Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-170

tfü. országos ülés 1911 június 1-én, csütörtökön. 145 erkölcsi veszteséget, a sérelmes panaszokat, a különböző vallásfelekezetek elégedetlenségét és elkeseredését. ÜSTem lehet azt tovább tűrni már, hogy ennek a törvénynek sutbadobásával és életbe nem léptetésével minket protestánsokat, mint a magyar nemzeti állam tiszta magyar nyelvének fentarto, elemét tovább is nyomorúságban hagyjanak. Ép azért hozatott, ez a törvény az egyenlőség dicső korszakában, hogy legyen egyenlő a törvény előtt minden anyaszülött, miként az Isten előtt is az. A különböző vallásfelekezetek közti békességnek csakis ez a törvény lehet őrzőangyala, és ki kell jelentenem, hogy az, a ki ennek a törvénynek minél előbbi életbeléjjtetését nem óhajtja, az nem akarja erős, szilárd alapra fektetni le a felekezeti békességet, (Ugy van! balfelöl.) ]3edig csakis ennek a békességnek vezérlete mellett juthat cl minden egyes vallásfelekezet az egyetemes megújhodás boldog Kánaánjába, csakis ezen törvényezikk életbeléptetésével állhat a kormány erős alapon, csakis ezen törvényezikknek életbeléptetésével állithat a kormány magának ereznél maradandóbb emlékoszlopot a magyar nemzet szivében, csakis ezen törvény életbeléptetésével győzheti meg a magyar kormány a magyar nemzetet arról, hogy ő előtte is a haza oltára a legelső. Igyekezzék tehát az igen t. minister ur ezt a törvényt mielőbb életbeléptetni, mert ezen törvénynek életbeléptetésével teliét eleget igazán honfiúi és mínisteri kötelességének. A vallásügyi ministerium gondozása alá tartozik némely állami birtokok kezelése is. Ezeket a birtokokat a vallásügyi ministerium részint házilag kezeli, részint bérbeadja. Sajnos dolog azonban, hogy sem a házi kezelés folytán, sem jjedig a bérbeadás folytán nem jöhet be annyi tiszta jövedelem az állampénztárba, mint a mennyi tiszta jövedelemnek oda befolyni lehet. Vagyok bátor ezen állításomat példával is igazolni. Ismerem a vallásügyi ministerium egy 481 holdas birtokát, a mely birtokot a. ministerium házilag kezel. Ennek bérbevételéért folyamodott egy honpolgár, és folyamodványában felhatalmazta a vallási ministeriumot arra, hogy számitta,ssék ki a házi kezelés utján befolyt tiszta jövedelemnek tiz évi átlaga szerint az egy évi tiszta jövedelem, és ő akkor ezt az összeget, sőt még ezentúl évente 5000 K-t, szívesen fizet bérletdij czimén ezért a 481 katasztrális hold föleiért. Sőt tovább, ment a kérvényező. Ugyanis a vallásügyi ministerium katholikus •*• lelkészeknek, tanítóknak, iskoláknak, zárdáknak téli tüzelői a-szükségletét ajándékképen szólít a erről a területről kielégíteni. Ez a folyamodó tehát azt is felajánlotta, hogy ő még ezt a szokásos tüzelőfa-szükségletet is kielégíti. És mégis az eredmény az lett, hogy bár. ennek a birtoknak ily módon való bérbeadásával 7—8000 K-val több .pénz kerülhetne az állampénztárba, az illető kérésével elutasittatott, igy tehát e csekély földtfifrvH. NAPLÓ. 1910—1915. vnr. KÖTET. területen az állampénztár évente 8000 koronát veszít. Ismerem aztán a vallásügyministeriumnak egy másik birtokát is, a mely körülbelül 2000 hold..Ez bérbe van adva holdanként 10 K-jávai. Ezen van mintegy 300 hold nádas. Az eladott nádból a bérlőknek körülbelül kikerül a teljes bérletdij és az összes adó és mintegy ingyen birnak 1700 hold földet, a melynek holdjáról évente 9—10 métermázsa eleséget aratnak be. Ha ennek az állami birtoknak parczellázása akként történnék, hogy 40—80—100 holdas bérletekben a körülötte levő falvak jóravaló földmives népének adatnék bérbe, az azon a vidéken való lakosság 30 K haszonbért is szívesen fizetne holdjáért, ugy hogy igy évente 40.000 K-val több tiszta jövedelem folyna le az állampénztárba, mint a mennyit a bérlök most befizetnek. Meglenne azután az a haszon is, hogy nem egy ember szedné le a tejfölt, hanem boldogulnának jóravaló földmives családok is és meglenne a mindennapi kenyér nemcsak a pezsgős üvegektől durrogó állami kastélyban, hanem az egyszerű jiolgárok hajlékában is. Kérem az igen t. vallásügyi minister urat, méltóztassék becses figyelmét ezen megszívlelendő dolgokra kiterjeszteni és oda munkálkodni, hogy az ilyen nagy állami birtok ne egyes embereknek, hanem a jóravaló becsületes földmivelő népnek adassék ki bérbe, a kik saját maguk munkálkodván a földeken, kétszerháromszor több bérletdijat tudnak fizetni, mint a mennyit eddig a bérlők fizettek; ez pedig az állam pénztárában lényeges különbséget jelent. Meg kell most már pár szóval emlékeznem a protestáns lelkészi kar kongruájáról is. És itt arra kell kérnem az igen t. minister urat, hogy nyissa meg az ő jó szivének ajtaját, mert egy nyomorban tengődő erkölcsi testület nevében szólok. Előre is kijelentem, hogy nem a magam érdekében beszélek, mert a nagykőrösi ref. lelkészi állás nem részesül a kongnia áldásaiban, hanem beszélek nyomorban tengődő lelkésztestvéreimről. Eeltótlenül jogos, méltányos, igazságos és szükséges dolog az, hogy a protestáns lelkészek eddigi 1600 K-ás évi fizetése most már 2400 K-ra emeltessék és nekik ezenkívül öt évenként hat ízben 200 K korpótlék adassék. Igy érheti el a jwotestáns lelkész 30 évi nehéz szolgálat után a 3600 K-ás évi fizetést és ez olyan csekély jótétemény, t. minister ur, a melylyel az ország nem válik koldussá, a lelkészek családjain pedig segítve lesz. Midőn 1898-ban a kongruatörvény meghozatott, az azon időbeli kormány kifejezést adott annak, hogy ez még nem végleges, hanem csak átmeneti intézkedés a lelkészi fizetések korszerűvé tételére. Szükségesnek látta ezt a kijelentést, mert hisz a szegénysorsu protestáns lelkészi állások 80°/o-a tartozik az államsegélyesek sorába. Bizonyára igen jól tudja mindezeket az 19