Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

169. országos ülés iüli májas 31-én, szerdán. 12? a bevett egyházak közé felvétetik, akkor ezen törvény megalkotása után másfél évtizeddel sem jutott el ez a felekezet odáig, Hogy a maga önkormányzatát, a maga közjogi helyzetének elismerését az 1848: XX. t.-czikknek reá is kiterjesztett szelleme szerint elérhesse az államtól és viszont az állam sem jutott el odáig, hogy egy, az ő kebelében, az ő területén fennálló bevett egyházzal szemben természetes követelményeket az államnak czéljai, a nemzet nagy kulturális szempontjai szerint érvényesíthesse. (Helyeslés jobbfelöl.) És ennek nem is lehet és nincs is más oka, mint az a széttagoltság, az a sokszor a gyűlölködésig izzó pártoskodás, a melyre, fájdalom, igen helyesen mutatott volt rá gróf Tisza István t. képviselőtársam, a kinek ebből levont következtetéseit azonban én magamévá nem tehetem. Azt hiszem, hogy két különböző felekezet között vallási szempontból az elválasztó kritériumokat meg lehet találni. Meg lehet találni pl. az egyik felekezetről a másikra való áttérésnek szabályozásában; meg lehet találni a különböző felekezetek tagjai közötti házasságkötések szabályozása szempontjából és meg lehet találni pl. a temetkezés szertartásai szempontjából. Mindezeket a kritériumokat figyelembe véve egyáltalában semmiféle elválasztó vonalat ezen hazának a zsidóság különböző pártjaihoz tartozó izraelita polgárai között megtalálni képesek nem vagyunk. Hiszen, hogy ez mennyire igy van, azt egy ténynek talán egy kissé élénk megvilágításával tudom bizonyítani. (Halljuk!) Ha két különböző, — csak kettőt mondok, pedig négyféle szervezet is van — ha két különböző zsidó hitfelekezetről lehetne beszólni ebben az országban, akkor, ugye bár, ennek a hazának zsidó polgára a szerint válik egyik vagy másik felekezet tagjává, hogy melyikbe születik bele; pedig hát csak zsidónak születik; nem születik orthodoxnak vagy kongresszusinak. Ha azt a felekezetet, a melybe születésével jutott, el akarná hagyni, akkor neki abból a felekezetből át kellene térnie, azonban egyik, vagy másik soi-disant felekezethez való tartozás kritériuma ez idő szerint semmi egyéb, mint az, hogy azon a helyen, a hol ő született, milyen árnyalatú szervezet áll fenn, tehát a domiczilium kérdése válik kritériumává egy állítólagos felekezeti különbségnek. Ez, azt hiszem, tarthatatlan, lehetetlen felfogás, a melyet józanul itélő ember e házban magáévá semmikép sem tehet. Rosenberg Gyula: Ugy van! Bakonyi Samu: Tisztelt ház! A reczepczió idejében "Wlassics Gyula volt a kultuszminister, Wlassics Gyula elődeinek azt a felfogását, mely szerint csak egy zsidó hitfelekezet él ebben az országban, szintén magáévá tette és 1896. január 19-én akként nyilatkozott itt ebben a házban, hogy (olvassa) : »Mi sem természetesebb, mint az, hogy az izraelita vallás reczipiáltatván, e vallás hívei iparkodnak annak önkormányzatát szervezni és biztosítani.« Ehhez, ugy hiszi Wlassics Gyula volt minister, a törvényhozás is hozzá fog járulni. A magyarországi zsidóság a reczepcziót magában foglaló törvény megalkotása után, különösen legilletékesebb kormányférfranak ezen nyilatkozata után teljes joggal remélhette, hogy legforróbb vágya végre teljesedése megy; azonban, sajnos, nem igy történt. Ezeknek a pártoskodó mozgalmaknak sikerült olyan eredményt elérni, a melyet a nemzeti egység követelményei szempontjából eléggé elitélni, kárhoztatni nem lehet. Rosenberg Gyula: Ugy van! A nemzeti szempont! Bakonyi Samu: Ez a sikere ennek a pártoskodó, széthúzó mozgalomnak Lukács György volt minister ur rendeletében éri el a maga csúcspontját. Ez a rendelet engedi meg annak feltételezését, hogy Magyarországon két zsidó hitfelekezet létezik. Rosenberg Gyula: ügy van! Bakonyi Samu: Sajnálom, hogy Lukács György volt minister ur, a ki különben olyan kormánynak volt tagja, a melynek intézkedéseit a magam részéről törvényeseknek soha elismerni nem fogom, (Igaz! Ugy van! a széhőbaloldalon.) a maga egyéni felvilágosodottsága és a magyar nemzet állapotait ismerő világos Ítélőképessége daczára magát félrevezettetni engedte ezen rendelet megalkotásában. Ezen rendelet káros hatásait azután ő, jobb belátásra jutván, és talán a felelősség tudatában közelebbről ismervén meg, kutatás és vizsgálódás tárgyává tevén azt a helyzetet, a melyet szabályozás tárgyává tett előbb, annak helyes és alaposabb ismerete nélkül, maga is enyhíteni igyekezett, mondom ezen rendelet káros hatásait, a mikor kimondotta azt, hogy ő tulajdonképen szintén azon az állásjmnton van, hogy az országban nincs több zsidófelekezet, és hogy ugy értelmezi a maga rendeletét is, hogy az csak addig lehet érvényben, a mig hazánk izraelitáira vonatkozólag az országos autonómia megfelelő módon közmegegyezéssel létesíthető nem lesz. Ehhez még csak egyet kell hozzáadnom, azt, hogy maga Lukács György volt minister ur is elismerte, hogy az a társulás — nem is tudom hamarjában, minek nevezzem — az államkormányzat részéről hivatalos jellegűnek nem ismerhető el, a mely egy magánértokezletében dolgozta át a hitőr egylet által alkotott régi szabályzatot azzal az aspiráczióval, hogy annak az alapján azután egy részére, mint külön zsidó hitfelekezet részére szolgáló szervezeti szabályzat alkottassák meg. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ha Lukács György volt minister ur ezt is felismerte, akkor a legfőbb felügyeleti jog szempontjából annál kevésbbé volt helyes és jogosult az egy-