Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

§6 Í42. országos ülés 19lí április 27-én, csütörtökön. azután sok uradalomnak lesznek igazgatói. Hát bizony nagyon jó dolog lenne, ha ezek az u. n. gazdasági igazgatók nem azoknak az uradalmaknak kárán tanulnának meg gazdálkodni, hanem már a gazdasági egyetemen is el tudnának sajátítani bizonyos dolgokat a gazdasági tudományokból. De ilyeneknek tartom a theologusokat is. Hiszen hány olyan papi rend van hazánkban, melynek igen négy és kiterjedt birtokai vannak. Hiszen az is nagyon előnyös lenne, ha a gazdasági tudományhoz ezek is legalább valamit értenének. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Hogy egy ilyen gazdasági iskolára milyen nagy szükség van, azt az mutatja legjobban, hogy külföldön milyen látogatottak ezek. E helyen térek ki, t. képviselőház, a mezőgazdasági ipar kérdésére is, a mely nálunk a legnagyobb mértékben el van hanyagolva, és igy ennek fejlesztése elsőrendű érdek. Mig Németországban van erjesztési iparintézet, addig ilyet mi itt nem is ismerünk. Ezen nagyszabású intézetben a szesz, keményítő, söripar, élesztő-gyáripar, burgonya-szárítás kérdésével gyakorlatilag ós tudományosan is foglalkoznak és odatartoznak a rokon ágak is, a dextrinkészités, a szirup-készités, a malomipar és a kenyérsütő-ipar. Idehaza nálunk mindezek gyakorlati és elméleti elsajátítására a kassai akadémián rendszeresített szeszgyár-vezetői kurzus és a Mezőgazdasági Szeszgyárosok Egyesülete által évenkint rendezett szeszfőzői tanfolyam szolgál. Ez utóbbi ré ízesül a minister ur támogatásában is, de mindös3ze csak néhány hétig tart. Van ezenkívül a gödöllői uradalomban egy kísérletekre is szolgáló kis mezőgazdasági szeszgyár. Valóságos szégyene hazánknak, hogy ha volnának is szakembereink, vegyészeink, a kik ezen iparok gyakorlati és elméleti előbbrevitelével szívesen foglalkoznának, a megfelelő intézetek, laboratóriumok, berendezések és rendszeresített állások híján nem fejthetnek ki eredményes működést és igy vagy elterelődnek a tudományos pályától, vagy pedig működési teret külföldön keresnek és találnak is. Szeszfőzők, élesztőgyár-vezetők, sörmesterek, czukoi-gyár-vezetők, molnárok, burgonya-szárítók, dextrin-, szirup- és keményítőgyár-vezetők tudományos és gyakorlati kiképeztetése hazánkban lehetetlen és igy a külföldről jönnek be hozzánk. Igy a mezőgazdasági ipar szempontjából is feltétlenül szükségesnek tartanám egy ilyen intézet felállítását, a mely intézet egyúttal az illető iparok gépkisérleti állomása is volna, sőt még a tejkisérleti állomás is ott nyerhetne elhelyezést. Tudomásom szerint üyen intézet felállítását a Magyarországi Szeszgyárosok Egyesülete, a hazai sörgyárosok egyesülete és az 0. M. G. E. is több ízben kérelmezte az illetékes földmivelésügyi és pénzügyminister uralmai, de ezideig mindhiába. És igy itt e helyen kérdem a minister urat, miért késik ennek felállítása akkor, a mikor a szakegyesületek véleménye szerint oly nagy szükség lenne reá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérek némi szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Bosnyák képviselő urat illeti a szó. Bosnyák Géza : T. ház ! Nagyon szükségesnek, sürgősnek tartanám, hogy a gazdasági érdekképviselet is legyen szervezve. Hiszen nincs a világon egy államférfiú, egy földmivelésügyi minister sem, a ki önmagában képviselné azt a tudást, a melyet szakmájának bölcs vezetése megkíván és igy igen erős támasza, nagy segítsége lenne, ha volna mellette egy érdekképviselet, a mely tanácsosai és útbaigazítással is szolgál. (Helyeslés a baloldalon.) Távol legyen tőlem a sértésnek még a látszata is, mintha én talán a t. földmivelésügyi minister urnak szakképzettségét akarnám kétségbe vonni; nem is csak ő rá értem., de valamennyi földmivelésügyi ministerre, arra is, a ki ezután lesz. Igaz, hogy a t. minister ur azt felelheti nekem erre, hogy hiszen ha akar véleményt tudni, ott van neki a ministeriumban a tisztviselői kar. Hát ne vegye tőlem rossz néven se a minister ur, se a tisztviselői kar, ba én is hangoztatom azt az általános panaszt, a mely a gazdaközönség közt joggal él, hogy a földmivelésügyi ministeriumban u. n. igazi szakember, praktikus ismeretekkel bíró gazdaember nagyon kevés van. És igen nagy hiba, hogy abban a specziális gazdasági ministeriumban csak a jogi kvalifikáczió kívántatik meg és nem a gazdasági. Igy bemennek oda abba a ministeriumba olyan fiatalemberek is, a kik talán még a búzát sem tudják megkülönböztetni az árpától és a zabtól, (igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Innét származik az, hogy igen sokszor olyan intézkedéseket tesznek, s olyan rendeleteket hoznak, a melyekről nyilvánvaló, hogy csakis egy bürokrata jogász Íróasztala mellett keletkezhettek, és mikor kikerülnek az életbe, a falvakba, mint végrehaj thatatlanokat félre kell azokat dobni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon kívánatosnak tartom tehát, hogy a gazdasági érdekképviselet, vagy mondjuk, a gazdasági kamarák intézménye létesüljön, s csak arra kérhetem a t. minister urat, hogy ha ezt az intézményt tényleg megvalósítja, igyekezzék odahatni, hogy abban a földmivelő körök véleménye szabadon nyilvánulhasson, ne álljon a hivatalos hatalom pressziója alatt, hanem mint autonóm testület szabadon működhessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De igen nagy reformálásra szorul a gazdasági tudósítói intézmény is. Kétségkívül nemcsak hazánknak, de a külföldnek is elsőrangú érdeke az, hogy termelésünkről kellőképen tájékozva legyen. Ez ideig nem is volt gáncsolni való a gazdasági