Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

169. országos ülés 1911 május 31-én, szerdán. 133 elesekben könnyen elragadja az indulat és az indulat sodrával oly érzelmek viliarát keltheti fel, a mely a szeretet mezejéről könnyen a szikrázó gyűlölet terére sodorhatja az embert, s ez semmikép sem alkalmas annak a kívánatos miliőnek megteremtésére, a melyben a társadalmi együttélés feltételeit higgadtan meg lehet állapítani. Legszívesebben hallgatnék gróf Apponyi Albert tanácsára, a ki azt mondotta, hogy ne beszéljünk e kérdésekről. Sajnos — és ebben egyetértek Rakovszky István t. képviselőtársammal — ez nem lehet, mert a kérdés itt van, a kérdés adva van, foglalkoztatja a házat, foglalkoztatja az országot és ha hallgatnánk is róla, akkor is tovább vibrálna a lelkekben és megnyugvás, a mi pedig e kérdésekben igen fontos, nem jönne létre. Azt gondolom, hogy inkább beszéljünk c kérdésekről, inkább ^beszéljük ki magunkat értsük meg egymást. Én szükségesnek és hasznosnak tartom az eszmecserét és hasznosnak tartottam a minap Molnár János t. képviselőtársam higgadt hangú, objektív irányú beszédet. Azonban bármely szélsőség jut is kifejezésre a házban, nem árthat, mert nyomban szembeszállhatunk vele. Már gróf Tisza István rámutatott arra a nevezetes körülményre, hogy a magyar katholiczizmus toleráns. 0 a liberális szót használta, de a toleranczia átirva liberális érzést és liberális gondolkodást jelent. Hogyha tehát valami visszásság mutatkoznék, valamely szélsőségtől kellene tartani, az aggodalmak feltüntetését, esetleg az orvosszer megjelölését bízvást rá lehet bízni a liberális katholiczizmusra, azokra a toleráns és liberálisan gondolkozó katholikusokra, mert ha olyan kéz végzi az operácziót, melynek az illetékességét a katholikusok is elismerik, a hatás egészen más. T. ház ! Én magam is látok nagyfokú nyugtalanságot egyrészt, nagyfokú izgatást másrészt. A magam részéről azt gondolom, hogy talán egy kissé rémeket látunk, és talán egy kissé túlbecsüljük a jelenségeket. Azt hiszem, hogy egy kissé a jelszavak körül hadakozunk. Liberalizmus és reakezió, radikalizmus és konzervativizmus : megannyi fogalom, melynek r más az elméleti és más a gyakorlati értéke. Én tudok, olyan embert, ki tele van demokratikus szólamokkal és tele van liberális ékességgel— elméletben; de az életben autokrata zsarnok módjára él, és ha valaki a keze ügyébe, vagy a keze alá került, feltétlenül megérezte csizmájának a sarkát. Másrészt tudok más embert, más férfiút, a ki grandseigneur, és elvben és elméletben konzervatívnak vallja magát, de oly gyengéd, oly szelid, oly jóságos, oly humánus, oly figyelmes, olyannyira nem tudna igazságtalanságot elkövetni senkin és senkivel, olyan érzéke van az emberek gyöngeségei, az emberi nyomorúság iránt, mintha a legfőbb demokratikus jelszó volna irva a zászlajára: homo sum, et nil humánum a me alienum puto. . így jelentkezik a viszony az egyénekben a jelszó elméleti és gyakorlati értéke között. De mást jelentenek ezek a fogalmák a különböző országokban is. Ha a franczia forradalom történetéből veszem a példát, akkor hogyan áll ez a dolog? A konzervatív felfogás a királyság régi formáinak és abszolút hatalmának fentartását kívánta; a radikalizmus a királyság teljes eltörlését sürgette, a liberalizmus pedig az alkotmányos királyság megteremtésén fáradozott. Ebben az értelemben, ha a mi történelmünket veszszük, ha a mi történelmünk perspektívájából ítélem meg ezeket a kérdéseket, minálunk sem radikalizmus, sem liberalizmus, sem konzervativizmus nincsen. Mert Magyarországon minden liberális ember felvesz magába valami konzervatív tartalmat, mindenesetre konzerválni akarja a nemzet hagyományait és a nemzet erejét; viszont a konzervatív ember is tele van liberális gondolattal. Nem tudok olyan konzervatív embert, — doktrinerek vannak minden táborban, azok nem számítanak — ki ellensége volna a haladásnak, a tudás terjesztésének, a kutatás szabadságának, a fény terjedésének, ki a maradiságot hirdetné vagy a visszatérést a múltba, pláne a sötét közéjikorba. Ilyenformán jelentkezik ezeknek a fogalmaknak jelentősége és viszonya az egyénekhez és a politikusokhoz, kik ex offo foglalkoznak országos ügyekkel. Még szélesebb az ür, hogy ha az országban tekintek körül, annak széles rétegeit veszem számításba e fogalmak mértékénél. A nagyközönség megy a maga dolga után, végzi a maga dolgát. A gazda vet, arat, anyagi gondjaival tépelődik. A kereskedő, iparos mind a maga dolgait végzi. Érdeklődik a politika iránt is, de sokkal kevesebbet, mint a politikus urak gondolják. Ez talán szerencse is, én csak mint faktumot konstatálom. A mi pedig a szélső jelszavakat illeti, ezekre nézve a mi közönségünk nem jó médium. A mi józan magyar népünk ellenáll a szélső jelszavaknak. Darvai Fülöp: De izgatják! Béla Henrik: Izgatják jobbról, izgatják balról, azért mégis temperamentuma, hajlandósága, kulturális fejlődése szerint valahogy a középen helyezkedik el a szélső áramlatok között. Ez meg is egyezik a szellemi fejlődésnek természetével, mert rohan az idő és haladnak az események. Egynémely szellemi áramlat ugy hat, mint egy késői sóhajtás; ez elmaradt az időtől. Egy másik olyformán, mint a pusztába elhangzott szó, ez megelőzte korát. Csak hogy ha valamely szellemi áramlat találkozik az idővel, találkozik a kor szellemével, akkor van meg a teljes összhang. Én azt gondolom, ily magas szempontból nézve a jelenségeket, hogy valójában és lényegében semmit sem lehet siettetni.