Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-168

168. országos ülés 19lí május 30-án, kedden. 111 hivatásuknak éljenek, bizony lehűti az ambicziójukat az ilyen eljárás, (Igaz! TJgy van! balfelől.) elveszi a kedvüket a pályától, és ez mindenkép a népnevelés hátrányára esik. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) T. képviselőház! Ott van azután az 1908. évi — azt hiszem — XXVI. t.-cz., mely az elemi iskolák ingyenességéről szól. Ez a törvény 8. §-a értelmében 1910 szeptemberében életbe is lépett. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Ez a népoktatás ingyenességéről szóló törvény valójában helyes, szükséges, és igazán elismerés illeti meg azokat, kik ezt a törvényt megalkották. A közoktatásügyi kormány e törvény végrehajtásánál betiltotta a tandijak szedését, de a tandijváltsághoz benyújtott adatokat még ma sem dolgozta fel, és a váltság összegének megállapítására szükséges adatokat ma sem szedte össze. így azután megtörtént az, hogy a népiskolai tanitókra nézve életbe lépett az ingyenes tanitás ugy, hogy ezek a népiskolai tanítók ingyen tanítanak, mert sem a szülők nem fizetnek, sem jDedig az állam a kiegészítést nem boesátj a rendelkezésükre az iskolaientartó közegeknek, így el lehet képzelni, hogy egy szegény néptanító, kinek fizetése 1000 korona és kinek 6—8 tagú családot kell eltartani, a melynek eltartására 1000 korona is kevés, 8—9 hónapig, esetleg egy esztendeig kénytelen nélkülözni fizetésének 30— 40—50%-át és egy éven keresztül 2—300 forintból kell megélnie, s a családot eltartania. Ilyen helyzet fennáll ma is, s én vagyok bátor felhívni a t. kultuszminister ur figyelmét, valamint az egész képviselőházét, hogy e szegény tanítók érdekében meg kellene sürgősen csinálni mindent, hogy ez az állapot megszűnjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Apponyi Albert t. képviselőtársunk szóba hozta a régi nyugalmazott tanítók nyugdiját, a mely nagyon kevés, ugy, hogy az 1893 előtt nyugdíjazottaknak nyugdiját ki kellene egészítem, mert lehetetlenség nekik megélni és nyomorognak. Erre vonatkozólag leszek bátor egy felségfolyamodványról egy pár részletet felolvasni annak megvilágítására, hogy milyen nyugdijat kapnak ezek a tanítók. Ö felségéhez folyamodtak, mikor a közoktatásügyi kormány és minden fórum őket elutasította. Megjegyzem, hogy itt is el lettek utasítva, megvan az illető végzés, hogy O felsége sem intézkedhetik ebben a dologban (olvassa) : »Császári és apostoli Felség ! Mély tisztelettel alulírottak és pedig : Csábinyák János nyugalomba vonultam I892-ik évben, 42 évi szolgálat után, nyugdijam van 380 korona, családos ember, három árvának fentartója vagyok, Földváry Ferencz, nyugdíjba vonultam 1903-ik évben, 50 évi szolgálat után, évi nyugdijam 520 korona, családos ember, két kiskorú árvának fentartója vagyok, Pocsatkó József nyugdíjba vonultam 1902-ben, 40 évi szolgálat után, évi nyugdijam 492 korona, családos ember, három kiskorú árva fentartója vagyok, Szentgyörgyi János, nyugdíjba vonultam 1893-ban, 40 évi szolgálat után, évi nyugdijam 400 korona. Maiász László, volt kincstári tanitó — - állami is lehetett — nyugdíjba vonultam 1898-ban ideiglenesen, 1899-ben véglegesen szembajom miatt, 39 évi szolgálat után, évi nyugdijam 774 korona, de 1893-ban a tanítói fizetési összeírás alkalmával, mely fizetés a nyugdij-kiszámitás alapjául szolgál, illetőleg szolgált, 4

/

8-ad telek utáni legelő-, erdőhasználat és a kincstári erdőkben való 2 darab sertés makkoltatási jognak megfelelő évi összeget, melyet később a. község elöljárói 110 koronára becsültek, elfelejtették a tanítói fizetésemhez hozzászámítani és az ötödéves 100 koronás korpótlék megállapítása iránti kérvényem többszöri sürgetésem daczára mai napig elintézetlen maradt.« Ugyancsak láttam e tanítónak egy beadványát, melyben jsanaszolja ezelőtt egv évvel, hogy annak a legelőilletménynek az ügye még mai napság is elintézetlenül hever a földmivelésügyi ministeriuniban. Kern akarom untatni a t. házat ezzel a felségfolyamodványnyal. csak azt akartam bemutatni, hogy azok a szegény tanítók, kik a nyugdíjtörvény behozatala előtt voltak kénytelenek nyugdíjba menni, 50 évi szolgálat után 400 korona nyugdijat élveznek. Mikor Apponyi Albert t. képviselőtársam ezeket a tarthatatlan állapotokat felhozta, bizonyos megnyugvással láttam, hogy az államtitkár ur helyeselte azt a kívánságot, hogy ezeknek nyugdiját is fel kell emelni, ki kell egészíteni. Azonban arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. kormányt, hogy addig emelje fel ezeket a nyugdijakat, addig adjon nekik valami iavitást,'a mig élnek ezek a szegény tanitók, (Helyeslés balfelől.) mert már régen nyugdíjba mentek, még pedig 50 évi szolgálat után, hát bizony nem sok van nekik hátra a földi életből, és ha már egyszer az ilyen nyomorúság miatt elköltöztek erről a világról, semmiféle jóakarat nem segit már az ő helyzetükön. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem tartom helyesnek, nem annyira a kormánynak, mint a törvénynek azt a rendelkezését, hogyha kineveznek egy állami tanítót, a ki esetleg tudatlanságból, vagy nem tudom miből kinevezést kér a kérvényében, előbbi szolgálati éveit nem veszik figyelembe, hanem mint kezdő tanítót alkalmazzák. Megtörtént, hogy egy 15 év óta szolgáló felekezeti tanítót 1000 K kezdőfizetéssel neveztek ki állami tanítóvá azon a czimen, hogy miután beadott egy kérvényt és kérte a kinevezést, törvény szerint előbb eltöltött tanítói éveit nem lehet figyelembe venni. Mint kezdő tanítót alkalmazzák tehát, ehhez számítják a korpótlékát és a nyugdiját is ; természetesen "egész életpályája tönkre van téve, mert 15 évet elvettek szolgálati idejéből. Ezt a rendelkezést sem tartom helyesnek, de — ismétlem — nem a kormányt hibáztatom érte, hanem a törvényt. Abban az intézkedésben, hogy közoktatási törvényünk az állami tanítóknak nagyobb javadalmazást, tisztességesebb megélhetést, könnyebb munkát, könnyebb életmódot és a fizetéshez való könnyebb juthatást ad, mint a felekezeti tanítóknak, kétféle sérelmet is látok. Először azt, hogy