Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-169

láÓ 169. országos ülés Í9íi május 31-én, szerdán. orvoslása érdekében szükséges. Ezekről itt már többször esett szó, és én a vitába nem akarom belevonni a több t. képviselőtársam részéről e tekintetben kifejtettek ismétlését, hanem egyszerűen rámutatok arra, hogy meggyőződésem szerint nincs a háznak egyik oldalán sem egyetlenegy képviselőtársam se, a ki a felsőbb oktatás igényeit kielégítve látná, sőt veszélyeztetve ne látná azokkal az állapotokkal, a melyek a budapesti egyetem túlzsúfoltsága következtében a legnagyobb mértékben fenyegetik a felsőbb oktatás czéijait. Ha ezen a bajon gyökeresen akarunk segíteni és a deczentralizáczió munkáját igazán hasznosan akarjuk végezni, akkor nem lehet helyeselni azt, hogy a közeljövőben csak egy uj egyetem állíttassák fel. Az én meggyőződésem szerint legalább két egyetemnek egyszerre, egy időben való felállítására van feltétlenül szükség és megmondom már előre, hogy ennek a két egyetemnek székhelyét, a felsőbb oktatásban elsősorban irányadónagy nemzeti czélok szempontjából, hol látnám leghelyesebbnek és legbiztosabbnak: Debreczenben és Szegeden. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Csorna sem volna rossz. (Zaj.) Justh Gyula: Na, talán egy kis különbség mégis van közöttük! Bakonyi Samu: Bocsánatot kérek, ez a szembeállítás igazán olyan, a melyet én nem szívesen hallok még Rakovszky István képviselőtársamtól sem, mert hiszen a kulturális szolgálatok értékének olyan lekicsinylése nyilvánul meg ebben, a. melyet higgadtabb megfontolás után még Rakovszky István képviselőtársam sem fog fentartani, Visszatérve beszédem fonalához, azt hiszem, hogy 10 esztendős szerény parlamenti működésem után rólam jóindulattal senki sem fogja feltételezni, hogy ilyen fontos kérdésben engemet a hazabeszélés vezérelne. Én azt hiszem, hogy egy egyetemnek — vagy a mint én kívánnám, két egyetemnek — felállítása és egyáltalán a felsőbb oktatás ügyének ily hatalmas, lépéssel való előbbrevitele olyan nagy kulturesemény egy államnak életében és különösen, kulturális szükségletekről lévén szó, a mi szegény országunk fejlődésében, hogy nagyon megérdemli ez a kérdés, hogy annak olyan vonatkozásaival is foglalkozzunk, a melyek a helyi szempontoktól egészen függetlenek. Ilyen vonatkozásnak látom én elsősorban azoknak a' hiányoknak megvilágítását, a melyek a felsőbb • oktatás mai állapotában annyira szembeötlők. Az uj egyetemek felállításánál óhajtanám, hogy ezek a : hibák, a mennyire az lehetséges, már.a,kezdet kezdetén is kiküszöbölhetők legyenek ... . . (Zaj.) Elnök ; Csendet kérek! Bakonyi Samu: ... és különösen óhajtanám, hogy a felsőbb és a középiskolai oktatás között a mainál sokkal szorosabb nexust létesítsünk. Nem uj gondolat ez, de mégis, a nagy kulturnemzetek körében történt ujabb felkarolása folytán egészen modern világításban áll előttünk és elsősorban is vonatkozik a tanárképzés kérdésére ugy, a mint azt a »Revue des deux mondes« áprilisi füzetében a franczia közoktatásnak egyik kitűnő munkása, Emil Faguet kifejtette volt, a ki az uj Sorbonne-nak a mai szellemével szemben hangsúlyozza és igen becses argumentumokkal támogatja főképen a tanárképzés szempontjából ennek a nexusnak szoro-' sabbá tételét. Ennek a kérdésnek érintésekor nem zárkózh atom el egy másik sebnek érintésétől sem és ez az érettségi vizsgáknak ma fennálló rendszere. ' (Halljuk! [Halljuk!) Szólnom kell erről, mert • hiszen az érettségi vizsga letétele kéj>ezi a fel: sőbb iskolába való bocsátásnak alapfeltételét. Kijelentem még annak a veszélynek árán is, hogy destruktív irányzatúnak tűnöm fel, hogy én az érettségi vizsga teljes eltörlésének vagyok \ híve, mert meggyőződésem, hogy azokkal a ! nyolcz esztendőn keresztül az előirt tanterv ! szerint felsőbb oktatásra készülő ifjakkal szemi ben semmiféle szükség sincs arra a sokszor aka: ratlanul is az embertelenségig menő torturára, í a melyet egy érettségi vizsgálatnak letétele jelent. Ha nem lehetne ezt a bajt azonnal gyökeresen orvosolni; ha nem lehetne radikális intézkedéssel ezeket a sokszor botrányos állapotokat, ; ezeket az emberszeretet szempontjából sokszor . kétségbeejtő bajokat egyszerre megszüntetni, ' akkor mégis arra kell kérnem a t. vallás- és ' közoktatásügyi minister urat, hogy tegye tanul; mány tárgyává az e tekintetben a tanárság : köréből felhangzott modern kívánságokat. Ezek közül különösen kiemelem Beöthy Zsoltnak az ' egyik ankéten kifejtett álláspontját, a mely sze' rint ő, ha jól emlékszem fejtegetéseire, az érett: ségi vizsga reformját olyképen kívánja megvalóI sitani, hogy az ne az egyes tárgyakból szerzett ismerettömegnek megvizsgálására terjedjen ki, hanem az illető ifjak intellektusát tegye bírálat tárgyává. Ezt nem formaszerű vizsgának megtarhanem a középiskolák nyolezadik osztályának váratlan meglátogatásával óhajtja elérni, midőn az illető kíküldendő közegnek alapos alkalma van mindenféle tortúrák és vizsgákon való kínlódás nélkül az illető ifjak szellemi érettségéről meggyőződést szerezni. (Helyeslés a szélsőhaloldalon. Halljuk! Halljuk!) A t. minister ur egy elhatározásra jutott a felsőbb oktatás reformjának kérdésében és ez a jogi szakoktatásra vonatkozik. Tegnap nyújtott volt be egy törvényjavaslatot, a melynek indokolásából, mint egyik alternatívát azt vettük tudomásul, hogy ő a most fennálló két jogi alapvizsgához egy harmadikat akar csatolni