Képviselőházi napló, 1910. VIII. kötet • 1911. május 23–junius 19.
Ülésnapok - 1910-163
163. országos ülés 1911 május 23-án, kedden. L) kellett fizetni, mégis a legnagyobb rész azért nem látogatta, nem teljesítette ezen polgári kötelességét, mert nem volt és nincs ma sem iskola, a hol az illetők tankötelezettségüknek eleget tegyenek. Ezen törvényjavaslat életbeléptetése óta mindenesetre javulhatott a helyzet, de nem annyira, hogy azt lehetne mondani, hogy a törvényjavaslat az indokolásban foglalt ezen első czélját is elérte volna. A t. kultuszminister ur beszédében hivatkozott arra, hogy 288.000 tanköteles beiskolázásáról kell még gondoskodni és 2913 községi iskolának az ügye vár még rendezésre. De ez a szám mindenesetre azért nem vág össze az ,1908 : LXYI. törvényczikk indokolásával, minthogy itt a kultuszminister ur csak a mindennapi tanköteleseket vette figyelembe, inig annak idején az ismétlőiskolák is figyelembe voltak véve. De miután a tankötelezettség kiterjed a 6-tól 15 éves életkorban lévő gyermekekre, ennélfogva a beiskolázásra nézve alapul mégis a nagyobb számot kell venni, a mi mindenesetre elijesztő képét nyújtja a magyar kultúrának és egy lehetetlen helyzetet tüntet fel, hogy ha figyelembe veszszük azt, a mint mondám, hogy ez a nagyszámú tanköteles nem azért nem jár iskolába, mert az iskolázás tandíjhoz volt kötve, hanem mert nincsen iskola, a hol tankötelezettségének eleget tehetne. Nagyon fonák helyzet az, t. ház, ha egy elsőrendű állampolgári kötelezettség teljesítése külön sarczhoz, külön adóhoz van kötve. Xagyon fonák volna pl. az, hogy ha attól a hadkötelestől, a mikor hadkötelezettségének teljesítésére bevonul, valami külön egyenruházati dijat vagy kaszárnyadijat vennének. Vagy milyen fonák volna az, hogy ha attól az adókötelestől, amikor kötelezettségének eleget akar tenni, külön azért, hogy őt bebocsátják az adóhivatalba, valami adóhivatali külön illetéket, vagy valami adótárnoki dijat szednének. Vagy épen olyan fonák volna, hogy ha a községi bírótól azért, hogy községi biró lehet, dijat szednének, vagy dijat szednének az esküdttől, mert esküdtbiró lehet, vagy akár a gyámtól, hogy gyámkodhatik. Mindezen elsőrangú állampolgári kötelezettségek teljesítéséért külön dijat szedni ugyancsak fonák dolog volna. De azt hiszem, hogy még sokkal fonákabb lenne az a helyzet, hogy ha elsőrangú állampolgári kötelezettségét valaki azért nem teljesítheti, mert nincsen rá megfelelő alkalom. Ki látott Magyarországon vagy bárhol a világon egy olyan hadkötelest, a ki azért nem teljesítheti hadkötelezettségét, mert nincsen ezred, vagy zászlóalj a hová bevonulhatna? Vagy ki látott.olyan adókötelest, a ki azért nem teljesítheti kötelezettségét, mert nincsen adóhivatal, mely tőle az adót elfogadja ? Gyámot, a ki részére nincs árvaszék? így az összes elsőrangú állampolgári, kötelezettségek során végig menve, az,t látjuk, hogy egyedül csak a tankötelezettségnél áll fenn az a fonák helyzet, hogy az illető nem teljesítheti kötelességét, mert nincsen rá megfelelő alkalom, hely és mód, a hol azt teljesíthetné. A míg ez a fonák helyzet fennáll, addig az 1868 : XXXVIII. t.-czikk betetőzését az 1908. évi LXVI. t.-czikkel az ingyenes népoktatással elérni nem lehet, és épen azért én azt hiszem, hogy Magyarországon nincsen elsőbbrangu feladat, mint ennek az orvoslása. Igazán nagyon helyes és honorálásra méltó az igen t. kultuszminister urnak az az álláspontja, a melyben azt mondotta, hogy ezen helyzetnek megváltoztatásához állását köti. Hát én igen kívánom, hogy az ő állása meg ne rendüljön azon okból, mert ezt a maga elé tűzött czélt megvalósítani nem tudja, mert különösen Magyarországon, a mi világpolitikai konstellácziónkat figyelembe véve, ennél elsőbbrendű feladat nem lehet, mert Magyarország a nemzetek nagy versenyében csakis a kultúrának teljes általánosítása mellett állhat meg, mert egy általánosan művelt magyar nemzet — azt hiszem — a világversenyben, a népnek közgazdasági versenyében sokkal inkább megállhat és sokkal sikeresebben küzdheti meg a maga élethalálharczát, mint akár egy állig felfegyverezett magyar nemzet a megfelelő általános műveltség nélkül. Ezen fonákság megszüntetése annál is inkább feladata a magyar nemzetnek, mert hiszen ma már majdnem két milliárdos budgettel rendelkezik, 1700 millió állami budgetjenek az összege és ezen óriási állami budget mellett még az a kedvező helyzet is fennáll, hogy a magyar államnak ezen elemi kulturális feladatai teljesítésében ott állanak áldozatkészségükkel az egyházak. A tanítási, a néjíoktatási intézetek égető hiányán tehát vagy magának az államnak kell sürgősen segíteni, vagy módot kell találni arra, hogy azon iskolafentartók, a kik eddig is hazafias irányban teljesítették ezen feladataikat, jussanak azon helyzetbe, hogy az állam ezen elsőrendű feladatának teljesítésében hathatósan segítségére lehessenek. A míg ez be nem következik, addig az 1908 : XLVI. t.-czikk indokolásában megjelölt első czélt nem lehet elérni e törvény végrehajtásával. A mi a másodsorban megjelölt czélt illeti, ezt az indokolás úgy fejezi ki, hogy mivel az 1868-ik évi törvény kimondotta a tankötelezettséget minden polgárra nézve, ennek a konzekvencziáit le kell vonni és ennek konzekvencziáiban nem fér össze a tankötelezettség azzal, hogy a teljesítő szülőtől az iskola tanítási dijat is szedjen. Ezen czél megvalósítására, hogy ezen konzekvenczia teljesen levonva legyen, igenis alkalmas az 1908-ik évi XLVI. t.-czikk, de állítom azt, hogy oly módon, a hogy végrehajtatik ma ez a törvényezikk, még ezt a czélt sem lehet elérni.
