Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

54 Í42. országos ülés 1911 április 27-én, csütörtökön. takarcaánytermése nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az állatállomány bizonyára sokkal kevesebb, mint volt és félek, hogy az elmúlt esztendő, midőn az egész országot a száj- és körömfájás uralta, nagy mértékben gátat vet a szaporodásnak, miért is mindent el kell követnie a kormánynak, hogy az állattenyésztést minél jobban fejleszthesse. Igen üdvös intézkedésnek tartom, hogy jó apaállatok beszerzése végett a t. minister ur nagy kedvezményben részesiti a községeket. Itt csak arra kérem a minister urat, hogy ebben az országban van még igen sok olyan kisközség, mely még ezen nagy kedvezmény mellett sem bir jó apaállathoz jutni. Üdvös dolog lenne, ha ilyen szegény községnek, a milyen ma már igen kevés van, legalább első izben a t. minister ur ingyen ajándékozná az apaállatokat. Hogy visszaélés ne legyen, ott vannak a minister ur megbízottai, a gazdasági királyi felügyelők és a törvényhatóságok. Ezek utján az ilyen szegény kisközségeket mind ki lehet jelölni. Üdvös intézkedésnek tartanám a kisgazdák részére némi kedvezményt adni az üszők és göbék beszerzésére, azonban a segélyezésnek azt a nemét, hogy a t. minister ur az öt éven keresztül fizetendő pénzösszeg kamatjának 3%-át adja, igazán elégségesnek nem tartom. Ha a t. minister ur tárczája keretében több összeget tud erre a czélra fordítani, igen kérem, hogy ezt az ország minden egyes megyéjével gyakorolja, a mely ezért a segélyért hozzá fordul, valamint arra is kérem a t. minister urat, hogy segélyezze némileg a középosztályt. Nem lehet ma már rideg válaszfalat húzni a kis- és a középosztály között, mert a középbirtokos-osztály a legnagyobb mérvben rászorul az állam jóakaratú kezére. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon,) A mi a lótenyésztést illeti, az rám azt a benyomást teszi, hogy a magyar lónak jó hirneve, mely őt az egész világon ismertté tette, boldog emlékű Kozma Ferencz nagy tudásához és szakértelméhez volt kötve. Én megvallom, ugy látom, hogy mind a telivér, mind a félvér és az arabstenyésztés nagy hanyatlásban van. (Igaz! Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Hogy Dunántúl ez így van, azt feltétlenül tudom ; hogy az egész országra kiterjed-e ez, arra biztos választ adni nem tudok. Hogy a teli vér-lóval kezdjem, hol van ma egy Kincsem, mely az egész világon ismertté és hiressé tette a magyar telivért. Hiszen mostani telivéreinket egyik vereség a másik után éri. Mily óriási nagy összegékkel van a tenyésztésnek ez a része dotálva, és mi az eredmény ? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az, hogy a versenyek teljesen eltértek attól az iránytól, a melyet gróf Széchényi István kijelölt. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma a verseny semmi más, mint tisztán szerencsejáték, hol nem annak a lónak a képessége dönt, hanem legtöbbször az emberek furfangja. (Igaz! ügy van! a szélsőJjaloldalon.J _ ...___ Igen sok a hibás és öröklött hibával biró telivérmén, mert az utóbbi időben nem lett arra kellő figyelem és gond fordítva, vájjon az a telivér, melyet a külföldről drága pénzen megveszünk, ment-e minden öröklött hibától. Sok lótenyésztőt ismerek, a ki ha nagynehezen jó fél vérménhez jutott, kétségbeesetten gondolt arra az időre, mikor ménjét változtatni kell, mert nem tudja, hogy hol fog találni ismét megfelelő . félvért. A ki ismeri a viszonyokat, az nekem fog igazat adni. A ki a tenyésztés alapelveivel tisztában van, annak tudnia kell, hogy ennek egyedüli és kizárólagos oka a sok rossz tehvérmén. Az arabs tenyésztésről sem mondhatok sokkal jobb véleményt. Igaz, hogy az állam a lótenyésztésnek ezt az ágát nem dotálja annyira, mint a telivér lótenyésztést, a mi szerintem némileg hiba is volt, mert a magyar ló kitartó képességét, aczélozottságát tisztán és kizárólag az arabs vérnek köszönheti. Micsoda csontozat, micsoda küllem, ideális szépség jellemzi a bábolnai arabs lovat. Ma azonban ezt az erős csontozatot már nem lehet feltalálni. Túlságosan el van kicsinyedve és e mellett — ne vegye rossz néven Fadl el Allah parancsnok ur, ha az ő rajongó szeretetéből kifolyólag — el is vannak puhulva. Midőn erős kritikát gyakorlok állami lótenyésztésünk felett, ne vegye ezt tőlem a t. ministerium rosszakaratnak, mert a legjobb szándékkal, a legjobb akarattal tettem, nem azért, hogy bírálni látszassam, hanem hogy fel.hivjam az intéző körök figyelmét az általam észlelt hibákra, tisztán és kizárólag csak azért, hogyha a t. minister ur meggyőződik állitásom igazságáról, akkor a bajt, ha akarja, orvosolni is tudja. Hosszú időkön keresztül dédelgetett nagy áldozatokkal dotált része volt ez állattenyésztésünknek és igy nemzeti érdek az, hogy sok-sok millió ne legyen hiába kidobva. Nagyon jól tudja a t. minister ur, hogy hány nagy és régi ménes lett az országban felosztva részint a nagy rizikó, részint a rossz értékesítési viszonyok miatt. Itt nem akarok bővebben kiterjeszkedni arra, hogy ehhez nagy mérvben hozzájárult az Assentkomissio hibás szervezete és épen azért szükséges, hogy a t. minister ur saját hatáskörében kövessen el mindent , arra, hogy legalább az : állami lótenyésztésben a magyar lónak régi hirneve fenmaradjon és meg legyen mentve. A milyen mértékben a vérbeli ló tenyésztése hanyatlott, oly mérvben emelkedett a hidegvérű ló tenyésztése. Ezt épen a rossz értékesítési viszo• nyok és a rizikó tolták előtérbe s habár eleinte az intéző közök a legnagyobb ellenszenvvel viseltettek e faj tenyésztése iránt, ma már ez az ellenszenv némileg szünetel. Be kellett látniok az intéző köröiknek, hogy nincs joga az államnak a kisbirtokost elütni olyan jövedelmi forrástól, a mely aránylag hamar és kis rizikóvár állítható elő. Hiszen egy választott csikóért vagy egy 8—10 hónapos hidegvérű csikóért majdnem ugyanazt az árat, vagy nagyobb árat is megkap, mint a vérbeli_.csikóért