjegyeznem. (Halljuk/ Halljuk!) Nem pártolhatom Szász Károly képviselőtársamnak a múlt héten tett azon kijelentését, hogy a tudományok központjának Budapesten kell lennie. Más országok még kicsiny városokban is állítanak fel egyetemet, a szerint, a mint azt az ország különböző vidékeinek iskolai szükséglete hozza magával. Minek utaztatnék tehát mi magyarok is a tanulók ezreit tudományszomjuk kielégítése végett Magyarország északi és északkeleti vármegyéiből egész Budapestig, mikor azoknak úgyszólván a kezük ügyében lenne a Debreczenben felállítandó harmadik egyetem. (Igaz! bal felől.) Valamint Budapestnek s Kolozsvárnak, ugy Debreczennek is 'meg van az egyetemet illetőleg a maga vidéke, (Ugy van! balfelöl.) mert Magyarország nagy területre kiterjedő északi és északkeleti vármegyéi áldásnak fogják tekinteni azt, ha a harmadik egyetem Debreczenben állíttatik fel. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Arra nézve, hogy Debreczenben állíttassák fel a harmadik egyetem, már e város lakosságának nagy száma is nyomós argumentumot képez. A Debreczen városa által az egyetem czóljaira felajánlott anyagi áldozat is indokolná ezt, azonban, szerintem, a legnyomósabb argumentum mégis az, hogy ha a harmadik egyetem Debreczenben állíttatik fel, ezzel Magyarország legnagyobb vidékének iskolai szükséglete nyer kielégítést. Ennélfogva tisztelettel kérem ugy a t. képviselőházat, mint a t. minister urat, hogy méltóztassanak oda törekedni, hogy a harmadik egyetem Debreczenben állíttassák fel. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szász Károly t. képviselőtársammal abban sem érthetek egyet, a mit ugyancsak a múlt héten tartott beszédében mondott, hogy protestáns theológiának nincs helye az egyetemen. (Mozgás jobb felöl. Elnök csenget.) Igazi vallásos ember igy nem beszélhet s még kevósbbé beszélhet igy egy református püspök fia, a ki egyúttal református egyházmegyei világi tanácsbiró is. De ugy látszik, hogy Szász Károly t. képviselőtársamban az alma kissé messze esett a fájától, (Derültség és mozgás a jobboldalon), a mit annak tulajdonitok, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister iumban eddig végzett tiz évi szolgálata és az a reménysége, hogy a múlt héten elmondott beszéde után még magasabb állásba fog bejutni a ministeriumban... (FölkiáltásoJc jobbról: Hogy lehet ilyet mondani ?) Bakó József: ... ez a reménység elszédítette az én tisztelt Szász Károly képviselőtársamat. {Nagy mozgás és felkiáltások jobbfelöl: Rendre!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy képviselőtársával szemben ilyen gyanúsítást kifejezni nem szabad. (Helyeslés és félkiáltások jobbfelöl: Vissza kell utasítani!) Bakó József: Bocsánatot kérek, t. képviselőház, nekem jogom van mindenkivel szemben, még saját hitsorsosommal szemben is, saját vallásomat megvédeni. (Fölkiáltások jobbfelöl: Gyanúsítani nem szabad!) Elnök: A képviselő urnak kötelessége az elnöki figyelmeztetést tekintetbe venni. (Helyeslés.) Bakó József: Tudomásul veszem s magam részéről kijelentem, t. ház, hogy nem nézhetem 19*
