Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

58 lí2. országos ülés 191Í április 27-én, csütörtökön. ment, (Igaz t Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy alig lehet megfizetni az ezért járó dijakat. Innen szármázik az, hogy igen sok kisgazda nem biztosit, mert nem tudja megfizetni az azért járó dijakat. Hogy csak egy képet alkossak a t. háznak, felhozom azt, hogy j). o. ha egy olyan középbirtokos, a kinek elég magasan van felvéve az adója, mondjuk, jó földön gazdálkodik, ha biztosítja az épületeit és vagyonát a tűz ellen és biztosit] a az összes szemtermését a jég ellen, akkor a kettő kitesz annyit vagy többet, mint az összes egyenes állami és községi adója, és akkor még nincs biztositva az állat. Itt igen nagy kötelesség hárulna az államra; s az az államférfiú, a kiben meglenne a kellő bátorság és az akaratnak szilárdsága arra, hogy a biztosítást állami kezelésbe vegye, annak a neve örökké áldott lenne ebben az országban, mert a mellett, hogy ezáltal számtalan embernek törölné ki a könyet a szeméből, s ezer és ezer családot mentene meg a nyomortól, ugy igen nagy szocziális feladatot is teljesitene. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért érdemes és kell is ezzel a dologgal foglalkoznia olyan államférfiunak, a ki hazáját mindenekfelett szereti. Hiszen hogy az állam a maga kezelésébe veszi a biztositást, az nem uj dolog, megvan az Bajorországban, több kisebb államban, ós hogy ez a legolcsóbb és legelőnyösebb, az kitűnik abból, hogy az állam nem nyereségre dolgozik, hanem egyszerűen a kezelési költségek megtérítésével és igy olcsóbban tud biztosítani. Tény, hogy az állami kezelés bizonyos mértékben nehézségeket okoz, de e téren ez nem lenne a biztosítás ügyének kárára. A milyen fontos a tűz- és jégbiztosítás, ép olyan fontos az állatbiztosítás is, nem annyira a nagy- és középbirtokosra, mint a kisgazdára nézve, mert a kisgazda, ha elhull az állatja, legtöbbször adósságok utján tudja csak megszerezni az uj állatokat, és ez nagymértékben hozzájárul az eladósodásához. Az állatbiztosítás mai formájában, a hogy ma van behozva, abszolúte nem felel meg a kívánalmaknak, a minek fényes bizonyítéka, hogy az ország összes állatállományának 3%-a sincs biztositva. Bizonyára tudják gazdatársaim, a kik itt képviselők, mily helyesen van megoldva Németországban, Bajorországban ós Belgiumban is ez a kérdés, a hol részint az állam utján, részint a kötelező szövetkezés utján, az állam támogatása és ellenőrzése mellett, oldották azt meg. Nem akarok hosszasan kitérni ezekre; (Halljuk! (Halljuk!) hiszen a kit érdekel, az az erre vonatkozó adatokat megtalálja. Mindenesetre nagymértékben elütő a jégbiztosítás, mert itt az idő szeszélyei folytán valószínűségi számítást tenni nem lehet és azért drágább díjtételeket alkalmaznak. A gyakorlatban szépen van ez a biztosítás megvalósítva Bajorországban, a hol nemcsak az ország lakóinak érdekei vannak figyelembe véve, de emellett a kincstár érdekeit is a legmesszebbmenő mértékben megvédik. T. ház! Ha elgondoljuk, mily óriási összeget fizetnek ki ebben az országban biztosítási dijak czimén, és ha elgondoljuk, hogy e biztosítási intézetek részvényeinek csak nagyon csekély töredéke van magyar kézben (Ugy van! a szélsőbaloldalon) és még az Első Magyar Altalános részvényei is idegen kézben vannak legnagyobb részben, és ha meggondoljuk, hogy mily nyereséges üzlet ez, a mi kitűnik abból, hogy az Első Magyar részvényei 200 koronával lettek kibocsátva, a mikor megalakult és ma már 18.000 koronán állanak, mondom, ha ezeket elgondoljuk és ha látjuk, hogy egyik palotát a másik után építik, akkor igazán itt volna az ideje, hogy az állam vegye fontolóra ezt a kérdést is és azt a sok, sok pénzt tartsa meg idehaza az országban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, i Most áttérek beszédem befejező részére, (Halljuh! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és foglalkozni kívánok a kisbirtokos-osztálylyal és a középbirtokos-osztálylyal. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Kora ifjúságomtól fogva gazdálkodással foglalkozom, a nép közt élek, naponta érintkezem vele, hozzáköt a foglalkozásom, a szivem, a szeretetem, megtanultain tisztelni; és a ki a néppel bizalommal, szeretettel bánik.annak tudnia kell azt, hogy a mi magyar népünk olyan, mint a csiszolatlan gyémánt: nagy értékét magában hordja és ha az a kéz, a mely csiszolni van hivatva, szeretettel, bizalommal közeledik feléje és önzetlenül dolgozik rajta, akkor a drágakő mindjárt előtűnik. De ha oly kezet sodor felé balszerecséje, a mely az értéket benne feltalálni nem tudja, de a maga czéljára akarja felhasználni, akkor a drágakövet benne feltalálni sohasem fogja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nemcsak akkor kell a néppel foglalkozni, ha nekünk van rá szükségünk, vagy a mikor kívánunk tőle valamit, de akkor is, a mikor a népnek van szüksége miránk. (Ugy van! Igaz! a széls'baloldalon.) Bajában, örömében részeseknek kell lennünk, és akkor ő is bizalommal lesz irányunkban és akkor áll elő az a kivánt állapot, hogy bennünk nem ellenséget, hanem gyámolító, segítő társat ismert fel. Ha mi, a kik a nép közt élünk, ily összeköttetést létesítünk a néppel, a mely a szereteten és a bizalmon épül fel, akkor ne féltse gróf Tisza István képviselőtársam azt, hogy az intelligenczia kezéből kihull a vezetés, mert a nép mindenkor fogja követni azt, a kiben tanácsadóját, gyámolitőját fogja megismerni, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de attól az intelligencziától, a mely a népet nem becsüli, nem tiszteli . . . Holló Lajos: Meg akarja vásárolni, mint a barmot! Bosnyák Géza: . . . mint embertársát, hanem csupán alatta álló páriának tartja — attól