Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-168
Í06 Í68. országos iiíés 1911 május 30-án, kedden. Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a képviselő urat kérni, szíveskedjék e kétségkívül érdekes fejtegetéseit valamivel szorosabb kapcsolatban hozni (Mozgás és zaj. Halljuk ! Bálijuk !) a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésével, mely most napirenden van. (Zaj.) Farkas Pál : Sokkal fiatalabb vagyok, semhogy az igen t. elnök ur figyelmeztetése előtt meg ne hajoljak, szolgáljon azonban mentségemül az, hogy megkíséreltem azon kérdések bírálatába belemenni, a melyek, szerény nézetem szerint, mai kulturális viszonyainkkal szoros összefüggésben vannak. (Helyeslés és zaj.) Nem akarok azonban a ház türelmével visszaélni, sem magától a tárgytól eltérni, iparkodni fogok tehát, hogy magamat szorosan a szőnyegen lévő tárgyhoz tartsam. (Halljuk ! Halljuk! Zaj.) Tulaj donképen végeztem azzal, a mit e tekintetben elmondani óhajtottam, hogy épen a középiskolában kell megkisérleni, hogy azok a fiatal emberek egymással ellentétes, egymással nem harmonizáló világnézletekből minél kevesebbet kapjanak. (Helyeslés.) A középiskolának nem az a hivatása. A középiskola sem arra nem való, hogy egy radikális, sem arra nem való, hogy egy klerikális világnézletet sajátíttasson el azzal az ifjúval. A középiskola arra való, hogy pozitív tényeket adjon, a melyekből az az illető fiatal ember a maga fölfogását akkor fogja megalkotni, a mikor az életbe kikerül. (Folytonos zaj. Helyeslés.) Iparkodtam a kultusztárcza keretében szerény felszólalásommal egy olyan kérdést érinteni, a mely, nézetem- szerint, e . tárcza kérdéseinek tárgyalásánál elsőrendű fontossággal bir. Igen jól tudom, t. ház, hogy az az álláspont, a melyet e kérdésekben elfoglalok, oly álláspont, a mely mind a két szélsőség közepette, tisztán objektivitásra törekedvén, maga ellen hívja ki mindazokat, a kik nálunk ma nem objektivitásra törekszenek, hanem, a szélsőségeket keresik. Minthogy azonban igaz és becsületes meggyőződésem, hogy nekünk ebben az országban, a melyben, a mint azt az előző szónokok beszédeiből is láttuk, a nemzetiségi kérdés tekintetében — a melyben annyira egyetértünk mindannyian — milyen óriási veszedelmek vannak, miután meggyőződésem, hogy ebben az országban nem szélsőségekre van szükség, sem az egyikre, sem. a másikra : tovább kell mennünk azon az utón, a melyen talán nem tömegmozgalmakat idézhetünk fel, nem a tömegek által nyújtott népszerűség az osztályrészünk, sőt jobbról is, balról is gyanúsításoknak vagyunk kitéve. Kekünk a nemzeti fejlődés igazságos alapjait kell keresnünk és én abban a tudatban, hogy a kormány és a minister ur ezen az alapon állanak és ebben az irányban akarnak haladni, a költségvetést bizalommal elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jóbbfélől. Helyeslés balfelól. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Szabó István (nagyatádi). Szabó István (nagyatádi); T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A vallás és közoktatásügyi tárcza tárgyalásánál már annyi szép beszéd hangzott el, és e tárcza keretébe tartozó vallásügyi és népnevelési ügyekre vonatkozólag annyi jó eszmét és kívánalmat hallottunk, hogy uj mondani valóm már alig maradt. Mindenképen helyénlevő dolog volt azonban e tárcza ügyeivel behatóbban foglalkozni, mert ez a tárcza az, mely a népnevelésre a legnagyobb befolyással van. Az előttem szólott t. képviselőtársam (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) magasabb szempontokból birálta e tárcza költségvetését és ámbár felfogásában minden tekintetben nem osztozom is, sok kijelentését, a melyet hallottam, magamévá teszem ós azokkal egyetértek. Én már hivatásomnál fogva is, az ezen tárcza körébe eső kérdéseket, elemibb oldalukról kell hogy fogjam fel, és ezeknek a viszonyoknak alacsonyabb oldalait igyekezem megvilágítani. Beszédemben a fősúlyt arra kívánom fektetni, a mihez legjobban értek.- a néptanítóknak és a néj> iskoláknak helyzetére. Mielőtt azonban erre rátérnék, néhány megjegyzést óhajtanék tenni a vallás kérdésére, a mely több oldalról szóba jött. (Halljuk! Halljuk !) Az igen t. kultuszminister urnak azon kijelentésére, hogy a nyugatról jövő u. n. káros irányzatok ellen nagy erővel kell szembeszállnunk, bátor vagyok megjegyezni, hogy az én tapasztalatom az, hogy azok a nyugati irányzatok, a melyek a középkorban, s az ujabb korban is, felvetődnek és harezukat a társadalom újjáalakítása tekintetében megvívják, mire hozzánk érnek, felforgató ós káros jellegüket elveszítik, s a magyar nemzet életében és társadalmi viszonyaiban csak jótékony, népnevelő és társadalmat fejlesztő hatásukat éreztetik. így tehát, bár én a viszonyok változtatását csak fokozatosan kívánom, nem félek ezektől a nyugati áramlatoktól, a melyekre szükségünk is van, nemzeti szempontból, társadalmi szempontból is, de vallási szempontból is, mert hiszen vallásunkat is nyugatról kaptuk és az is bizonyos, hogy a viszonyok alakulása szerint a vallás is reformálásra szorul, még pedig nemcsak a katholikus vallás, de a protestáns vallás is. Tagadhatatlan, hogy azok, a kik a vallást tagadják, s a kik nem mindent a vallás követelményei szerint akarnak megvalósítani, s az emberiség művelődését vallás nélkül is előbbre akarják vinni, az utóbbi időben fokozottabb erővel lépnek fel, s így összeütközésbe kerülnek a vallásosságot feltótlenül fentartani kívánók rétegével. Természetes hogy e két irány igy küzdelembe kerül egymással. Minden esetre kívánatos, nemzeti szempontból, de társadalmi szempontból is, hogy azok az ellentétek túlságosan ki ne élesedjenek; én azonban nem félek ezektől a küzdelmektől, mert meggyőződésem, hogy ezek folyamán meg fogják találni azt a középutat, mely ugy a társadalomra, mint a nemzetre;, de még