Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

504 ÍŐÍ. országos ülés iÚii n lási statisztikai évkönyv szerint röviden a következők : Magyarországnak ' 2,784.726 oláh lakossága van, tehát 16*7%. Magyarul ért 243.110, vagyis 87 % és igy a hírhedt magyar sovinizmus mellett 90"3 %-a az oláhságnak nem érti az állam nyelvét. Kizárólag oláh nyelven tartják az istentiszteletet 1477 katholikus latin szertartású, 1474 görög katholikus, 1443 görögkeleti egyházban. Vagyis összesen 3312 oláh egyházban soha magyar szó nem hallik, továbbá 99 állami, 1042 görögkatkolikus és 1492 görögkeleti, vagyis 2436 oláh iskolában 2882 tanitó tart oláh nyelvű előadást. Ez a bizonyítéka annak, hogy tűzzel-vassal magyarosi tünk. A midőn 1904-ben Berzeviczy akkori kultuszminister ur elrendelte a hetenkénti hat órai magyar nyelvoktatást az oláh iskolákban, Urbán Konstantin krassószörénymegyei tanfelügyelő a Tribunában kirohanást intézett, s ezt a rendeletet barbárnak, a világ legnagyobb barbárságának és jogtalanságának jelezte. Köztudomású az is, hogy az oláh püspökök a magyar államtól kapott kongruából támogatják az oláh iskolákat. így néz ki a magyar sovinizmus, így akarjuk mi »az ázsiai horda tönkre tenni a nagy rómaiak utódait«. Ez az ő saját szavajárásuk. Még a t. munkapárti kormány és a t. kultuszminister ur kultúrpolitikájához volna néhány megjegyzésem. Ki tudnám mutatni, hogyha a mai utón haladunk, 30 év alatt a magyar szupremácziának vége lesz és oda fogunk jutni, a hova a baszkok kiknek száma egy milliónál több, de nyelvük csak az ábéczés könyvekben él. Nem mint vádat mondom ezt, csak mint tényt akarom beigazolni. így pl. a Bihar megyében fekvő Érkenéz község egyik katholikus birtokosa, Szlávy József, saját költségén állittatott fel egy ideiglenes községi iskolát, majd kérvényt nyújtott be a kultuszministeriumhoz, melyben igazolta, hogy 3600 koronáért telket vásárolt; felemiitette, hogy az iskolát felépitik és kérte, hogy az állam vegye azt át, hogy igy azután a község népe megmagyarosodj ék. A kérvény visszajött azzal, hogy nincs pénz. Dombrovány biharmegyei község is kért a ministeriumtól állami iskolát; április 1-én visszajött a kérvény azzal, hogy nincs rá pénz. Farkas Juon községi birónak sajátkezű levelét olvastam, melyben azon töpreng, hogy is lehetne kitalálni, hogy a község valamiképen állami iskolához jusson. Ezzel szemben a Néptanítók Lapjában olvastam egy kurta kis pályázati hirdetést, melyben Alsókoosuba biharmegyei község oláh felekezeti iskolájához tanítói állásra pályázat hirdettetik, az állás javadalmazásához, mely ezer korona lenne, az állam 900 K-val járul hozzá, a fekezet 100 koronával. Érkenézre, Dombroványra, tehát a magyar nyelvet tanitó magyar állami iskolára nincs pénz, nincs évi 1000 K, de az alsókocsubai oláh felekezeti iskola felállítására van 900 korona! De menjünk tovább. A felekezeti iskolák állami segélyezéséről szóló 1907 : XXVII. t.-cz. 17. §-a iájús 20-án, szombaton. világosan elrendeli, hogy felekezeti iskolák állami támogatásban csak akkor részesülhetnek, ha az illető megye közigazgatási bizottsága azt javaslatba hozza, beigazolván előzőleg, hogy a törvény 17. §-ában előirt követelményeknek mindenben megfelelnek. Ezzel szemben Arad vármegyében gróf Károlyi Gyula főispánsága alatt kértek az oláhok felekezeti iskolához való hozzájárulást; a közigazgatási bizottság egyhangúlag elvetette a kérést, mert a követelményeknek egyáltalában nem feleltek meg, de nem is akartak megfelelni, mert ugyanekkor jelent meg az Apponyi-féle népiskolai rendelet és épen Arad megyében kezdték a bujtogatok hirdetni, hogy mindent elkövessenek, hogy társadalmi utón adakozzanak, nehogy kénytelenek legyenek az iskola dolgában az állam hozzájárulását igénybevenni. Képzelhető, milyen megdöbbenéssel értesült a közigazgatási bizottság arról, hogy a kultuszministerium — Kacskovics ministeri tanácsos munkája — elrendelte az oláh iskolák részére az állami hozzájárulást. Hogy ez milyen előnyös hatással volt az oláhságra, azt mutatja Pap János püspöknek rövid idővel ezelőtt a görög keleti kongresszuson tartott beszéde, melyben azt mondta, hogy »bár több törvényhatósági bizottság meggátolni igyekezett, hogy az oláh iskolák állami támogatást kapjanak, de a kormány jóindulata és szeretete ezt nekünk lehetővé tette«. Tehát igyekezzünk kihasználni a kormány jóindulatát. Kihasználni igyekezzünk, nem pedig szeretni a hazát, mely nekünk kultúrát ad, és a megélhetést elősegíti, hanem igyekezzünk kihasználni és még jobban becsapni. A köszönetet megkaptuk ezért két hétre rá Lúgoson, a hol a Délmagyarországi Közművelődési Egyletnek adandó 200 koronát Morescu alpolgármester indítványára nem szavazták meg az oláhok. Ez volt az, a mit bátor voltam elmondani erről a politikáról, a melylyel csak visszafelé mehetünk, nem pedig előre, (ügy van ! balfdől.) Midőn pedig ezen államellenes dolgokért megtámadjuk a lelkészeket és a tanítókat, következetesen azzal védekeznek, hogy egyházi törvényeiket tartották meg, iskolai törvényeik rendelik ezt igy. És hol az állam 1 Az állam törvénye felett nem állhat egy törvény sem az országban, annak simulni kell az állam törvényéhez. Ezzel nem szabad védekezni senkinek, hogy az én törvényem nem engedi. Akkor magántörvényt csinálhatnék én is, hogy nekem szabad betörni! Tessék ezért sürgősen intézkedni, hogy ezek az egyházi és iskolai törvények az állam törvényeinek alá legyenek rendelve és ezek respektálhassanak. (Helyeslés halfelől.) Nagyszalontán tartott beszédében gróf Tisza István azt mondta, ő nem barátja feltétlenül az iskolák államosításának. Ezt részben magamévá teszem én is és azt mondom : kifogástalan megbízható magyar vidéken,' hol a nép és a vezetők hazafiságáról teljesen meg vagyunk győződve és az illetők képesek iskolát állítani, állítsák is fel, (Helyeslés balfelöl.) mert ez által az államot nem