Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-142

itó. országos ülés 19H április 27-én, csütörtökön. 49 Bosnyák Géza: T. képviselőház! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! HalljukJ a szélsöbaloldalon.) A midőn e tárcza költségvetésének tárgyalásánál pártom megbízásából felszólalok, előre is kijelentem, hogy nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Eltekintve a bizalmatlanság kérdésétől, mely pártom részéről teljesen indokolt, nem fogadom el azért, (Zaj. Elnök csenget.) mert e költségvetésből igen sok hibázik, a minek benne kellene lennie, ha a t. minister ur komolyan hozzá akarna látni égető bajaink orvoslásához. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ez a költségvetés abban tér el az előbbitől, hogy a tételek máskép vannak egybeállítva; különösen egy tétel van nagy mértékben leszállítva és csak baj, hogy épen ez a tétel lett volna hivatva arra, hogy hazánk szomorú gazdasági viszonyain segítsen. A takarékosság igen szép elv az állam háztartásában, de e tárcza keretében határozottan hibának tartom, mert míg kellő pénzzel maradandó eredmények érhetők el, addig a pénz elégtelensége esetén kidobjuk a pénzt a nélkül, bogy az ország valami hasznát látná. T. ház! Mivel hazánk még ez idő szerint is földmivelő állam, a kormánynak kötelessége arra törekedni, hogy földmivelési érdekeink minden vonalon meg legyenek védve. Hiszen nincs e hazában senki, a ki ne érezné azt az igazságot, hogy az ország boldogulásának, vagyonosodásának első és elengedhetlen kelléke a földmíves megélhetésének biztosítása és a földmivelés virágzása. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Lehet-e magasztosabb feladat, mint arra törekedni, hogy a két keze verejtékes munkájával élő népnek meglegyen a maga mindennapi kenyere, a melyet ne gyűlölettel, ne elkeseredéssel, hanem mosolylyal, jó kedvben, fogyaszszon el. Kern az-e a legmagasztosabb feladat, mint a ki arra törek'szik, hogy a szegény népnek biztosítson megélhetést és annak otthonát nyugalmassá teszi és ez által biztosítja a gazdagok palotáit is. De hogy ezt a mindnyájunk által óhajtott ideális állapot bekövetkezhessen, ezt elérni mással nem lehet, csak okos, megfontolt földmivelés ügyi politikával. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) A mezőgazdaság virágzásával virágzik az ipar és kereskedelem, annak hanyatlásával pangásnak indul. Nem tartom szerencsének, hogy egy ország sorsa, mint hazánké, kizárólag a földmivelésre legyen alapítva, mert csak ország állhat meg szilárdul, a melynek fejlett földmivelése mellett virágzó ipara és kereskedelme van. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Hiszen egy rossz termés valóságos katasztrófa hazánkra; hogy mennyire kihat ez közállapotainkra, azt fejtegetnem felesleges. Ebből látható, hogy a földmivelés fejlettsége és a gazda jóléte mily szoros viszonyban van az ipar és kereskedelem fellendülésével. Hogy az iparos megélhessen, arra feltétlenül szükséges, hogy a földmives SÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. VII. KÖTET. többet termeljen szükségleténél, mert e termelési felesleg adja meg az ipari termelés alapját. . Az ipar létfeltételét tehát a földmives adja meg. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) T. ház! Vizsgáljuk meg egy kissé, vájjon nálunk mennyiben van biztosítva a földmives megélhetése, van-e viruló iparunk? Vizsgálódásaink nagyon szomorú képet mutatnak, mert ha '• igazságos kritikát akarunk gyakorolni, akkor el kell ismernünk, hogy a földmives nép megélhetése épen nem rózsás és hogy iparunk épen nem kifejlett, és,az ország legnagyobb részében gazdasági előrehaladottságról beszélni egyáltalában nem lehet. Hogy iparunk helyzete mennyire szánalmas és elmaradott, ebben a tekintetben elég arra utalni, hogy nem lehet iparról beszélni egy olyan országban, a mely nyersterményeit nem maga dolgozza fel, hanem átadja egy idegen államnak feldolgozás végett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalodalon.) Ha ezt a szomorú képet felállítottam, egy lépéssel tovább kell menni és vizsgálni kell azokat az okokat, a melyek ezt a szomorú helyzetet megteremtették. Hát, t. ház, a mi legjobb hitünk, meggyőződésünk szerint ennek egyedüli és kizárólagos oka az a gazdasági közösség, a melylyel Ausztriában élünk, (Helyeslés a szélsobaloldálon.) és én megengedem, hogy ezen gazdasági közösség megalkotója a legnagyobb jóakarattal volt eltelve és a legjobb Íriszemben volt, de végeredményében, hogy nem érte el a kívánt sikert, annak szomorú bizonyítéka földmivelésünk stagnálása és iparunk fejletlensége. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ez a gazdasági közösség sohasem védte még a mi érdekeinket, a mint ezt maga Rosenberg Gyula képviselő ur is elismerte előadói beszédében, mert ő is csak a jövőben várja a gazdasági közösség előnyeit, szerintem hiába, addig Ausztria, az ipari állam, az ő érdekeit megvédte és iparát magas fokra fejlesztette. Tehát olyan gazdasági közösség létesült, a melyben Ausztria, az ipari állam meggazdagodott, a mi gazdasági életünket pedig elsorvasztotta. Minden igyekezetünk arra irányult, hogy ebből a gyarmati helyzetből valahogy felszabaduljunk. Hiszen ahhoz, hogy gazdasági közösség létesüljön két állam közt, elsőrendű követelmény az érzelmek és az érdekek azonossága. S hogy Ausztria milyen barátságos jóindulattal van irányunkban, elég utalnom a legutóbbi eseményekre, midőn a készfizetések felvételéről volt szó, a mely ennek az országnak határozottan nagy előnyt nyújtott volna és annak megvalósítása kizárólag Ausztria rosszindulatán törött meg, a melyet, szerintem nagyon helytelenül, bornirtságnak nevezett gróf Tisza István. Hogy a mi érzelmeink milyenek Ausztriával szemben: sem a múltban, sem a jelenben semmi különös szeretettel, hálával nem kell viseltetnünk irányában. De egyéb érdekszálakat sem találok, a melyek bennünket összeköthetnének, hiszen vi-