Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

126 169. országos ülés 1911 május 31-én, szerdán. temes gyűlés, azt a helyes álláspontot foglalta el, hogy a kongresszus határozatait utólagosan be kell czikkelyezui az ország törvényei közé, hivatkozván arra az igen helyes példára, a melyet nekünk — mint Ostffy Lajos t. képviselőtársam is érintette — az 1868: IX. t.-cz. nyújt, a mely a görög nem egyesült felekezetnek a szervezetét iktatta volt az ország törvényei közé. így fejlődött tovább ez a kérdés. A képviselőháznak különösen még egy alkalomból kellett foglalkoznia vele, akkor, mikor a magukat ortodoxnak nevező tagjai a felekezetnek azzal kéréssel fordultak az országgyűléshez, hogy a már emiitett hadisarczból létesített izraelita országos iskolaalapot ketté kell választani. A képviselőház 1880. márczius 12-én hozott határozatával ezen szeparatisztikus törekvéssel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alap a hazai összes zsidóság közművelődésére szolgáló magyar intézetek létesitését ezólozza. Azt hiszem, nem lehet kétségbe vonni, hogy a ház ezzel a határozattal már elvétette volt a két vagy több zsidó felekezet gondolatát. Hogy ennek a két felekezetnek a gondolata a magyar törvényhozásban és a magyar kormányzatban tulajdonképen gyökeret verni nem tudott, annak eklatáns bizonyságául hivatkozom megint" egy másik nagyon fontos aktára, a mely Trefort Ágost volt vallás- és közoktatásügyi ministertől származik, a ki 1888-ban kimondotta volt, hogy az erőknek minden ok nélküli szótforgácsolása külön hitközségek alakítása által teljes mértékben kárhoztatandó s ezzel a maga részéről is igen helyesen és illetékesen ítéletet mond ezekről a törekvésekről. Kimondotta továbbá, hogy (olvassa): » Kétséget nem szenved, hogy ugy a kongresszusi, mint az orthodox és a status quo ante alapon álló izraelita hitközségek összevéve úgy állampolitikai szempontból, valamint a zsidóság álláspontjából is egy és ugyanazon vallásfelekezethez tartozanclónak tekintendők, mert hazai törvényeink csak egy izraelita hitfelekezetet ismernek, az egész világon csakis egy zsidóság ismeretes és az adminisztráczió terén szerzett tapasztalatok is amellett szólnak, hogy az izraelita hitközségek minden külső ok és intézmények megváltoztatása nélkül csatlakoznak hol az egyik, hol a másik szervezethez, ugy hogy az egy és ugyanazon szervezethez tartozó hitközségek semmi különös kritériummal, sőt istentiszteleti intézményeik egyidomuságával sem birnak, a mennyiben mindenik szervezetben mivelliető valamennyi ritus, a mely a zsidóság egységes lényegének sérelme nélkül annak közepette szétszórtsága óta kifejlődött és a melyek tényleg vegyületesen, mindenik egyház szervezetében r is feltalálhatók És kimondja Trefort azt a nagy alapvető igazságot is, a melyre én helyezkedem, hogy lelkiismereti kényszert nem foglal magában, ha az izraelita hitközségek szervezete országszerte egyöntetűvé tétetik. Ugy is van, a mint Trefort Ágost ezen rendeletének indokolásában mondja. Ha a Corpus jurist Szent Lászlótól kezdve egészen az 1895. évi XLII. törvényezikkig végiglapozzuk, seholsem találunk ott említést több zsidófelekezetről, mindig a zsidóság világhelyzetének és históriai fejlődésének is megfelelően egy osztatlan zsidófelekezetről van szó. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl,) Trefort felfogását tükrözteti vissza gróf Csáky Albin volt vallás- és közoktatásügyi ministernek rendelete is, a melyben Csáky hasonlóképen és kifejezetten csak egy izraelita hitfelekezetről tesz említést, hivatkozva országos törvényeink bizonyságára és a zsidóság históriai fejlődésére. Csákynak ezen rendeletével szemben az orthodox elnevezés alatt mutatkozó, különállásra törekvő mozgalmak ismét megindultak, és egy kérvényben a felekezeti megoszlás ügyét igyekeztek diadalra juttatni, a mely kérvényét az orthodox áramlat híveinek gróf Csáky Albin kategoricze elutasította, annak az indokolásnak ismétlésével, a melyet az előbbi rendelet ismertetése kapcsán már érintettem. Ha azután nézzük — és pedig nem a rendeletek szemüvegén át — a Magyarországon létező különböző hitközségek állapotát magában az életben, ugy a mint az ismeretes előttünk, akkor csakugyan azt fogjuk tapasztalni, hogy vallásbeli, hitágazatbeli különbségek a zsidóság különböző árnyalatai között egyáltalán nincsenek. A létező különbségek megnyilatkoznak a különböző ritusbeli szokások kultiválásában, bizonyos templomberendezési különbözőségekben, de a hitfelekezet egységét ezek abszolúte nem érinthetik, annál kevésbbé érinthetik, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen azt tapasztaljuk, hogy még egy és ugyanazon szervezethez tartozó községek kebelében is feltalálhatók ezek a különböző berendezések, a mint azt egy pár adattal mindjárt illusztrálni fogom. Abban a rendezetlenségben különben, a mely a zsidó hitfelekezet viszonylataiban dul, minket mint Magyarország törvényhozóit elsősorban nem magának a felekezetnek belső állapota, hanem ennek a most már az 1895: XLII. t.-czikk által az ország bevett vallásfelekezetei és egyházai közé iktatott felekezetnek az államhoz való viszonya kell, hogy érdekeljen. Es midőn a kérdésnek ehhez a részéhez jutok, rá kell mutatnom arra a jelenségre, a mely azt hiszem, beszédemnek bevezetésén ós első részén is átvonult, hogy Magyarországot a különböző felekezeti villongások már úgyis eléggé széttagolják és hogy a mikor egy századokon át elnyomott helyzetben levő felekezet a felvilágosodás, az egyenjogúság követelményei szerint végre eléri azt, hogy a ma uralkodó rendszer szerint — a melyet, megvallom, magamévá nem teszek, de ennek fejtegetése most nem tartozik ide —