Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-143

U U3. országos ütés 1911 április 28-án, pénteken. fontosságú kérdésről minél előbb nyilatkozni. Csak egyre vagyok bátor a minister urat figyelmeztetni: ennek az alsóbbfoku gazdasági szakoktatásnak kérdése a kulcsa az ő többtermelési politikája programmjának, csak ezzel a kulcscsal fogja ő megnyitni azt a programmot, csak ezzel a kulcscsal fogja megvalósítani azt, hogy ebben az országban képes legyen többet és — mint már előbb is mondtam — több haszonnal termeltetni. Mi ezen az oldalon ezt a kérdést csakugyan a magyar nép jóléte kérdésének tekintjük, és én kijelentem, hogy mi ezt állandóan napirenden fogjuk tartani és követelni fogjuk annak megoldását, legyen az akár az eredeti javaslat formájában, akár czélszerüen változtatott más alakban, de ezt az alsóbbfoku gazdasági szakoktatást kell hogy minél hamarább megvalósítsák. (Elénk helyeslés balfelöl.) Bosnyák Géza t. képviselőtársam tegnapi beszédében szóvá tette a felsőbb gazdasági szakoktatás hiányait is és kifogásolta azt, hogy annak idején Darányi minister miért emelte a meglevő gazdasági középfokú intézeteket akadémiák, illetve főiskolák rangjára, kifogásolta azt, hogy ezen iskolák látogatottsága nem megfelelő és felemiitette azt is, hogy ezen iskolák redukálása mellett ő legelső sorban még a gazdasági egyetem létesítését kívánja. Megengedem, hogy ezek absztrakt kérdések, hiszen talán nem közvetlenül a gazdálkodás gyakorlatához tartoznak, de én még mindig abban a nézetben vagyok, hogy ezek a gazdasági szakoktatási kérdések azok, a melyek tulaj donképen alapját képezik a mi egész mezőgazdasági fejlődésünknek, és azért a t. ház szíves türelmét kérem, kegyeskedjenek meghallgatni ebben is egy olyan véleményt, a mely az életből merítve, talán mégis rá tud mutatni arra a kellő irányzatra, a melyet a kormánynak e téren követni kell. (Halljuk! balfelől.) Hiszen vannak minekünk gazdasági főiskoláink : van az öt gazdasági főiskola, van a selmeczbányai erdészeti főiskola, van az állatorvosi főiskola, de egyet nélkülözök, t. ház, egy az, a mi nekem feltűnik : azt az igazán tudományos szellemet, a mely a német gazdaközönséget, mondjuk, ennek intelligens rétegeit áthatja, a gazdasági tudományos kutatások terén való azt az intenzív munkálkodást, a mely a német tudománynak ez irányban a vezető szerepet biztosította az egész világon : azt minálunk hiába keressük. A mi gazdáink — az intelligenseket sem veszem ki, sőt még azokat sem veszem ki, a kik a főiskolákban nyerték Mképeztetésüket — ma még mind a rutin emberei ós ennek egyedüli oka az, mert azokban az intézetekben, a hol Mképeztetésüket nyerték, nem szívták magukba azt a magasabb tudományos légkört, a melyet a tapasztalat szerint egyedül az egyetemi élet és az egyetemi tanulmány bír nyújtani. Tény az, t. ház, hogy a gazdálkodás sokkal inkább támaszkodik a gyakorlatra, az empíriára, mint bármely más tudomány, hogy eljárásának módszereit a sok ezer éves tapasztalatból kénytelen meríteni, de ezeket a tapasztalatokat a gyakorlott gazda is annál jobban tudja kihasználni, minél mélyebb betekintést nyer a természet műhelyébe, mert nj utakat, uj irányokat a gazdálkodás terén is csak a természettudománynak és a biológiának fejlődése tudtak eddig is megmutatni és én meg vagyok győződve arról, hogy a jövőben még nagyobb tér fog nyilni a tudomány számára a mezőgazdálkodásban, mint a mennyit elfoglalt eddig. T. képviselőház ! Feltűnő dolog az, hogy addig, a míg a tudománynak minden egyéb ágában olyan tudósaink vannak, a kiknek működésére reáirányult az egész művelt világ figyelme, épen abban a tudományban, a melyből tulaj donképen ez az ország él, valami nagy eredményre, valami nagy tudományos működésre abszolúte nem bírunk reátalálni. (Helyeslések a baloldalon.) Mi eddig csak reczipiáltuk mindig azt, a mit a német tudósok légiója a gazdasági tudományok terén termelt. Mig a német tudósok, egy Liebig, egy Thaer, egy Wolff, egy Khün, az állattenyésztés terén egy Settegast, egy Nathusius után indulva, egész könyvtárakkal gazdagították a mezőgazdasági tudományokat, addig nálunk ennek az irányzatnak képviselőit eddig hiába keressük, a minek az oka nem lehetett más, mint az, hogy nincsen meg nálunk a kellő kapcsolat a mezőgazdasági tudomány és az egyéb rokon tudományok között. Ezt a kapcsolatot megtalálni és elérni mindaddig nem fogjuk, a mig a mezőgazdasági felsőbb szakoktatást bele nem illesztjük az egyetem magasabb, tisztultabb, ós tudományosabb légkörébe. (Helyeslés a baloldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : A míg a gazdák tanulni nem akarnak ! Pajzs Gyula :• Ez azzal együtt jár. A kezdeményezés e tekintetben már régebben megindult. Csak egyre mutatok reá. Méltóztassék állatorvosi főiskolánkat venni, a mely a hasonfaj u intézetek között határozottan első helyet foglal el. Minek köszöni ezt ? Kizárólag annak, hogy tanári kara benn él egy tudományos élet czentrumában és napról-napra folytonosan és állandóan abból merítheti inspiráczióit. Ezért arra kell határoznunk magunkat, a mit Németország már nagyon régen megtett, hogy beilleszszük a magyar mezőgazdasági felső oktatást az egyetem kapcsolatába. Nagyon helyesen mutatott rá t. képviselőtársam, Bosnyák Géza tegnapi beszédében arra, hogy ezzel tudjuk csak megvalósítani a tanárképzés feladatát, igy érhetjük el, hogy azok, a kik közpályára készülnek, a kik mint jogtanácsosok hivatva lesznek a jövőben nagy uradalmakat kezelni, igy fogják elsajátítani tudásukat. De különösen egyre akarom figyelmeztetni a t. házat, a mit t. képviselőtársam nem emiitett, de a mit én főfontosságunak tartok; hogy t. i. hogy ez által módot nyújtunk azoknak, a kik a tudományok rokon ágaival foglalkoznak, hogy egyes