Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

u 14-2. országos ülés 1911 április 27-én, csütörtökön. ben is részesülnek, hogy raj ónonként külön beváltási árak vannak megállapítva. Megjegyzem, hogy Boszniában és Herczegovinában rövid néhány év előtt még szintén meg volt ez a rajononkénti külön beváltás, azóta azonban be lett szüntetve. Annak illusztrálására, hogy nálunk ez a szakszerű vezetés teljesen hiányzik és a mai személyzet mellett keresztül sem vihető, legyen szabad felemlítenem, hogy nálunk a hat dohánybeváltó-felügyelőséghez 35 dohánybeváltó-hivatal tartozik; ezeknél alkalmazva van 52 főtiszt, 30 tiszt, 30 segédtiszt és 10 gyakornok. Ezek nálunk folyton a hivatalban vannak elfoglalva, minek következtében 12.429 dohánytermelő és 90.526 kat. hold dohánytermés teljesen felügyelet és vezetés nélkül áll. ííem csoda tehát, ha ilyen körülmények között a magyar gazda csak egy harmadát éri el annak, a mit elér a íranczia gazda. Legyen szabad még rámutatnom arra, hogy nálunk a beváltott dohánynak átlagosan mintegy 30 °/o-a romlik el. Az igy elromlott dohány egy részéből lugvizkivonatot, u. n. tanatont készit a dohány jövedék, a miből az 1909. évi hivatalos kimutatás szerint 25.526 K-át vettek be. Ezt az üzleti eredményt, t. ház, én a magam részéről semmiképen sem tartom kívánatosnak, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert, ha a dohányjövedék elegendő pajta felett rendelkeznék és ha a dohányjövedék részéről a dohány megfelelő szakszerű kezelésben részesülne, akkor bizony nem volna lehetséges az, hogy a beváltott dohány 30 °/o-a romolják el, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hanem legfeljebb egy fél lehetne mi elromlik, a mint hogy Francziaországban, a hol ez a kezelés megvan, átlagban a beváltott dohánynak csak egy fél százaléka romlik el. A pajtahiányon kívül igen nagy baj az is, hogy nálunk a beváltótisztek a dohánykezelóshez vajmi keveset, vagy, hogy ugy fejezzem ki magamat, semmit sem értenek. (Igaz! Ugy van!) Epén ezért lelkesednek a durváievelü szamosháti dohányért, a mi érthető, mert hiszen ha ezt bálokba rakják, ha nem értenek is a kezeléshez, hanem egyszerűen csak beszúrják azt a botot, a mit beszúrni szoktak, hogy a dohány túlságos felmelegedéséről idejében szerezzenek tudomást és a ha a dohány akár 60° Celsiusra felmelegszik, az annak a vastaglevelű dohánynak meg nem árt, az kibírja. Már a finomabb szegedi rózsát nem szeretik, mert ezzel nem lehet igy bánni; ha túlságosan felmelegszik, elég. A ezigarettadohányokat pedig nálunk a jövedék egyenesen gyűlöli. Nálunk a nem sikerült fermentálási eredmények miatt igen kényelmesen mindig a gazdát okolják; mindig felhozzák azt, hogy a gazda nedves dohányokat szolgáltatott be, s ezért nem tudtak megfelelő eredményeket elérni. Pedig még abban az esetben is, ha nedves dohányt szállít be a gazda, hogy ha a jövedék részéről meg van a szakértelem, akkor igenis abból a nedves dohányból is lehet kereskedelmi árut előállítani. A dohánytermelés helyzetén nálunk feltétlenül segíteni kell, és én, bár nem vagyok hive semmiféle tekintetben az állami hivatalnok-létszám szaporításának, ez esetben mégis kívánom azt a magyar dohánytermesztés érdekében, hogy ugy, a mint Francziaországban van, ezek a gyakornokok nálunk is felvétessenek, és azzal a feladattal bízassanak meg, hogy legyenek állandóan künn a termelők között, hogy irányítsák, vezessék a termelőt. Akkor egészen más eredményeket fogunk elérni. De hogy ez keresztülvihető legyen, legelőször is az szükséges, hogy maguk a dohánykezelő tisztek is értsenek a dohány kezeléséhez. Mint voltam bátor említeni, ma nem értenek hozzá. Daczára annak, hogy a debreczeni dohánykisérleti állomással kapcsolatban egy olasz mintára szervezett — mint pl. Scaffatiban van — dohánytisztképző tanfolyam van, a mely tisztán dohánykezelő tisztek részére létesíttetett, a melyet támogat a földmivelésügyi minister ur, és a melyben tizenkét személy felvevésére van hely, mégis, miután a jövedéknél elég hivatalnok nincs, tizenkettő helyett évente csak kettőt küldenek ki. Ha ilyen tempóban taníttatják ki az embereket, természetes dolog, hogy egy emberöltő is kevés arra, hogy az összes hivatalnokok megfelelő kiképzésben részesüljenek. A magam részéről arra kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, hasson oda a pénzügyminister urnái, hogy a dohányjövedék az összes helyeket betöltse és minden évben tizenkét tisztet képeztessen ki Debreczenben. Ezenkívül arra kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy legyen érdekeink szószólója és hasson oda a pénzügyminister urnái abban a tekintetben is, hogy a dohánykezelő tisztek felvételénél az előfeltételek közé vétessék fel kötelezőnek a gazdasági akadémia elvégzése is, mert hogyha megfelelő ilyen előképzettségük nincs, akkor szerfelett bajos ilyen embereket még azon a tanfolyamon is kitanítani. Ezenkívül szerfelett kívánatos volna, ha megfelelő pajták felett rendelkeznék a dohányjövedék és nem heverne heteken át ponyvával betakarva a dohány a szabad ég alatt, a mi szintén egyik oka annak, hogy a dohány egy része elromlik. Az eddigiekben én egész röviden csak egynéhány olyan kisérletügyi intézményre mutattam rá, a mely alkalmas arra, hogy a dohánytermelést fokozza. Legyen szabad már most a termelést védő kísérleti állomásokról is megemlékeznem, mert hiszen azzal, ha a termelést védem, egyúttal fokozom is. A termelést védő kísérleti állomások sorába tartozik a rovartani kísérleti állomás, továbbá a növénykórtani és élettani állomás. Ezek megvédik a gazdát, illetőleg útbaigazítást adnak neki arra, hogy rovarkárok ellen hogyan kell védekezni és a növényi betegségekkel szemben minő eljárást kell követni. A rovartani kísérleti állomás legutóbbi