Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-170

144 170. országos ülés 1911 teneia itt az ország szine előtt, hogy a protestáns középiskolák segélyezése ma már kihalófélben van, és a középiskolai ügy teljes katholizálása ma már olyan méretű, hogy tisztán állami pénzen építtetnek római katholikus iskolák, sőt még azoknak fentartása is állami pénzből történik. Ezen állitásom igazolására a statisztikai kimutatásból leszek bátor adatokat meríteni. Még az 1896. esztendőben 40 középiskolát segélyezett az állam, ezek közül protestáns volt 23, római katholikus 9, községi és egyesületi 8; már az 1900-ik esztendőben 58 középiskolát segélyezett az állam, a melyből protestáns volt 34, katholikus 12, községi és egyesületi 12; az 1905. esztendőben már 87 középiskolát segélyezett az állam és ebből protestáns volt csak 40, római katholikus volt 31, községi és egyesületi 16; a legutolsó állami költségvetés szerint pedig 107 középiskolát segélyezett az állam, a melyből protestáns volt 47, római katholikus 53, községi és egyesületi 10. Már pedig a községi és egyesületi iskolák köztudomás szerint szintén római katholikus jellegűek, és igy világosan megállapítható az, hogy a segélyezett protestáns iskolák számának stagnácziója mellett az utolsó évtizedben Barkóczy ur igazságtalan eljárása következtében 500 perczenttel emelkedett az állami segélyben részesülő katholikus tanintézetek száma. 1896-ban a segélyezett protestáns iskolák az összes segélyezett iskoláknak 60°/o-ät tették ki, ma csak 40%-át teszik; s ugyancsak 1896-ban a segélyezett római katholikus iskolák az összes segélyezett iskoláknak 22 °/o-át tették ki, ma több mint 50 %-át teszik ki. Ezek a számok tehát nyíltan mutatják, hogy Barkóczy ur a vallásügyi ministeriumban ártalmas vigasztalója a protestánsoknak, a kinek főtörekvése a protestáns középiskoláknak nem fejlesztésére, hanem megfojtására, tőlük a segélynek megtagadására irányul. Ezzel kapcsolatban millióknak és millióknak nevében arra kell kérnem legmélyebb alázattal az igen t. minister urat, hogy Barkóczy ur a középiskolák éléről elhelyeztessék, mert én felvilágosult római katholikus barátaimtól is hallottam már olyanféle kijelentést, hogy a középiskolák élén nincs semmi helye olyan embernek, a ki nem tartja be azt az isteni törvényt, hogy: »nincsen köztetek sem zsidó, sem görög, sem pogány, sem szabados, hanem ti mindnyájan egyenlők vagytok«. Nincs semmi helye a középiskolák élén az olyan embernek, a ki kongregáczióba űzi, hajtja és kényszeríti bele a tanárokat és a tanulókat, a ki a nagytekintélyű Eötvös-kollégiumban jelesen képzett és jelesen végzett tanárokat nem becsüli annyira, hogy azoknak kenyeret adni hajlandó legyen. Semmi helye nincs a középiskolák élén olyan embernek, a kinek még ma is az a középkori barbár elve van, hogy: »onmes lutherani comburantur« és a ki nem bírja magáról leunius 1-én, csütörtökön. vetkőzni a felekezetiséget és utálva gyűlöl mindenkit, a ki nem római katholikus. Ilyen embert az ország nem tűrhet meg abban . a magas állásban, a honnan felekezeti különbség nélkül kellene szótáradni egyforma mértékben a szeretet és a jótékonyság meleg sugarainak Magyarország összes tanintézeteire kivétel nélkül. Ezt kívánja a jog, a törvény, az igazság és a törvény által biztosított egyenlőség, a mely még a koporsóból is kitör és eget kér. Választókerületemet, Nagy-Kőrös városát illetőleg fel kell hoznom a következő eseteket. A nagykőrösi református egyház igen nagy megerőltetések között tart fenn tanítóképző-intézetet és főgimnáziumot. Hova forduljunk a nyomorúságnak és a sanyaruságnak napjaiban segélyért, ha nem az államhoz, az 1883 : XXX. t.-cz. 47. §-a értelmében. Tanitókópző-intézetünk fentartására és fejlesztésére kértünk a vallás- és közoktatásügyi ministeriumtól 15.000 koronát és ez a kérvényünk ridegen, hidegen visszautasittatott a nélkül, hogy bármiféle segélyt is kaptunk volna. Azután ismét folyamodtunk 6400 korona csekély segélyért; ez a kórvényünk is minden eredmény nélkül visszautasításban részesült. Főgimnáziumunk fentartása is rettenetes anyagi megerőltetésünkbe kerül, ugy annyira, hogy egyszer a főgimnáziumi igazgatótanács gyűlése alkalmából a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak egyik ott megjelent derék kiküldötte, a ki maga is végig hallgatta a tárgyalásokat, kijelentette, hogy a főgimnáziumunknak adott évi 26.000 korona államsegély annyi kiadás mellett csak egy csöpp a jótékonyság tengerében. 'Nyomorúságos helyzetünk kényszeritett arra, hogy évi 15.000 korona segélyért folyamodjunk; kérvényünkre a vallásügyi ministerium azzal felelt, hogy a 15.000 korona helyett 2000 koronát volt szíves adományozni. Ezek a fölsorolt adatok nyíltan mutatják, hogy a középiskolákat illetőleg az 1883-ik évi törvények nincsenek megtartva, miért is legyen szabad a legmélyebb tisztelettel arra kérni az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister urat, méltóztassék gondjának lenni ennek a törvénynek mindenütt való megtartására, hogy igy a különböző vallásfelekezetek iskolai szükségletei teljes mértékben kielégíttethessenek. Erre nézve nagy segítségére lehet az igen t. vallásmimster urnak egy, már a koronás király által szentesitett élő törvény, az 1848: XX. t.-czikk. Erre nézve a Szász Károly t. képviselőtársammal nem értek egyet, ki azt mondotta a múlt héten elmondott beszédében, hogy ezt a törvényt nem lehet végrehajtani. Nagyon végre lehet hajtani, csak akarat kell hozzá. Sőt én szükségesnek is tartom, hogy ezt a törvényczikket, a mely világosan kimondja azt, hogy » minden törvényesen bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai kiadásai az állampénztárból fedeztessenek*, most már végre-valahára életbeléj>tessük, mert csak ezzel tudjuk megszüntetni a rettenetes anyagi- és