Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-143

72 í-'iB. országos ülés 1911 ként átlag 20 métermázsa, nálunk ebben az időben termett búzában 11 -3 métermázsa, tehát nem sokkal több, mint a fele. Rozsban a német birodalomban termelt átlag 16'5 métermázsa, nálunk 111 métermázsa ; árpában a német birodalom 19-5 métermázsa, nálunk 12.7 métermázsa ; zabban a német birodalomban 19" 1 métermázsa, nálunk 111 métermázsa termett. Az állattenyésztés terén még sokkal feltűnőbb az elmaradottságunk. A mikor látjuk, hogy a német birodalomban az ő gazdasági kultúra alatt álló 35 millió hektár területén eltart 21 millió szarvasmarhát és 22 millió sertést, akkor nekünk a 20 5 millió hektár gazdasági területünkön épen kétszer annyi szarvasmarhát és háromszor annyi sertést kellene eltartanunk, hogyha ugyanazon arányt akarjuk elemi, a melyet jelezni bátor voltam a német birodalom termését illetőleg. T. ház, magamat is, a ki mint a magyar mezőgazdaság régi és tapasztalt munkása, figyelemmel kisérem gazdasági termelésünk minden ágát, magamat is végtelen meglepett e statisztika szomorú eredménye, meglepett annyival inkább, mert én meggyőződésből és tapasztalatból tudom, hogy az utolsó két évtized folyamán a mi közép- és nagybirtokainkon a gazdálkodási rendszer oly rohamosan emelkedik és fejlődik, hogy ma már meggyőződésem szerint Magyarországon is van nagyon sok olyan jól vezetett gazdaság, mely gazdálkodási rendszerében ép ugy mint a termelési eredményekben a német birodalom legjobb gazdaságaival is bátran kiállhatja a versenyt, sőt mondhatom és állitom, hogy ha ez a fejlődés ugyanilyen arányban folytatódik, ugy a magyar közép- «s nagybirtok gazdálkodási rendszere nagyon rövid idő múlva a fejlődésnek azon fokára fog emelkedni, hogy versenyképességét a külfölddel szemben is teljes mértékben biztosítja. Midőn ezt az örvendetes tapasztalatomat konstatálom, ugyanakkor sajnálattal kell rámutatnom arra, hogy a milyen örvendetes haladás mutatkozik a közép- és nagybirtok gazdálkodásában, ép oly sajnálatos elmaradottságot látunk, ritka kivételektől eltekintve, kisbirtokosaink gazdálkodási rendszerében. Kezdve a forda-rendszeren, a földmunkában, a vetőmag megválasztásában, a trágyakezelésben, a gazdasági növények munkálásában és gondozásában, az állattenyésztésnek minden ágában, a szőlőtermelésben, gyümölcsészetben : a legsötétebb elmaradottság mutatkozik, a szakismeretek és a szaktudás teljes hiányát tapasztaljuk, pedig az ország átlagtermésére nézve nem a nagy gazdaságok és középbirtokok, hanem a kisgazdák termelése mérvadó, mert hiszen jól méltóztatnak tudni, hogy kultúra alatt lévő földünknek körülbelül két harmadrészét teszik a 200 holdon aluli kisbirtokok, Ezen a ponton kell tehát. megfognunk a dolgot, ha el akarjuk érni azt, a mit ; a minister ur programmjába felvett, ha emelni akarjuk átlagterméseinket és el akarjuk érni a nagyobb haszonnal való termelést. Mig gazdaközönségünk túlnyomó nagy részébe — ugy a művelt- ' április 28-án, pénteken. terület terjedelmére nézve, mint számszerint túlnyomó nagy részébe — a gazdasági intelligencziának legelemibb fogalmait bele nem tudjuk oltani, addig hiábavaló a kormánynak bármilyen intézkedése, az csak fél-rendszabály marad, addig nagyobb terméseredményt és nagyobb sikerrel való gazdálkodást ebben az országban elérni nem fogunk. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) A mi a nép gazdasági szakismereteinek fejlesztése tekintetében kormányaink részéről eddig történt, az nagyon csekély. Épen ennek a körülménynek kell tulaj donitanunk azt az úgyszólván teljes eredménytelenséget, melyet ezen a téren tapasztalnunk kell. Csekély számban meglevő földmives-iskoláink, melyekről épen tegnap Bosnyák Géza t. képviselőtársam szólt, nem is ezt a czélt szolgálják egészen és oly csekély számmal vannak —• ha jól tudom 22—23 van — hogy számottevőnek jóformán nem is mondhatók és nem is működnek a legnagyobb eredménynyel. A népies mintagazdaságokról jobb nem beszélni annak, a ki azt a fáradságot vette magának, hogy több ilyen népies mintagazdaságnak telepét meglátogatta és gazdálkodási módszerét megtekintette. Ott vannak azután a téli gazdasági előadások, a gazdasági egyesületek által a legnagyobb jóakarattal és ambiczióval rendezett előadások, melyek megvannak Németországban is és az egész külföldön is, melyeknek czélja azonban nem az, — nem is szabad annak lennie — hogy ezzel akarjuk a kisgazdát a gazdasági tudás elemeire kioktatni. Ennek czélja az kellene hogy legyen, hogy a gazdasági tudás elemeivel biró kisgazdát a termelési ujabb módszerekkel, ujabb tapasztalatokkal rövid idő alatt megismertessük és ezáltal biztosítsuk számára a tudásnak azt a fokát, a mely az ő haladásához szükséges. A tudásnak alapfogalmait akkor kell a népbe beoltanunk, midőn erre még kellő fogékonyság van és a mikor erre nem órák és napok, hanem évek állanak rendelkezésre. Erre való a gazdasági ismétlőiskolák rendszere, (ügy van I balfelől.) Hiszen volna nekünk körülbelül 2000 ilyen gazdasági ismétlőiskolánk . . . IVlártonffy Márton (közbeszól). Pajzs Gyula : . . . melyeket, a mint t. képviselőtársam nagyon helyesen jegyzi meg, inkább csak saját lelkiismeretünk megnyugtatására neveztünk el gazdasági ismétlőiskoláknak, de a melyekben a gazdasági oktatásról szó egyáltalában nem lehet. Van aztán 110, u. n. külön szervezett gazdasági ismétlőiskolánk, melyekben két hónapi kurzust végzett tanító oktatja gazdálkodásra az ismétlésre kötelezett gyermekeket. Ezek a két hónapot végzett tanítók, kiknek gazdasági ismeretekre kellene oktatniok a gyermekeket, bizony az alatt a két hónap alatt a gazdasági tudásnak nagyon csekély fokát tudják elsajátítani. Es itt épenséggel nem osztozom Frey János t. képviselőtársamnak tegnapelőtt