Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

62 1)2. országos ülés 1911 április 27-én, csütörtökön, a malmok, mert az ilyen értékesebb lisztből ők is többet vehetnek be. És én azt hiszem, ha ez az eljárás folytattatik és a hozzávaló eszközöket a földmivelési minister ur megadja, akkor egy egészen uj áldásos iránynak fogja az alapját megvetni. (Helyeslés a jóbbodlalon.) A magyar malmoktól pedig elvárom, hogy e figyelmeztetés után a külföldre ne bármilyen búzát és ne bármilyen búzából készült lisztet küldjenek, hanem tegyék először vizsgálat tárgyává azt, hogy minő magas sikértartalommal bir a liszt és ha meggyőződtek annak sikértartalmáról, akkor nagyon ajánlatos volna, ha a minőséget nem csupán számokkal jeleznék, mint eddig, 0, I, II, 0, 1, 2, hanem külön bizonylatot állitanának ki arról, hogy a liszt sikértartalma és sütőképessége mekkora. Ezzel nagyon természetesen a magyar búza és a magyar liszt hírneve nagyon emelkednék a külföldön. Ez uj irányt jelentene és ha már az uj irányoknál tartok, legyen szabad a földmivelési minister ur figyelmét a növénynemesités kérdéseire is felhívni. A növénynemesitésben Svédország vezet. Svalőiben van a legkifejlettebb és egyúttal leghelyesebben szervezett növénynemesitő intézet Európában. Ezt az intézetet a svéd gazdák szövetkezeti alapon létesitették, és kapcsolatba hozták egy részvénytársasági alapon álló értékesítési osztálylyal. Ez az értékesítési osztály a nemesitett magot értékesiti, bizonyos limitált áron és fizet ezenkívül bizonyos tantiémeket a szövetkezeti növénynemesitő intézetnek, a mely ilyenformán évente 30—35.000 K-át vesz be és az államtól még külön 50.000 K évi szubvenczióban részesül. De ezt a szubvencziót ez az intézet meg is érdemli, mert híressé tette a külföldön a svalői eredetű pedigrémagvakat. Ezek a svalői eredetű pedigrémagvak Svédországban a termelés fokozásához nagy mértékben hozzájárultak. Ennek illusztrálására legyen szabad csak Nilsonra hivatkoznom, a kinek állítása szerint Svédországban a svalői eredetű pedigrémagvaknak, mint vetőmagvaknak használata következtében egy-egy hektáron a búzatermés átlag 20 métermázsáról 40 métermázsára emelkedett a nélkül, hogy a magángazdaságok üzemében a legcsekélyebb változást idéztek volaa elő. (Tetszés jobbfelM.) Ehhez hasonló eredményt, ha nem is ily óriási arányban, minden országban el lehet érni, de ehhez az szükséges, hogy az országban magában eszközöltessék a nemesítés, olyan növényekkel, a melyek az országban magában aklimatizálódva vannak és a melyeknél a növénynemesitőknek csak arra kell törekedni, hogy a növényben levő jó tulajdonságokat megfelelően kifejleszszék. Hogy e téren az üdvös munkálkodásnak nálunk is mily tág tere mutatkozik, erre nézve legyen szabad csak a nagy arányú gabonatermelésünkre hivatkozni, a melyre vonatkozólag felemlítem, hogy nálunk 1908-ban, a társországokat nem számítva, kereken 6 millió katasztrális hold volt búzával bevetve. Ha a termelést, nem mondom, hogy duplájára, hanem csak szerényen számítom, holdanként másfél métermázsával növeljük, akkor is ugyanolyan területen termelve búzát, mint most, az évi termés emelkedik 9 millió métermázsával; ha már most ezt 15 K-val értékeljük, ez 135 milüó korona értéktöbbletnek felel meg. A termelés tehát ily módon meglehetősen fokozható volna, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy a most emiitett növekedést csupán egy növény nemesítésével érhetnők el. Ennek elérésére nem kell egyéb, minthogy a törvényhozás a növénynemesitő-intézet budgétjét — ezt az intézetet, melyet a földmivelési minister ur nem egészen két éve alapított — felemeljük. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert ma szerény budgetjével, hogy ugy fejezzem ki magamat, adminisztratív életre van utalva. Már pedig hogyha az erre irányuló kérést nem teljesítjük sürgősen, akkor elmúlhat egy deczennium és ez az intézmény működhetik tovább, de eredményt még sem fog produkálni, mert tudvalevő dolog, hogy minden egyes növénynemesitőnek, ha a svalői eljárást akarja követni, — már pedig ez a helyes, és azt hiszem, a t. kormány is annak követését fogja előírni — tizezerszámra kell a növényeket kiválogatnia, egy tőből kiindulva vizsgálat tárgyává tennie és elszaporitani és ha e tekintetben a normális elszaporitást figyelembe veszszük, akkor, minden egyes növénynél, ha eredményt akarunk elérni, hat-hét évre van szükség. Minél később teljesítjük ezeket a követeléseket, annál kevésbbé leszünk abban a helyzetben, hogy búzatermelésünk emeltessék. De nemcsak búzatermelésünket kell fokoznunk, hanem a többi növényeket is. Igen fontos növénynek tartom pl. a sörárpát. Volt szerencsém már említeni, hogy a sörárpát nálunk a növénynemesitő intézet meghonosította, még pedig oly helyeken is, a hol azelőtt sörárpát nem termeltek. A nálunk termelt sörárpa minősége kitűnő, fehérnyetartalma 10—12 százalék. Árpánk korán érik, olyankor kerül piaczra, a mikor másutt még nincsen, víztartalma pedig csak 12—13 százalék. Ezért az angol és német sörgyárosok kiváltképen szeretik, mert hiszen azonnal raktárképes. Mivel pedig héja vékony, és kevés értéktelen részt tartalmaz, a legfinomabb sörök készítésére alkalmas. Én, noha sörárpánknak ezen jó tulajdonságait elismerem és kiemelem, mégis igen sürgős feladatnak tartom, hogy a magyar sörárpa nemesítése felvétessék a programmba. Sürgős feladatnak tartom azért, mert egész' magyar sörárpatermelésünk ma attól függ, hogy Morvaországban gazdáink jól lesznek-e kihasználva vagy nem. A helyzet ugyanis az, hogy ha valaki jó sörárpát akar termelni, a sörárpavetőmag egy tizedrészét minden évben Morvaországból hozatja, elveti idehaza, ebből nyeri jövő évi vetőmagját és ezt a jövő évi terme-