Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

163. országos ülés Í9ll májas 23-án, kedden. 9 egyetemnek szüksége is kiált hozzánk, fontosságuk és nagy jelentőségük fokozott mértékű. Ezeknek a már meglevő intézeteknek, minők a jogakadémiák is, fentartása tekintetében, ezek adminisztrálása tekintetében kérem a kultuszminister urat, bogy fordítsa rájuk azt a gondot és azokat az anyagi áldozatokat, a melyeket ezeknek az intézményeknek nivőja és fontossága megérdemel. T. ház! A kultuszministeri költségvetés indokolása e tételekre nézve a következőket mondja: »Elsőrendű közérdek különösen nálunk, hogy a főiskolai ifjúság tanítása, nevelése európai tudományos színvonalon álló, kötelességének minden tekintetben megfelelni tudó tanári karra legyen bízva. Hogy pedig ehhez képest a tanszékekre elsőrendű erők megnyerhetők és azokon állandóan megtarthatók legyenek, az állás anyagi dotácziójának a mai viszonyokhoz képest megfelelőnek, illetőleg a kapcsolatos más állami státusok javadalmazásával arányban állónak kell lennie.« T. ház! A jelenleg létező egyetlen állami jogakadémia és az ezzel egy beszámítás alá eső kir. katholikus vagy tanulmányi alapból fen tartott kir. jogakadémiák tanári karának javadalmi beosztása ennek az igen szépen és ékesen kifejezett elvnek nem felel meg. Különben ezt nemcsak én vagyok bátor állítani, hanem maga a kultuszminister ur is mondja a következőkben: »Az arány azonban, a mely a jogtanárok és a birói meg a középiskolai tanári kar között egyfelől, a bányászati és erdészeti meg az állatorvosi főiskolai tanári kar között másfelől javadalmazás tekintetében fennállott, a jogtanári kar hátrányára eltolódott.« Hogy a jogtanári kar hátrányára eltolódott, ez ugyanaz, hogy tulajdonképen a fontosságnak, a melyet kifejez itt a kultuszministeri indokolás, nem felel meg a jogtanárok arányos beosztásának. A t. kultuszminister ur is említi ezt az indokolásban, — ezt már nem olvasom fel, — hogy a felső iskolai tanárok beosztásának akként kell történnie, hogy a költségvetés keretéhez képest legalább is fele a VI. fizetési rangosztályba osztassék, és csak fele hagyassák meg a VII. fizetési osztályban. Bátor vagyok hivatkozni arra, hogy Mártonffy Márton t. képviselőtársam május 12-én a földmivelésügyi tárcza tárgyalásakor tartott beszédében, a midőn kérte, bogy a kultusztárczától a földmivelésügyi tárczához helyeztessenek át bizonyos szakintézetek, kérte azt is, hogy az erdészeti és bányászati akadémiai tanárok és az állatorvosi főiskolai tanárok, mint főiskolai tanárok, kivétel nélkül mind a VI. fizetési osztályba osztassanak be. Ehhez a nézethez csatlakozom, de kiterjeszteni óbajtöm azt a jogtanárokra is, mint az itt említettekkel teljesen egyenranguakra. (Helyeslés.) Ezek javadalmi beosztásának is így kell történnie. Ez volna a fontosságuknak és jelentőségüknek megfelelő és méltó beosztása. KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. VIII. KÖTET. De ha a költségvetés erre nem is ad módot, legalább az elvnek, a melyet a t. kultuszminister ur is az indokolásban kifejez, legyen a javadalmi beosztás már most is megfelelő. A t. kultuszminister úr azonban azt mondja, hogy egyelőre két jogtanárnak a VI. fizetési osztályba sorozását vette a költségvetésben tervbe. Már most a kassai jogakadémián amúgy sincs sok tanár. Az igazgatóval együtt van nyolc. Ezek közül kettő kerül — az igazgató mellett — a VI. fizetési osztályba, a többi a VII. fizetési osztályban hagyatott. Ez tehát annak a bizonyos feles aránynak sem felel meg. De még ez a beosztás is miként történik? Ha a metódus az marad, a mely a beosztásnál fennállott, akkor igen nagy méltánytalanság és igazságtalanság történik a jogtanárok egy részével. Ugyanis a mig a kultuszminiszter ur épen az indokolásban minden fentartás nélkül azt mondja, hogy a VI. fizetési osztályba az a tanár nevezhető ki, a ki egyetemi magántanári képesítés birtokában legalább tiz évet töltött rendes tanári minőségben állami, vagy a tanulmányi alapból fentartott királyi jogakadémián, addig a folyó év február hó 28-án kiadott 28.924. számú rendeletében ezt a rendelkezést is megtoldja és korlátozáshoz köti azzal, hogy csak az a jogtanár juthat be a VI. fizetési osztályba, a ki tiz évi szolgálatot töltött állami vagy királyi jogakadémián és pedig a tiz évi szolgálat alatt abból a szaktárgyból, melyből egyetemi magántanári képesítése van, tartotta előadásait. Ha ez a rendelkezés végrehajtatik, akkor rendkívül nagy igazságtalanság és méltánytalanság történik a jogtanárok egyik-másikával. Tudvalevő ugyanis, bogy a jogakadémiai tanárok helyzete ma az, hogy jogtanárságukra való képesítésük mérve a tudori fok. De az is tudvalevő, hogy jogakadémiai tanárnak a legritkább esetben neveznek ki olyan egyént, a kinek csak ez a képesítése volna, mert rendesen olyanokat neveznek ki, a kik egyetemi magántanári képesítéssel bírnak, vagy ügyvédi, birói pályán hosszabb ideig gyakorlatot folytattak, érdemes munkát végeztek vagy ezenkívül érdemes jogirodalmi munkásságot is fejtettek ki. Különösen az utóbbi, az irodalmi munkásság az az alap, a melyen a jogtanárok kinevezése igen helyesen történni szokott. Szerintem a jogakadémiai tanári képesítésnek talán nagyobb kritériuma. az irodalmi működés, mint az egyetemi habilitáczió. De. az is tudott dolog, hogy a jogakadémiákon aránylag igen kevés tanár van. Mint emiitettem, a kassai jogakadémián összesen nyolcz, az igazgatóval együtt. Tantárgy pedig, a melyet előadni kell, ennél sokkal több van. Ennélfogva igen sokszor előfordul az az eset, hogy olyan tárgyat kell a jogakadémiai tanárnak előadni, a melyből épen habilitálva nincsen, bár egyébként a jogtanári képesítés teljességének birtokában van és nemcsak jogtudorí, de 2