Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

142. országos ülés 1911 április 27-én, csütörtökön. 63 lésre felhasználja. Ha valaki ezt elmulasztja, vagy nem jól lesz kiszolgálva Morvaországban, pl. nem jó magot kap, annak idei termése elveszett, illetőleg nem képviseli azt az értéket, a melyet kellene. Mig ellenben ha a nemesitést idehaza a mi árpáinkkal vóghezvihetnénk, akkor konszolidált fajtát nyerhetnénk, a mely minden körülmények között sikerrel termelhető. Igen fontos növényünket képezi ezenkívül a tengeri is, a melyből évente 4 millió korona értékűt exportálunk a külföldre, daczára annak, hogy a külföldön sokkal olcsóbban jutnak az emberek a tengerihez, a mennyiben a tengerentúlról származó tengeri sokkal olcsóbb, mint a magyar és a magyart mégis azért vásárolják, mert annak minősége kiváló. Ezt a kiváló minőséget a természet adta ingyen a kezünkbe és valóban csak rajtunk múlik, hogy a magyar tengerinél ezen kiváló jó tulajdonságokat fejleszszük és odahassunk, hogy katasztrális holdanként ne csak minőségileg, de mennyiségileg is nagyobb termelést kapjunk és ezáltal termelésünket fokozzuk. (Helyeslés.) Megjegyzem, hogy a növénynemesitést oly fontos feladatnak tartom, hogy bármilyen arányokat is fog ölteni, én részemről mindig állami felügyelet alatt kívánom látni és nagyon féltem a privát spekulácziótól, mert a milyen hasznot hozó az országra nézve, hogyha egy nemesitett növény magvaival akkor állunk ki és akkor bocsátjuk a forgalomba, a mikor a nemesítése teljesen be van fejezve és az összes jó tulajdonságok megszilárdultak, konszolidálódtak, épen olyan veszélyes, ha a nemesitést csak nagyjában hajtjuk végbe, ha félig nemesitett növénynyel állunk elő, a mi magyarán szólva becsajaás. Épen azért a növénynemesitést állami felügyelet alá kell helyezni, állami intézmények hajtsák végre, az értékesítést azonban ugyancsak állami felügyelet alatt — mint Svédországban — magánosokra kell bizni. (Helyeslés.) Ez idő szerint vetőmagvakért 3 millió koronát adózunk a külföldnek. Remélem, hogyha a növénynemesitést felkaroljuk, akkor ez a 3 millió korona, ha nem tűnik is el egészen külkereskedelmi mérlegünkből, mindenesetre lényegesen csökkenni fog, a hazai termelés pedig lényegesen fokozódni fog. A kísérleti állomások közül, a melyeket alkalmasnak tartok a termelés fokozására, legyen szabad még a dohánykisérleti állomásról szólani. A dohány szerfelett fontos növényünk. A Keletet kivéve Nyugaton rajtunk kivül sehol Európában nem termelik a dohányt, kivéve még Dél-Erancziaországot és Dél-Olaszország egy részét. 1909-ben 90:526 katasztrális holdon 12.429 dohánykertész foglalkozott dohánytermeléssel és katasztrális holdanként 722 kilogramm átlagtermést ért el, a minek fejében a beváltó hivatalok részéről egy-egy dohánykertész 298 korona 54 fillért kapott. Ezzel szemben Prancziaországban egy katasztrális holdon 780 korona a dohánytermelő gazda bevétele, tehát nálunk 298, vagy mondjuk kereken 300 korona, ott pedig 780 korona. Vájjon mi annak az oka, hogy a franczia dohánytermelő határozottan sokkal rosszabb dohányáért sokkal többet kap, mint a magyar? Egyrészt oka az, hogy ott a beváltási árak valamivel magasabbak, ele nem sokkal, mert hiszen a múlt évben nálunk is a beváltási ár 41 korona 57 fillérre rúgott. A beváltási ár egymagában ezt a nagy differencziát nem idézhetné elő, hanem az ok az, hogy a franczia gazdák a dohányt sokkal intenzivebben kezelik és állandóan szakszerű kezelés és felügyelet alatt állanak. A franczia gazdák a dohányt a legnagyobb gonddal kezelik, a talaj előkészítésétől kezdve a dohány átadásáig minden munkát a maga idejében és jól teljesítenek, de egyúttal állandó felügyelet alatt is állanak, ugy hogy másként nem is dolgozhatnának. T. i. a franczia dohányjövedék nagyjában ugy van szervezve, mint a mi dohányjövedékünk is, azzal a különbséggel, hogy igen sok u. n. gyakornok van ott alkalmazva, — commis de culture-nek hívják őket — a kik állandóan a termelők között laknak odakinn a községekben és a kik a melegágyak készítésétől kezdve egészen a dohány bálozásáig minden munkát ellenőriznek, mindig a termelők között vannak, nincsenek czentrumba, központba beosztva és feladatuk egyesegyedül csak az, hogy a termelők között élve a termelőt minden egyes munkában vezessék, irányítsák és minden tekintetben oktassák őket. Ez a vezetés, ez az irányítás, t. ház, nálunk, sajnos, egészen hiányzik. (Igaz! Ugy van l) Nálunk az ellenőrzést egyszerűen csak a pénzügyőri közegek teljesitik, de ezek is csak abban az irányban, hogy csempészet elő ne forduljon, (Igaz! Ugy van! balfelül.) hogy vajfű ne nőjjön a dohány között és hogy a dohánykórót annak idején megfelelően leszántsa az illető termelő. Ennyiből áll az ellenőrzés, oktatásról pedig szó sincs. r És ne gondoljuk, t. ház, hogy a mi népünk talán nem fogékony az oktatás iránt. Én az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) Tudniillik a dohánytermelési kísérleti állomásnál két adjunktus van, a kiknek feladata, hogy időrőlidőre kiszálljanak a vidékre és a termelőket egy-egy ujabb irányban kioktassák. Igaz, hogy csak a legelemibb, teljesen kipróbált irányokat ismertetik meg a termelőkkel, de minden egyes esetben a legnagyobb sikerrel és eddig minden egyes esetben sikerült a termelőket ott, a hova kiszálltak, más irányú művelésre rábírni. Ebből is látszik tehát, hogy nálunk igenis, megvan a népben a fogékonyság és az egyedüli baj az, hogy a vezetők hiányoznak. Olaszországban hasonló fényes eredmény,.nyel működnek a dohánytermesztő gazdák, mint Francziaországban, sőt itt még abban az előny-