Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-143

ÍÍ3, országos ülés IMi április 28-án, pénteken. n tett abban az észrevételében, hogy minek a tanitót két évig taníttatni a földmivesiskolában azért, hogy ő azután a szakiskolában előadhasson, hiszen a mit ő egy vagy két hónap alatt meg nem tanult, azt két év alatt sem tudja elsajátítani. Azt hiszem hogy e kérdés felett ilyen könnyen napirendre térni mégsem lehetne. Ezekben az iskolákban tényleg megtörténik az, a minek magam is voltam szem- és fültanuja, hogy a falun nevelkedett parasztgyerek gyakran kénytelen a városból jött és kéthónapos kurzust hallgatott tanító urnak helytelen gazdasági nézeteit és helytelen ismereteit korrigálni. Van azután ebben a nagy országban, a mely állítólag leginkább fölmivelésből él, 66 olyan gazdasági ismétlőiskola, melyeket joggal nevezhetünk gazdasági ismétlőiskoláknak, mert ezekben már megfelelő gazdasági területtel, megfelelő felszereléssel és szakeszközökkel, kétéves tanulmányt végzett gazdasági tanítók intézik legnagyobbrészt kellő sikerrel is, a gazdasági szakoktatást. Ilyen kisszerű eszközökkel tulaj donképen mit lehet a gazdasági szakoktatás terén elérni ? Méltóztassanak elhinni nekem, hogy azt a 20 métermázsás hektáronkénti gabonatermést, a melyet az előbb bátor voltam felemüteni mint németországi hozamot, nem a német föld, nem is a német klíma, hanem a német gazdasági szakiskolák termelték. De igaz az is, hogy Németországban a gazdasági szakoktatás első helyen áll az egész világon. Magában Poroszországban 3000 gazdasági ismétlőiskola van, a melyben igazán szakszerű, eredményes gazdasági tanítás folyik. A t. minister ur figyelmét fel akarom hivni e

gy °b/ intézményre, melyet bizonyára ismerni méltóztatik különben, és a mely Németországban kiválóan bevált, s melynek meghonosítását nálunk nagyon óhaj tandónak tartom.. Ez a parasztleányok számára szervezett úgynevezett háztartási iskola. Ilyen jelenleg Poroszországban 70 van már. Magyarországon, ugy tudom, egyetlenegyet alkottunk, ha jól tudom, Kecskeméten, s azt sem tudom biztosan, fennáll-e még vagy sem. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Fennáll! Pajzs Gyula : Én azt hiszem, hogy ezt az intézményt nálunk meghonosítani végtelenül hálás feladat volna, és nagyon kérem a t. minister urat, kegyeskedjék ezzel a kérdéssel lehetőleg behatóan foglalkozni. A mint előbb mondottam, a költségvetés áttekintéséből nem találom azt, hogy a t. minister ur ennek a kérdésnek azt a kellő fontosságot tulajdonítaná, melyet az igazán megérdemel, bár maga is azon panaszkodik, hogy a jelenlegi gazdasági ismétlőiskola számára nem tud többet, mint évenkint hét-nyolcz tanitót a földmivelő iskolában kiképeztetni, maga is belátja, hogy ez visszás helyzet, melyet orvosolni kell. En megengedem, hogy nem saját jószántából, mert ha tőle függött volna, bőkezűbb lett volna ezen intézménynyel KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915, YII. KÖTET. szemben, de ugy látszik, mégis nagy elhatározás kellett ahhoz is, hogy az idei költségvetésbe 4600 koronát állított be ennek a hiánynak az orvoslására. Itt megint oly sajnos jelenséggel találkozunk, a mely tulaj donképen speczialitása a mi földmivelésügyi költségvetésünknek, a mely a nevetségességig csekélyJanyagi eszközökkel kénytelen küzködni igazán nagy czélok eléréseért s ezeket a nagy czélokat a legjobb szándékkal, a legjobb törekvéssel, a legtöbb tudással mindig csak az anyagi eszközök hiánya miatt nem képes elérni. Hogy többet ne mondjak, elég figyelembe vennünk azt, hogy a magyar földmivelési tárcza nettó összegben, az összes rendes, rendkívüli kiadásaira, sőt beruházásaira is összesen 33 millió koronával rendelkezik. Ilyen eszközökkel egy olyan országnak földmivelésügyét rendben tartam, fejleszteni, a mely országnak egész exisztencziája a földmivelésen alapszik, nem lehet. Azzal az elfogulatlansággal tartozunk mi itt az ellenzék részéről is a t. minister ur iránt, hogy megmondjuk azt, hogy a meddig ezt a tárczát oly eszközökkel dotálni nem fogják, melyek nagy czéljai elérésével arányosítva vannak, addig igazán a legnagyobb törekvés mellett sem képes a minister többet nyújtani, mint a mennyit nyújt. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az alsóbbfoku gazdasági szakoktatás terén igazán korszakot alkotó lett volna az a reform, melyet a gróf Apponyi Albert által 1908-ban a ház elé terjesztett s a bizottságban már letárgyalt javaslat létesített volna. Ha ez a javaslat törvénynyé válik, akkor egész teljességében megoldotta volna, még pedig helyesen az alsófoku gazdasági szakoktatás kérdéseit annak minden részében. Ha ez a javaslat törvénynyé válik, akkor minden nagyobb községnek, a melyben 120-nál több ismétlőköteles gyermek van, megvolna kötelezőleg az a hároméves gazdasági ismétlőiskolája (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 5—20 holdig terjedő gazdasági területtel, ebben kerttel, szőlővel, gyümölcsössel, méhészettel, felszerelve a megfelelő állatokkal, a melyben kétéves tanfolyamot végzett gazdasági tanító folytatná a gazdasági szakoktatást. Ugyanezen hároméves tanfolyam fölé volt azután tervezve még az egyéves továbbképző tanfolyam, a mely már a földmivesiskolák anyagát volt hivatva tanítania Már most méltóztassanak elképzelni, mit jelentett volna ebben az országban 850 olyan iskola, mint a miryennek felállítása tervezve volt! (Ugy van ! balfelől.) Múzsa Gyula: Kár volt elejteni! PajZS Gyula : Ez mindmegannyi szellemi gazdasági czentrum, a mely, miként eddigi, kevés számmal meglevő iskoláink példája mutatja, a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a gazdasági kultúrát a nép között terjeszsze. Én -üem tudom, hogy a minister urnak mi a szándéka ezzel a javaslattal. Nagyon is kérem a minister urat, kegyeskedjék erről az igazán nagy10