Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

14S. országos ütés 19H április 27-én, csütörtökön. 57 tudósítói intézményben, a múlt évben azonban egy óriási hiba történt, a mely épen a gazdaközönségnek több millió kárt okozott. (Igaz! ügy van ! a szélsőhaloldalon.) Hogy a hiba hol követtetett el, vájjon a tudósítók felületessége, avagy egy önkényes kimutatás eredményezte-e azt, nem tudom. Gyanúsítani senkit sem szándékom, és nem is szokásom. A hiba azonban tényleg elkövettetett és ez engem önkéntelenül gondolkozóba ejtett a felől, hogyan lehetséges az, hogy ez ideig mindig megközelítették jelentéseikben ezek a tudósítók a valóságot, most pedig ilyen rosszul sikerült ez a tavalyi becslés. Hiszen a gazdasági tudósítók legnagyobb része ugyanaz volt, a ki azelőtt, s mégis megtörtént ez a nagy hiba. Pedig a ki a gazdálkodással foglalkozik, s csak a legprimitívebb ismeretekkel is rendelkezik, annak tudnia kellett már tavaly június elején, hogy nálunk nagy, jó búzatermésről beszélni sem lehet. (Igaz I ügy van ! a szélsőhaloldakm.) Hiszen bármerre utazott az ember, egyebet sem látott már június elején, mint ledült gabonát és ledült búzát, már pedig ahhoz igazán nem kell nagy gazdasági ismeret, hogy valaki meg tudja mondani azt, hogy abból a dűlt búzából sem a termés mennyisége, sem pedig annak kvalitása elsőrangú nem lehet. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) S ennek ellenére mégis újságokban és jelentésekben folyton azt olvastuk, hogy micsoda óriási nagy búzatermés lesz Magyarországon. És mi lett az eredmény ? Lassanként kisült a való, a minister ur kénytelen volt a kimutatást nagy mértékben leszállítani, s a főhiba az maradt, hogy azt a sok millió kárt, a mit a gazdaközönség szenvedett, megtéríteni már nem lehetett. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Köztudomású dolog, hogy eleinte az árak mindig nyomottak, különösen pedig akkor, mikor már az egész világot bejárja az a reménység, hogy egy óriási nagy búzatermő esztendő várható. Igen sokan vannak gazdatársaink között, a kik vagy közvetlenül az aratás után, vagy még az aratás előtt kénytelenek eladni termésüket, hogy így fizethessék tartozásaikat. Az ilyenek a múlt évben is kénytelenek voltak e nyomott árak mellett adni eFgabonájukat, s mikorra a valóság kisült, (Zaj. Elnök csenget.) mire a terméskimutatás le lett szállítva, akkorra már a gazdák legnagyobb részének nem volt meg a búzája. Ismétlem, hogy a hiba hol követtetetett el, nem tudom ; de ha a gazdasági tudósítók felületessége okozta volna azt, akkor nagyon kérem a minister urat, szíveskedjék inkább kevesebb, de megbízható, mint sok, de megbízhatatlan tudósítót alkalmazni. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldahn.) A bevetett területek nagysága teljesen gondolom-formában volt összeállítva. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Merem mondani a t. minister urnak, hogy nincs ebben az országban egyetlen egy község sem, a hol a kimutatott bevetett terület és a valóságban bevetett terület nagysága megegyeznék. Pedig minő óriási fonKÉPVH. HAM.Ó. 1910—1915. vn. KÖTET. tossággal bir a valóban bevetett terület nagyságának pontos ismerete. Hiszen e nélkül minden számítás dugába dől. Arra kérem tehát a t. minister urat, hogy ha már pontos kimutatást készíttet, akkor legalább is öt évenként puhatolja ki e területek mennyiségét, de ne a jegyzők, a községi elöljáróságok utján, mert igy pontos képet kapni sohasem fog. Nem is lehet követelni sem attól a jegyzőtől, sem az elöljáróságtól azt, hogy az puhatolja ki a minister urnak a bevetett területek mennyiségét. Tessék pénzért hozzáértő embereket alkalmaztatni, és akkor a valót meg fogjuk közelíteni. Arra is kérem a minister urat, hogy a termésbecslés kimutatásával ne ij>arkodjunk olyan nagyon.; Julius 15-ike előtt pontos becslést adni teljes képtelenség. Azután a próbacséplések is teljesen megbízhatatlanok, hiszen annak a földnek, annak a búzának termése nemcsak a szerint változik, hogy milyen előveteménynyel vettetett be az a föld, hanem a földek szerint is nagy különbség mutatkozik. Tessék elkéjszelni, micsoda óriási differenczia jön ki, hogy ha egy kereszt gabona — a mint a Dunántúl mondják — 20 kilót ad, vagy pedig 40—50 kilót. Ha pontos akar lenni az a kimutatás, akkor tessék a termésbecslés kimutatását sokkal későbbi időre halasztani. Feladatom körébe tartoznék, hogy a mezőgazdaság egyéb ágaival, nevezetesen a szőlészettel és borászattal is foglalkozzam; azonban tegnap Bernáth Béla t. képviselőtársam annyira kifejtette már az ezen a téren szerintem is szükségeltető teendőket, hogy a házat nem akarom ezzel tovább untatni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldahn.) csak kijelentem, hogy azokhoz, a miket ő elmondott, mindenben csatlakozom és azokkal teljesen egyetértek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most egy igen fontos kérdésre térek át, a mely igen nagy részben hivatva lenne arra. hogy necsak a föld-, épület- és állattulajdonosok legyenek megóva a sok elemi csapástól, hanem ebből még az államnak is jelentékeny nyeresége származhatnék. Ez pedig nem más. mint az, hogy az állam vegye kezébe a tűz-, jég- és állatbiztosítást. Nagyon érdemes ezzel ,a kérdéssel foglalkozni, (Halljuk!) hiszen ismerjük azt a nagy nyomort, a melyet egy tűzeset, vagy nagy területre kiható jégverés előidéz, ilyenkor mindig igen sok azoknak a száma, a kik vagy nincsenek biztosítva, vagy rosszul vannak biztosítva. És ilyenkor nemcsak az állam veszt az adóalany elvesztésével, de a társadalomnak is az a része, a melynek szivéből a könyörületesség ki nem veszett, a legnagyobb mértékben igénybe van véve. Ezzel szemben felhozhatják, hogy az illetők a hibásak, miért nem biztosítottak; a tűzbiztosítás elég jutányos, elég olcsó. De nem lehet ezt mondani a jégbiztosításról, a mely, különösen arra való tekintettel, hogy a társaságok kartelben vannak, ma már oly határtalanul fel8