Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.

Ülésnapok - 1910-163

i 163. országos ülés 1911 május 23-án, kedden. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Négy év alatt miért nem csinálták meg?) Justh Gyula: T. képviselőház! A honvédelmi minister ur azt kérte, határozza el a ház, hogy az osztályok mellőzésével a bizottságokhoz utasíttassanak a javaslatok. Én nagyon kérem az elnök urat, méltóztassék a házszabályokat e tekintetben megtartani, (Mozgás jobbfelöl!) mert a fölött, hogy az osztályokhoz utasittassanak-e a javaslatok, csak akkor határozhat a ház, ha a bizottsági jelentések már a ház előtt vannak. (ügy van ! balfelöl) Arra kérem a t. házat, hogy e felett most ne méltóztassanak határozni. É tekintetben mi fentartjuk jogunkat, hogy majd akkor tegyünk indítványt, a mikor házszab ályszerüleg az lehetséges lesz. (Élénk "helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Lovászy Márton: Ugy sem lesz abból egyikből sem törvény! (Nagy zaj jobbfelöl.) Gr. Batthyány Tivadar: Majd itt nyaralunk! Majd mindenna.p meg fogjuk számláltatni a házat! (Nagy zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek! T. ház! A honvédelmi minister ur által előterjesztett törvényjavaslatokra nézve most a házszabályok értelmében csak az iránt szükséges intézkedni, hogy azok először a ház tagjai között kiosztassanak, miután már ki vannak nyomatva, azonkívül, — mint a honvédelmi minister ur kívánta — a véderőről szóló törvényjavaslat a véderő- és a pénzügyi bizottságokhoz, a honvédségről szóló törvényjavaslat a véderőés a pénzügyi bizottságokhoz, a közös haderő katonai bűnvádi perrendtartásáról és a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló törvényjavaslatok az igazságügyi és a véderőbizottságokhoz utasíttassanak előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. Ha ezek a bizottságok jelentéseiket a ház elé terjesztették, akkor lesz a házszabályok értelmében helye a felett határozni, vájjon a jelentések az osztályok mellőzésével tárgyaltassanak-e vagy sem. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt tehát, a mit a honvédelmi minister ur kivan, ezennel a ház határozataképen mondom ki. (Helyeslés jobbfelöl.) Most következik a napirend értelmében az 1911. évi állami költségvetés, még pedig a vallás- és közoktatásügyi tárcza (írom. 211) költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Ostffy Lajos! (Az elnöki széket Kabos Ferencz foglalja el.) Ostffy Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ha most a beterjesztett törvényjavaslatok nagy emóczióinak hatása alá helyezkedik is a ház, a kultuszminister ur tárczájához a további vita folyamán is a megfelelő nyugalommal ós azon nagy fontosságánál fogva, a melylyel ez a tárcza bir, a megfelelő tárgyilagossággal nyúl hozzá a ház. Ennek reményéhen kérem én is a t. képviselőház figyelmét mai felszólalásomhoz, a melyben a közoktatásügyi és a vallási politikának minden részletében való tárgyalásába bocsátkozni nem kívánok . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Ostffy Lajos: . . . hanem, mint a munkapárt részéről felszólalt képviselő urak és mint általában a felszólalók legnagyobb része tette, csakis bizonyos részletkérdésekkel óhajtok foglalkozni. Ezek között elsősorban a népiskolák ügye, különösen az ingyenes népiskolákról szóló 1908:XLVI. törvényczikk az, a mihez néhány szavam volna. T. képviselőház! Maga a közoktatásügyi minister ur hivatkozott beszédében arra, hogy az 1907-ik valamint az 1908-ik évi népiskolai törvényeket rendkívül nagy fontosságuaknak tartja. A magam részéről az ingyenes népoktatásról szóló 1908: XLVI. törvényre el merem mondani, hogy annak megalkotása nagyfontosságú kultúrtörténeti eseménye Magyarországnak. Ezzel a törvénynyel, annak indokolása szerint, két czélt tűzött maga elé a törvényhozás. Az első az volt, hogy minden gátat elhárítson annak útjából, hogy az 1868 : XXXVIII. t.-czikk rendelkezései a tankötelezettségre vonatkozólag megvalósíttassanak, hogy megszűnjék az a szégyenletes állapot, hogy Magyarországon a tanköteleseknek még mindig 20 százaléka, több mint félmillió tanköteles nem látogatja a népiskolákat ; a másik czél pedig az volt, hogy a törvényhozás teljes mértékben levonja az 1868. XXXVIII. t.-czikk konzekvencziáit, hogy a midőn közel 40 évvel ezelőtt állampolgári kötelességet állapított meg abban a törvényben, akkor végre elérje, hogy ennek a kötelességnek teljesítése külön megterheítetéshez, külön adózáshoz ne legyen kötve, hanem ezen törvényczikk utján rekompenzációt nyújtson azoknak, a kik ezen elsörendő állampolgári kötelességük teljesítése folytán bizonyos terheket voltak kénytelek viselni, .tehát a tankötelesek szüleinek, illetve az iskolafentartóknak és a tanítóknak. E két czél közül az elsőt, szerény nézetem szerint, Magyarországon elérni nem lehet, a második czélt azonban meg lehet, sőt meg is kell valósítani. Nem lehet elérni az első czélt ezen törvényczikk utján azért, mert mint a törvényczikk akkori indokolása is. rámutatott, Magyarországnak 3,153.000 tankötelese közül 645.820 tanköteles nem látogatta az iskolákat, beleértve ebbe természetesen a mindennapi iskolások mellett az ismétlőiskolásokat is. Ez óriási nagy szám, a tanköteleseknek több mint 20 százaléka, pontosan 20*5 százalék! Ezen nagyszámú tanköteles ugyan részben azért nem látogathatta az iskolákat, mivel tandíjat