Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-143

243. országos ülés 1911 ményezéseit folytatva, ez által mintegy önmaga nyújtson tápot annak feltevésére, mint hogyha az előző kormánynak is lettek volna üdvös kezdeményezései, mégis, azt hiszem, hogy a mezőgazdasági alkotások terén a fejlődésnek ezt a folytonosságát semmiféle pártérdek kedvéért megszakítanunk nem szabad. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Nagyon helyes ! PajZS Gyula : Hiszen, t. ház, az iránt majdnem biztosak lehetünk, hogy az önáUó gazdasági berendezkedésnek előnyeit ez az ország még nagyon hosszú időn át nem fogja élvezni. És ha ma már, sajnos, a dolog igy van, akkor azt hiszem, hogy nekünk jelenleg az a feladatunk, hogy legalább azokat az előnyöket használjuk ki minél teljesebben, a melyeket a közös vámterület nekünk jelenleg mezőgazdasági termelésünk révén nyújt. Én ezt a kérdést olyan eminens fontosságúnak tartom, hogy ismételve bátor vagyok a minister ur figyelmét felhivni arra, hogy reánk nézve ma úgyszólván életkérdés az, hogy lesz-e a magyar mezőgazdaság abban a helyzetben, hogy azt a szerencsés kialakulást, a mezőgazdasági termények beállott drágulását kellően kihasználhatja-e vagy nem. Ettől függ, meggyőződésem szerint, a mi közgazdaságunk egész jövője. És sietnünk kell ezzel annyival is inkább, mert nemcsak hogy nincs kizárva meggyőződésem szerint, hanem a legnagyobb valószínűséggel a reakczió ebben az irányban is be fog következni; ha előbb nem, utóbb mindenesetre bekövetkezik, és ha ezen idő alatt nem hoztuk mezőgazdaságunkat abba a helyzetbe, hogy a jelenlegi kedvező konjunktúra előnyeit felhasználhassa, később ismét beáll majd az az állapot, a mely beállott annak idején, a mikor Amerikának konkurreneziájával kellett megküzdenünk, ismét be fog következni az a helyzet, hogy tengerentúli, még ki nem használt területek fognak mint versenyzők fellépni velünk szemben a vüágpiaczon, és akkor hiába keressük majd azokat a módokat és eszközöket, a melyekkel mezőgazdaságunkat és ezzel közgazdaságunkat felsegélyezhessük. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Most az én meggyőződésem szerint igazán egy nagyszabású, erélyes és messzelátó földmivelésügyi politikára van szükségünk, a mely nem abban keresi feladatát, hogy a megoldandó kérdések komplexusából ötletszerűen kiragadott egyes részleteket akar megoldani, hanem a mely egy előre megállapított szerves programm alapján iparkodik megvalósítani mezőgazdasági fejlődésünknek eddig még hiányzó előfeltételeit. (Helyeslés a baloldalon.) Abban igaza van a földmivelésügyi minister urnak, hogy ennek a mi magyar mezőgazdaságunknak fogyatékossága, kezdetlegessége leginkább abban nyilvánul meg, hogy mi a termelés minden ágában, a magtermelésben, a takarmánynövények és gumósok termelésében, az állattenyésztés mináprilis 28-án, pénteken. 71 den ágában még távolról sem termelünk annyit, mint a mennyit ez a magyar föld kellő kultúra mellett előállítani képes volna. De hiszen, t. minister ur, ez a magyar földmivelésügyi politikának problémája; s a midőn a minister ur az ő kormányzati programmjának quintesszencziája gyanánt, legalább eddig, a minél olcsóbb eszközökkel való minél több termelést állította oda, azt hiszem, akkor ő tulaj donképen nem mondott és nem tett egyebet, mint hogy rámutatott arra a czélra, a melyet már az a gazda követett, a ki legelsőnek állította be a faeke helyébe a vasekét a barázdákba. De ma, a midőn a közgazdasági termelésnek minden egyes ága benne van a világverseny forgatagában ; a midőn az őstermelés maga egy komplikált iparrá, az őstermelő egy ipari vállalkozóvá lett, ma már nem elégséges kormányzati programúinak az, hogy minél többet termeljünk, sőt az .sem elégséges, ha azt mondjuk, hogy minél olcsóbban, minél többet termeljünk; hanem kell, hogy az olcsóbb és több termeléshez hozzájáruljon épen az a tényező, a mely kell hogy e termelés végczélja legyen, és ez az, hogy e termelés a mezőgazdának mint ipari vállalkozónak az elérhető legnagyobb tiszta hozamot minél huzamosabban biztosítsa. (Helyeslés a baloldalon.) A helyes kormányzati politikának az a feladata, hogy keresse meg, teremtse meg és fejleszsze azokat az eszközöket, a melyek e kormányzati czélnak szolgálnak. Ha a t. minister ur ebben az iránybari fogja kifejteni törekvését, akkor biztosithatom róla, hogy mindenkor nagyon becses támogatást fog találni a magyar gazdatársadalomnak eddig is nagy ambiczióval, tudással és szorgalommal működő különböző társadalmi intézményeiben. (Ugy van! a baloldalon.) Hogy mennyire elmaradott ez a mi magyar földmiveíésünk, hogy mily keveset termelünk, annak legfrappánsabb bizonyítékát találjuk meg a német birodalom gazdasági eredményeinek a mi gazdasági eredményeinkkel való összehasonlításában. Igaz, hogy a mi éghajlati viszonyaink sokkal kedvezőtlenebbek, mint a német birodalmiak, hogy sokkal inkább hajlanak a szélsőségekre ; való az is, hogy csapadékunk kevés, hogy aránytalanul eloszló; de másrészről a mi talajunk minősége hasonlíthatatlanul jobb, mint a német birodalmi talajnak átlaga, és az intenzív gazdálkodásnak nálunk épen az kellene, hogy feladata legyen, hogy az éghajlati viszontagságok hátrányos volta keUően ellensulyoztassék. Épen ezért nem fogadhatom el azt az ellenvetést, a mely a mi termelési atlagainknak a német birodalom termésátlagaival való összehasonlítását helytelennek mondja és engedjék meg, hogy röviden, néhány számmal rámutassak azokra a megdöbbentő nagy különbségekre, a melyek a mi termelési atlagaink és a német birodalom termelési átlagai közt fenforognak. (Halljuk!) Az összehasonlítás alapjául az 1905-től 1909-ig terjedő utolsó öt évet veszem. Ebben az öt évben a német birodalomban búzában termett hektáron-