Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

132 169. országos ülés 1911 május 3l-én

} szerdán. barczban kiszállott a sellyei konvódtáborba és ott lelkesítette az ö hitét valló magyar honvédeket arra, hogy Magyarország alkotmányát, szabadságát, miképen kell vérük hullásával megvédelmezni. Az ilyen férfiakra való hivatkozás szolgáljon válaszul egyúttal igénytelen felszólalásomnak befejezésképen Rakovszky István t. képviselőtársam ama szemrehányására is, hogy egyik-másik fogadkozó zsidó képviselő nem váltotta be azt az ígéretét, hogy ha a magyar alkotmány csakugyan veszélyben lesz, ott lesz a barrikádokon. > Nem, t. kéjjviselőház. Ezt a gúnyt, ezt a czélzást a magyar zsidóság el nem fogadhatja, ezt vissza kell utasítani . . . Farkas Pál: ügy van! Bakonyi Samu: . . . mert hiszen vérével pecsételte meg hazája szabadságát ós hazája alkotmányához való hűségét. Rosenberg Gyula :,Ugy van! Helyes! Bakonyi Samu: Épen ezért azt hiszem, t. kéj3viselőház, hogy midőn ez a felekezet azokat a követeléseket, a melyeket többször isinételt már meg tiszteletteljes kérések formájában, ezúttal is a legnyomatékosabban hangsulyozsa: ezen törvényhozás s az annak többségéből kikerült kormány végre valahára beiktathatná e kívánságok teljesítését legsürgősebb feladatai közé. Nincsen abban igazsága Tisza István t. képviselőtársamnak, hogy a felekezet körében dúló pártvillongások miatt egységes szervezetet létesíteni ne lehetne. Csak erély, csak czéltudatos elhatározás kell ehhez a törvényhozás és a kormányzat részéről, erély, a mely felülemelkedik a kicsinyes napi viszonyok színvonalán, a mely felismeri a kérdésben rejlő nagyfontosságú alkotó elemeket. Epcn ezért, hogy ez a czél elérhető legyen, én azt hiszem, hogy legsürgősebb feladata ezen a téren a t. kormánynak intézkedni az iránt, hogy a magyar zsidóság egyetemét képviselő kongresszus hivassék egybe, bizassék magára a felekezetre annak a kérdésnek eldöntése, hogy miképen akar ő szervezkedni, mert ha egységes szervezetet nem lehet ráoktrojálni egy bevett vallásfelekezetre, azt hiszem, hogy kétfélét, vagy négyfélét sem lehet, legkevésbbé pedig kormányrendeletekkel, a melyek egyenesen ellentmondanak — mint azt kimutattam már — százados törvényhozásunk szellemének és az igazi alkotmányos felfogásnak. T. kéjwisclőház ! Pártkülönbség nélkül ajánlom az általam elmondott igazságokat ezen ház minden t. tagjának figyelmébe. Mert akármilyen eltérő állásponton legyünk is, a nemzeti művelődésen alapuló s a nemzet jövendő nagyságát érintő kérdésben nem szabad, hogy akár politikai, akár felekezeti gyűlölet elválaszszon minket. (Általános helyeslés.) A minap temettük egyik nagyunkat. Még egy hete sincsen. S az illető felekezet templomában ott voltunk valamennyien valláskülönbség nélkül, a katholikus klérus kimagasló képviselőjétől kezdve minden más felekezet tagjai is. (Igaz! TJgy van!) Milyen szépen tudunk mi temetni, t. képviselőház. A halálnak megtisztelésében mennyire egyesülni tudunk. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon. Felkiáltások : Csak alkotni nem tudunk.) Csak az életnek sürgető, parancsoló követeléseivel szemben szakadozunk szét pártokra, forgácsolódunk szektákra. Ennek az állapotnak végre meg kell szűnnie, és én csekély erőmmel hozzá akartam járulni ahhoz, hogy a felfogásoknak ez az egyetemes egysége helyreálljon, (Általános helyeslés.) s a mennyiben helyreállhat, azt akarom, hogy egy életerős, nagymultu felekezet egységes szervezetének szilárd köveiből építsünk a magyar állam egységének uj, megdönthetetlen bástyát. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon, szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást folytatjuk. Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Béla Henrik! Béla Henrik: T. képviselőház! Nem tudok ellentállani annak a kísértésnek, hogy néhány igénytelen megjegyzést ne fűzzek ahhoz a kontroverziához, a melylyel bizonyos szellemi áramlatokat hoztak a t. ház szine elé a kultuszvita keretében. Teljesen osztozom Bakonyi Samu t. képviselőtársunknak abbeli felfogásában, hogy a ház tagjait nem lehet vallásfelekezetek szerint osztályozni, mert valamennyien országos érdekek-st képviselünk. (TJgy van!) De van egy felsőbb delikatesz, a mely olyan erővel hat, azt hiszem, minden komoly és öntudatos emberre, mint akár az irott törvény s ez a delikatesz az, a mely megsúgja az embernek, hogy a kényes kérdések miként kezelendők, s hogy vannak dolgok, melyeknél nemcsak az a fontos, hogy az ember mit és hogy mond, hanem az is, hogy ki mondja. (TJgy van!) Ez ellen a delikatesz ellen vétett szerintem Kelemen Samu t. képviselőtársam, a midőn felszólalt és kényes kérdésekhez meglehetős bátorsággal nyúlt. Nem születtünk mindnyájan mindenre és ha valaki történetesen oly specziális . körülmények közt választotta meg — pardon, hogy ily drasztikusan mondom — a kedves papáját, akkor azt gondolom, nem elkerülhetetlenül szükséges, hogy vitorláit nekiereszsze a kongregáczió vizeinek, mert bármily ügyesen, szellemesen evezzen is rajtuk, azért felfordulhat sajkája, elmerülhet maga és elmerithet oly érdekeket, a melyeket kétségkívül szolgálni akart. De midőn e kérdésekhez hozzászólni bátorkodom, nem követném t. ház Rakovszky István t. képviselő ur példáját sem, még pedig azért, mert Rakovszky István t. képviselő urat e kér-