Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

Í6Í. országos ülés 19Ü terheljük túl, de a hol kétes a hazafiság, vagy a hol egyáltalában tisztában vagyunk, hogy az illetők soha az állam eszméjéhez simulni nem fognak, ott nekünk kiméletlen szigorral kell bármily áldozattal is állami iskolát felállitani. Ott van rá a bihari példa. Bihar megye közigazgatási bizottsága elrendelte, hogy iskolát kell felállitani; folyik is az akczió elég szép eredménynyel, de van község, a hol 200—250% pótadóval fognak megterheltetni, az esetre, hogy ha ók állitj ák fel az iskolát. örömmel fogadnának állami iskolát pl. Bélmagyaros, Bácstolmács, Bogy, Botfej, Bélörvényes, Bélegres, Olcsa. Nekünk vissza kell térnünk a kultúrpolitikában ott, hol a 60-as évek végén és a 70-es évek elején elrontották. Ha az akkori kormányok abban az időszakban, midőn a magyar kultúrpolitika kezdődött, a nemzetiségi vidékeken állami iskolát állitották volna fel, az a nép ezt köszönettel és hálával fogadta volna, azóta megmagyarosodott volna. De nem törődtek vele a kormányok, kivétel nélkül, s akkor előállottak a bujtogatok, a kik annyira megerősödtek, hogy a velük való küzdelem, ha nem is reménytelen, de rendkívül nehéz és kitartást, kiméletlen szigort kivan. Ezért nem szabad a nemzetiségi vidékeken az iskolák felállításának szünetelnie. Nekünk már csak a magyar nyelv kultúrájával lehet a nemzetiségeket megnyernünk, nem pedig engedékenységgel, konczessziók adásával, mert ígéretekkel és frázisokkal a fajok harezában czélt nem érünk, engedékenységgel még kevésbbé. A siker mindig csak azé, a ki erős, a ki nem csügged, mert csak az tud ma érvényesülni. Az oláhoknál pedig ajánlom, hogy a gyenge keresse az erős kedvét és ne mi keressük a gyengékét, hisz nem a folyondár védi a tölgyet, hanem a tölgyfa védi meg a felkúszó növényt. Az erős állam védi meg apró néptörzseit, nem pedig ezek az államot. Használják ők nyelvüket iskolájukban, egyházukban, ezt a jogot nem tagadja meg tőlük senki, de azt igenis követeljük meg tőlük a legnagyobb szigorral, hogy iskoláikban a magyar nyelvet legalább is olyan mértékben tanítsák, a mennyi a mindennapi életszükségletre és a megértésre szükséges. Kíméletet nem ismerve ott, a hol a tanitó vagy egyház nem felel meg a kötelességének, az iskolát rögtön államosítani kell, a magyar áUam ellen izgató tanítókat pedig elmozdítani. Másrészről pedig mindenütt államosítani kell a nemzetiségi vidékeket. Ezen az utón és módon érjük el azután azt, hogy nem magyarellenes bujtogatókat és ellenségeket, hanem magyar állampolgárokat fogunk nevelni. Az állam alapja a gyermekek erkölcse. Sajnos, nálunk már ez ellen is folyik a merénylet. A külföldről becsempészett Tomboló tanok, a senkit ki nem elégítő, senkit meg nem nyugtató okoskodások daczára ma is áll az, hogy a mig társadalmakból, a mig emberekből állanak az államok, addig a hitnek és a vaUásosságnak meg keü lennie, különben visszaesünk a barbárságba és^a sötétségbe KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. ni. KÖTET. május 20-án, szombaton. 5Ö8 annál is inkább, mert ezek a romboló tanok emberszeretetben nem pótolják és nem pótolhatják azt, a mit istenszeretetben veszítenek. Be akarják csempészni az iskolákba a felekezetnélküli oktatást és ezzel akarják megmételyezni a gyermekek lelkét. Mit akarnak tehát ? Elpusztítani a termő fát és csak a gyümölcsöt leszedni. A vallásos oktatás a fa, a melynek gyümölcse a jó erkölcs. Már pedig fa nélkül nincs gyümölcs. Ezért kell nekünk ezen eszmék ellen küzdenünk. (TJgy van ! balfelől.) De hogy ezt a küzdelmet sikeresen megvívhassuk, meg kell erősíteni, támogatni kell azokat a harczosokat, a kiket mi erre a munkára kirendeltünk, a tanítókat, a tanárokat, meg kell nekik adni a nyugodt megélhetést, hogy mindennapi kenyerüket becsületesen megkereshessék, hogy a küzdelmet sikerrel folytathassák. De sajnos, a tanitó kérelme ma már egyáltalában nem vétetik figyelembe. Nem gondolva meg és nem véve tekintetbe ezeknek óriási küzdelmét és elhagyatottságát, igazán, mintha valami gonosz fészkelte volna be magát a mai kormány lelkületébe, minden olyan czélt, a mely a nemzeti eszme elősegítésére, a nemzet harczosainak erősítésére és boldogitására szolgál, könnyen vesznek és lelkiismeretlenül eltolnak csak azért, hogy ellenségeinknek, különösen Ausztriának kívánalmait ideges gyorsasággal, ideges sietséggel teljesítsék. A szegény tanítóság küzködik, különösen küzködnek azok, a kik a nemzetiségek közé szorulnak, mert még csak erkölcsi támogatásban sem részesülnek. Velük szemben a jelszó : »Maulhalten und weiterdienen !« így ezek a szegény kulturemberek ma már a szocziáldemokraták felé kacsintgatnak, szerencsére, csak kisebb számban. . Méltóztassanak meggondolni, mily természetellenes szövetség az, midőn a magyar kultúra harczosai, a vallás, a családi érzés, a hazaszeretet nevelői egy táborban vannak ezeknek ellenségeivel, kint az utczán, a kik a mi nemzeti ellenállásunk idején vezéreinket inzultálták, a kik Krístóffy jelszavával a Bacchus-pinczében gyűltek össze és minden szabad véleménynyilvánítást meggátoltak — és ez tény, mert.abban az időben a Magyarország nekem negyed ivre litograíirozva jelent meg, mert mint nevezett lap tudatta, a hazátlan csőcselék meggátolta a magyarság szabad akaratának nyilvánítását. Ezek táborában legyenek a mi tanítóink ? Ha ez bekövetkezik, akkor néhány év múlva gyermekeink nem a Himnuszt fogják énekelni, hanem a kozmopolita polgárok Marseillaisét! En tehát kérem a kultuszminister urat, méltassa jóakaratú figyelmére ezeknek a szegény embereknek általam előadandó kérelmeit, nehogy a kétségbeesés útjára sodortassanak. A tanítók kérelmei a következők (olvassa) : Anyagi ellátásunk javításában az a ozél vezérel, hogy a magyar tanitó, mint »állami hivatalnok« és mint »köztisztviselő« ezen kifejezéseknek megfelelő javadalmazásban (fizetés, lakbér, előlépés, nyugdíj) és jogában részesüljön. 64