Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-143

H3. országos ülés 1911 április 28-án, pénteken. 81 szövetkezet alakíttatott, a melyekben körülbelül ' 30.000 darab állat — marha és ló — van biztosítva és ez a vállalkozás is a lehető leghasznothajtóbban működik. Természetes, hogy az állatbiztosító szövetkezet nem való nagy gazdáknak, mert a nagy gazdák nagy állatállományukból körülbelül tudják, hogy hány perczent hull el és igy vagy ők fizetnek rá vagy a szövetkezet, ha mégis biztosítanak. A kicsi embernek azonban, a kinek egy marhája van, a kinél tehát száz perczent forog koczkán, valóságos jótétemény az ilyen szövetkezet. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) Rakovszky István : Államilag kell biztosítani, mint Olaszországban! Förster Aurél: Itt vannak tehát az anyagi eredmények. A népnek hozzászoktatása a takarékossághoz, a mint az látható a betétekből. Itt van a nép vásárlóképességének fokozása, a mi érdeke a kisiparnak és a kereskedelemnek. Itt van az állategészségügy fellendülése és itt van a parczellázás kérdése, a hol a nép vásárlóképessége ismét előtérbe nyomul. (Igaz 1 Ugy van ! a baloldalon.) És ha már a parczellázásnál vagyok, — csak röviden szólok erről, nem akarok eltérni tárgyamtól — lehetetlen nem hangsúlyoznom, hogy a magam részéről igen ajánlanám a képviselőháznak, méltóztassék pártkülönbség nélkül követelni, hogy a parczellázási törvény mihamarább benyujtassék. (ElénJc helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) A ki tudja, látja azt a parczellázási dühöt, a mely a közvetítés részéről az országban végigszáguld, nem keresve azt, hogy faji vagy telepítési szempontból hol van parczellázásra szükség, hanem ott parczelláztatva, a hol a legjobb kereset kínálkozik : tehát kárára a köznek, mondom, a ki ismeri a viszonyokat, annak nem kell bővebben magyaráznom e törvény szükségességét. Szeretném mégis a képviselőház elé állítani azt a parczellázást, a melyet én magam is láttam, a melyet az állam közvetített, és a melyet az egri káptalantól sikerült az előbbeni földmivelésügyi minister urnak, Darányi Ignácznak és államtitkárjának, Mezőssy Bélának hosszas fáradozás után, nagynehezen átvenni, mert kissé ragaszkodnak a papok a birtokukhoz . . . Egy hang (a baloldalon) : Joguk van hozzá ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kár!) Förster Aurél: . . . mondom, szeretném ennek a parczellázásnak eredményeivel a t. házat megismertetni. Egerben 3300 katasztrális holdat parczelláztak. Azért hivatkozom specziálisan erre az esetre, mert ez minden oldalról megvilágítja ezt a kérdést. (Halljuk ! Halljuk !) Ezért a 3000 egynéhány száz katasztrális holdért fizettek a bérlők magasabb bért, 62.000 koronát. Eladta a káptalan katasztrális holdját 700 koronáért, tehát kapott érte 2,300.000 korona vételárat. Természetesen közvetítési díj semmi sem volt. Tehát a káptalan jövedelmének alterum tantumját nyerte meg, a város pedig megkapta olcsó áron a vásári és piaczi £ÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VII. KÖTET. jogot, a mi anomália is volt, mert a város beleköltött utakra terekre és a káptalan húzta annak hasznát. Megkapta 80.000 koronáért s a város nyert rajta, ugy hogy az előbbeni 4000 korona bér helyett fizetnek ma circa 8000 koronát, tehát a városnak is megvolt a nyeresége, a káptalan pedig kapott érte alterum tantumot. A polgárok, a kik 700 koronáért vették meg átlagban a földet, szintén jól jártak, mert egyetlen egy katasztrális hold sincsen ott olyan, a melyikért a szomszéd községbeliek, a kik nem vettek földet, legalább 100 koronával magasabb árat ne kínálnának. De van olyan is, a melyek 270 koronás átlagár mellett — csak azért restringálom kétszázhetven koronára, mert ezek egy része a város körül fekvén, a város fejlődni nem tudott, a melyet azután a ministerium ugy tudott eladni, hogy négyszögölét átlag egy koronáért értékesítette, s igy a gazdasági földek a 700 koronán jóval alul jöttek a vevők kezébe. Ez tehát, kérem, nyereség a káptalan részére, ez nyereség a vevők részére, a város maga is nagyon fejlődik azóta, egy esztendő óta minden iparos, akár vassal vagy kötéláruval vagy fával dolgozik, annak a 359 embernek dolgozik, a ki ezen a földön megtelepedett. Lévay Mihály: Szóval mindenki megtalálta a maga számadását! Förster Aurél : Ilyen parczellázás mellett minden tekintetben megtalálja a számadást mindenki, a kormány maga is. Ezzel együtt jár az az erkölcsi eredmény, hogy ez kifejleszti az összetartozandóság érzését, az együttműködést az emberek között. És csodálatos, t. ház, éveken keresztül a merkantil lapok azt írták, panaszolva írták, hogy a magyar faj nem megy a merkantil pályára ; és a mikor Károlyi Sándor megcsinálta a Hangya-szövetkezetet és elkezdte árulni, megtanítani még a rutén parasztot is és elkezdte könyvelésre megtanítani és különösen akkor, a mikor Budapesten a fiákkerszövetkezetet is megalakítottuk, — hogy milyen nehézségekkel, azt nem akarom itt előadni — akkor azt irta a Pester Lloyd : »Schädigung des Privathandels !« (Derültség balról.) Itt tehát, ugy látszik, csak a nagy szénakereskedők és a nagy zabkereskedők érdekeit védő liberalizmusról van szó; az a liberalizmus, a mely a gyengébbek érdekeit védi az erősebbekkel szemben, az hiányzik. Az egész ország be van hálózva olyan szövetkezetekkel, a melyek Magyarországon bizonyos foglalkozást is nyújtottak a kis népnek, a kis szövetkezetben, a maguk szövetkezeti boltjában elfoglalta őket a munka, a hasznos dolog, s igy kevesebb az idő a nemzetközi szoczialistáknak a halászatra, a mi mutatja, hogy nem kis része van a szövetkezeteknek abban, hogy a gazdaszoczialisták gárdája, a mely 73 ezer emberből állt, háromezer emberre fogyott le. (Helyeslés balfelől.) Rakovszky István : ügy van! ügy van! Sümegi Vilmos : Nem a Rakovszky politikája, hanem a mi politikánk oktatta ki a népet. 11