Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

48 ík% országos ülés Í9li április 27-én, csütörtökön. birtokot továbbra is okszerűen kezelni és képes-e azon gazdálkodni, arra nem gondol senki. Ez ma, a jelenlegi viszonyok között, tulaj­donképen az államnak kötelessége. Hiszen akkor nem történnének, — lehet mondani — olyan abszurdumok, hogy eladatik egy birtok, egy erdő parczellázásra és felosztatik. Miért oszta­tok fel? Mert közös erdőt a jelen állami keze­lés mellett senkinek sincs kedve fentartani. Azt mondják, fel van osztva, de határvonalakat kell kijelölni, különben nem vétetik magántulajdon­nak. Olyan keskeny az a szalag, hogy ha a határt kitisztítják, az erdőből nem marad semmi, ki­vágnak mindent. Ez nem erdőgazdaság, ez nem erdőpolitika. ,Arra kell figyelni, hogy csakis olyan par­CJsélíázas részesüljön a létesítendő parczellázó bank támogatásában, a melynek gazdasági üzemtervét a ministerium a maga hatóságai által megállajjitja, és ne engedtessék meg, hogy azokat az erdőket feldarabolják és azokat a legelőket felszántsák, vagy maguk közt fel­oszszák. Mert azzal legyünk tisztában, hogy valamint a múltban nem sikerült a parczellá­zási és telepítési akczió, ezentúl sem fog sike­rülni, ha ez az akczió nem deczentralizáltatik. Hiszen a vármegyében nagyon kell tanul­mányozni a kérdést, hogy melyik birtok par­czellázható és hogy mely lakosságnak engedhető meg a parczellázás. Mert pénz nélkül, adósságra próbaparczellázást vagy próbatelepitést eszkö­zölni : mire vezet ez ? Járnak a küldöttségek, kérnek részlet-elengedést, kamat-elengedést. Ez nem birtokpolitika. Csak az vegyen birtokot, a kinek egy tekintélyes rész tőkéje van, legalább a fele. Ez biztosíték arra, hogy az a parczel­lázás, az a telepítés meg fog felelni az állami feladatoknak és annak a czélnak, hogy a kis­birtokosok rendszeres, okszerű gazdálkodás mellett megfelelő jó földtulajdonhoz és birtok­hoz jussanak. A többi kérdések közül méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden még pár szerény észrevételt tegyek az állattenyésztésre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Már maga az a tény, hogy a t. minister ur kormányzásának rövid ideje alatt nagy ak­cziót indított a tenyészanyag beszerzésére és legutóbb nagy tömeg tenyészsertést osztott ki az ország minden részében, már magában véve ez elism.erésreméltó, (Ugy van! jobbfelöl.) és biztosíték arra nézve, hogy a jövőre nézve ezt a kérdést szintén atyai gondoskodással fogja kezelni. Figyelmeztetem azonban a t. miniszter urat, hogy az apaállatok tekintetében Magyar­országon óriási hiány van. Mert daczára azon nagy százalékengedménynek, a melyet a t. minister ur a községeknek engedélyezett, még sem lehet az aj3aállatokat ma Magyarországon beszerezni, mert nincsenek elegendő számban és szomorú dolog, hogy igen nagy átlagban — nem mondom, hogy az egész országra áll ez, de az ország egyes részeiben így van—az apaállatok állományának 40—45°/o-a hiányzik.­Az állattenyésztés egy fontos közgazdasági akczió. És én ugy gondolom, hogy sikeres ered­ménynyel járna, ha a t. minister ur az állam­kincstári birtokokon is nagyobb akcziót indítana arra nézve, hogy az apaállatok beszerzése, ille­tőleg azoknak állománya biztositassék és külö­nösen a latifundiumos birtokok tulajdonosainál odahatna, hogy ezek apaállatokat tenyésztenének és ezáltal az államnak mielőbb közvetlen segít­ségére jönnének. Mert az apaállatok hiánya Magyarországon nagy baj, ós hogy ha ezen mielőbb segítve nem lesz, akkor az állattenyész­tési akczió csak egy félakczió és teljes eredményt felmutatni nem fog tudni. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ezek elmondása után, t. képviselőház, nem kívánom a t. ház figyelmét továbbra igénybe venni. Nekem még csak egy tiszteletteljes kéré­sem van a t. ministerelnök úrhoz — hogy röviden egy kerületi dolgomat is szóba hozzam — és ez az, hogy a ház szine előtt köszönetet mondjak . neki azért, hogy a Drugeth-birtokot, a mely éveken keresztül idegen kézben volt, a kincstár javára megszerezte. Ezen erdőterület körzetében az ország legszegényebb lakosai laknak. Ezek feléledtek és bizalomteljesen néznek a t. minister ur akcziója elé, hogy ő atyai gondoskodásával e kerület szegényeiről megfeledkezni nem fog és hogy a szántóföldeken, a melyeknek kincstári kezelése majdnem lehetetlen, illő áron e köz­ség lakosainak át fogja engedni. Nem kamat nélkül; e község lakosai illő ár mellett egy­két év leforgása alatt ki fogják e földnek árát fizetni. (Helyeslés.) És még csak azt ajánlom az igen t. minis­ter ur figyelmébe, hogy a régi Drugeth-család által alapított és a gróf Eorgáek-nemzetség által felújított hertneki várkastélyt, a mely most a kincstár tulajdona, illetőleg annak kapuit nyissa meg a kultúrának és kövesse elődjének, Darányi Ignácz volt földmivelésügyi minister urnak a példáját, a ki a zborói Rákóczi vár­kastélyból egy igen szép megfelelő, internátust létesített az erdőőri gyermekek nevelésére. (Helyeslés.) Arra kérem tehát őt, hogy a hert­neki várkastélyból a magyar kultúrának, a magyar állameszmének szintén egy megfelelő helyét létesítse. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek elmondása után, minthogy bizalom­mal viseltetem a ministerelnök ur politikája, iránt és megvagyok győződve,.hogy kritikámat, . a melyet elmondottam, szívesen fogadja, és az általam említett bajok javítására minden igye­kezetét rá fogja fordítani kijelentem, hogy a költségvetést ugy általánosságban, mint rész­. léteiben elfogadom. (Élénk helyeslés a jobbolda­lon. A szónokot számosan üdvöslik.) Elnök: Ki következik? Beszkid Antal jegyző: Bosnyák Géza! -

Next

/
Thumbnails
Contents