Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

142. országos ülés 1911 április 27-én, csütörtökön. ó;í az intelligencziától joggal fordulóéi. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És akkor nem szabad a népet hibáztatni, hanem hibáztatni kell azt, a ki a népet magától eltaszítja. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha mi, a kik a nép közt élünk, így végezzük el kötelességünket, akkor becsületes, önzetlen munkánk jutalmát könnyen leljük meg és ez nem más, mint a nép szeretete és bizalma. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gróf Széchenyi Ferencz szellemének kell áthatnia bennünket. O, nagybirtokos létére, valahányszor lejött birtokára, mindig érintkezett a néppel és. egy ilyen alkalommal a hagyomány szerint a következőket monda fiának: Te pedig, fiam, menj ahhoz az öreg munkáshoz, csókolj neki kezet; azok a fekete kezek művelik a mi földjeinket, azok adják a mi jövedelmünket, azok adják a mindennapi kenyerünket és abból a jövedelemből tartjuk fenn magunkat és virágoztatjuk fel az államot. Ha e szavaknak kemény igazsága hatja át a mi működésünket, akkor be fog következni az a kivánt, ideális állapot, a midőn a kunyhó lakójának elégedettsége biztosítja a paloták nyugalmát. (Ugy van! balfelölJ Midőn a középbirtokos osztályról szólok, nem vagyok ilyen szerencsés helyzetben, mert mint annak egyik tagja, könnyen rám foghatnák az elfogultság vádját, és ha nem éreznék annyi erőt magamban, hogy ezt leküzdjem, bizonyára e kérdés felvetésébe bele sem fognék. A régi időben a középnemesi osztály, a középbirtokos osztály igen nagy kiváltságokat élvezett, és a midőn erről önszántából lemondott, akkor hozta meg a legnagyobb áldozatot hazája és a nép iránt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Merem mondani, kevés példa van erre a történelemben. Az egész művelt világ elismerését vivta ki a maga számára, mert le tudott számolni a változott viszonyokkal és körülményekkel, megértette az idők intő szavát, odadobta törvényben biztosított kiváltságait azért, hogy az alatta álló népet magához emelje és bevonja az alkotmány sánczai közé, hogy annak védelme annál erősebb, annál hatásosabb legyen, szóval, nemzeti feladatot végezett, s akkor állt társadalmi rendeltetésének, hivatásának legmagasabb fokán. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Voltak akkor is aggódok, a kik nem szívesen akartak lemondani nagy kiváltságaikról és féltették jogaikat. De hála legyen a magyarok Istenének, nagyban túlszárnyalta ezeket azoknak a serege, kiknek lelkében csak egy érzelem élt, és ez nem volt más, mint az, hogy a hazáért mindent fel kell áldozni. Kétségtelen, hogy igen sok hibája volt a nemesi középbirtokos osztálynak és ez okozta vesztét. Részint születésénél, társadalmi helyzeténél fogva igen sok kötelesség hárult rá, a melyet csak ugy tudott teljesíteni, ha odahaza dolgait elhanyagolja, részint a sok nobile officium, részint könnyelmű élete és az ifjúságnak ferde irányban való nevelése készítette elő vesztét. Pedig ez az osztály volt a nemzet oszlopa, gerincze és habár sok hibája is volt, de volt mindenkor nagy erénye, melyet az idők mostoha keze sem tudott kitépni, és ez volt lángoló hazaszeretete. (Ugy van! balfelöl.) Ma már ez az osztály eladósodott, elpusztult, birtokai más kézre kerültek. Nem is arra akarom kérni a kormányt, hogy az elesetteket támaszsza fel, de felhívom figyelmét arra, hogy az a középbirtokos osztály, a mely ma kis részben a nemesi osztályból áll, szintén pusztulófélben van! (Ugy van! Ugy vari! a szélsőbaloldalon.) Ennek kell átvenni a vezetés szerepét ugy a megyei, mint a községi életben, intelligencziájuknál és társadalmi állásuknál fogva, ezeknek kell vezetőknek lenni a községi életben is, nemcsak gazdaságilag, de erkölcsileg is. Kívánatos és óhajtandó, hogy a mai jogegyenlőség idejében az ehhez való jogot ne a születés, hanem az egyéni képesség, a rátermettség, a lángoló hazaszeretet és a valláserkölcsi élet adja meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Midőn beszédem befejező részéhez érek, újra felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy elsőrendű érdeke az országnak az, hogy itt a földmivelés megélhetése biztosítva legyen és a földmivelés virágozzék. Szükség van erre azért, mert a földmivelés a kultúra és a szabadság első forrása. A költségvetést nem fogadom el, hanem a következő határozati javaslatot van szerencsém beterjeszteni (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy lehetőleg mielőbb terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot, hogy a tűz-, jég- és állatbiztosítást állami kezelésbe vegye.« (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Krolopp Hugó! Krolopp Hugó: T. ház! A t. földmivelésügyi minister ur a gazdaközönség őszinte örömére a termelés fokozását vette programmjába, és ezen a téren bölcs körültekintéssel legelőször az állattenyésztés fejlesztésére siet. Elismerem, hogy ezen kérdés rendezése volt a legsürgősebb feladat, és ezért csak örülhetünk annak, hogy a földmivelésügyi minister ur a termelés fokozására irányuló tevékenységét ezzel kezdte meg. A mezőgazdaság körülbelül 50—60 esztendő alatt bámulatos fejlődésen ment keresztül. Nemcsak az eke alá vont területek nagyobbodtak, hanem javult a termelt növények minősége és az átlagtermés is, a mit legjobban bizonyíthatunk be az által, ha utalunk arra, hogy ma sokkal nagyobb czukortartalommal bíró répát termelünk, sokkal nagyobb keményitőtartalommal bíró burgonyát termelünk, mint ezelőtt 50 esztendővel is. Ez a haladás javarészt a kisérletügyi intézményeknek köszönhető, és ezért én az igen t. hás