Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-161

490 Hl. országos ülés 19ÍÍ bizonyos konczessziót tegyünk. Hiszen nekünk nemcsak jól németül, de jól francziául és angolul beszélő emberekre is van szükségünk, bár korlátoltabb számban. (Igaz! ügy van! Egy hang a jobbközépen: Horvátul és szerbül is!) Méltóztassék kezdetben franczia és angol tipusu gimnáziumot teremtem, talán csak egy-kettőt, mert a szükséglet korlátolt, de méltóztassék elkezdeni, hogy az illető nyelv ne tanittassék magyarul, hanem mihelyt észszerűen lehet, az illető nyelven folyjék az előadás. Ez nem fogja az intézet magyar karakterét legkevésbé sem tángálni, sem a magyar nyelv monopóliumát, hanem igenis, a növendéket képesíteni fogja, hogy az élet küzdelmeiben, a hol kenyérkereset után kell látnia, megállhasson. (ügy van !) Még egy kérdés van itt, és itt kénytelen vagyok megkérni a t. minister urat, hogy rekonszideráezió tárgyává tegye elhatározását, és ez az, a mit a minister ur a tanárok 35 évi szolgálatára vonatkozólag mondott. Azt hiszem, t. ház és t. minister ur, hogy itt mindenesetre elsősorban a pénzügyi szempont van konszideráczió alatt, másodszor j>edig, hogy talán tisztviselői felfogás az. a mely a pedagógiai szükségletbe nem tud kellőképen belemélyedni. Ez a felfogás eredményezte azt, hogy az egyenlősítés kedvéért fel kell emelni a tanárok szolgálati idejét. Hanem méltóztassék csak meggondolni a következőt, és erre nagyon kérem a t. ház figyelmét. (HaUjuh 1 Ralijuk

I) Méltóztassék meggondolni, hogy a középiskolai törvény 1882-ben készült és 1883-ban lépett életbe; a legmostohább pénzügyi viszonyok közt. Bosznia okkupácziója után, a legsiralmasabb állapot közepette. Es akkor is a pedagógiában járatos emberek nagyon ismerték a tapasztalatokat, a melyeket e téren szereztek külföldön, és mind a mellett odáig tudták vinni a pénzügyministert, és rá tudták venni, bogy azt mondta, hogy a 30 évi szolgálati idő kulturális szempontból nem emelhető. Talán fel kell tételeznem, hogy azóta egy kicsit haladtunk, és én a 35 évet a kultúra szempontjából igen aggodalmasnak, retrográd lépésnek tartom. (Elénk ellenmondás a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Szüllő Géza: Negyven, ötven éves tanári jubileumok is vannak, (ügy van ! jobbról.) Cserny Károly: Kérek egy Ms türelmet. Nem szabad ezt bürokratikus alapon felfogni. A legtöbb középiskolai tanár egyszersmind a kultúra munkása, tőle a nyugalmat nem irigylem, sőt kívánom, hogy megkapja, — miután 30 évig rászolgált és az ifjúság tanításával lemondott a magasabb régiókba való emelkedésről, (Mozgás.) lemondott az anyagi jutalmakról. (Zaj. Elnök csenget.) Én csak a meggyőződésemet mondom. Én a kultúra ügyének tartom, hogy a tanár, miután gyermekeket tanított 30 évig, ha van módjában, a férfikor javaerejében produkálhasson, kutathasson és szerezzen a magyar tudománynak becsületet. Nagyon kérem a t. minister urat,(Zaj. Elnök csenget.) hogy tanügyi férfiakat méltóztassék erre nézve meghallgatni, mert utóvégre május W-án, szombaton. ez szakkérdés, a melyet hevenyészve a bürók asztala mellett, nem lehet elintézni jól és megnyugvást keltve, (Mozgás. Elnök csenget.) Nagyrabecsülöm t. képviselőtársaim véleményét és rokonszenvét, de itt oly közbeszólásokat és megjegyzéseket hallok, a melyekkel szembe kell szállnom, hogy ugyanis a tanároknak ilyen meg ilyen vakácziójuk van, hogy a többi tisztviselőkhöz képest irigylendő helyzetben vannak. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassék kérem türelemmel lenni. Én azt tartom, hogy ha a kultúrát akarjuk emelni, akkor arra kell törekednünk, hogy a tanárok működése oly magas nívóra emelkedjék, hog}^ senki se kisérhesse olyan malicziózus megjegyzésekkel a tanári működést. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Cserny Károly : Ha a tanári pályát lesülyesztjük és elvonunk tőlük olyant, a mi nekik eddig megvolt, ha nem is ad personam, hanem a tanári kartól, mint ilyentől, akkor a közvélemény ezt mindenesetre lekicsinylésnek fogná venni. (Ellenmondás jobbfelol. Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Cserny Károly: Én elmondtam a meggyőződésemet ; természetesen csak a magam gondolkodásának adhatok kifejezést. A mi a népiskolákat illeti, ajánlom a t. minister ur figyelmébe — ha egyébként nem foglaltatott volna már az expozéjában, de ugy emlékszem, hogy nem szólt róla, — azt az eszmét, melyet gróf Serényi t. földmivelési minister ur vetett fel, hogy az egész iskola, de különösen a tanitóképző gazdasági tartalommal telítendő meg. (Helyeslés jobbfelol.) Nekem többször volt alkalmam népiskolában jelen lenni, mikor előttem intéztek pl. a hatodik osztályban, nem magyar ajkú vidéken kérdéseket a gyermekhez a tanítók, és mondhatom, hogy olyan teoretikus, olyan hiábavaló tanításról nekem az előtt egyáltalában fogalmam sem volt. Pl. olyan gyermekekhez, kiknek meg kell tanulniok a tannyelvet, a kik otthon más nyelven beszélnek, azt kérdezik ott, hogy mi a gondolat kifejezésének a kelléke, meg hasonló kérdéseket. (Ugy van I Ugy van ! Derültség.) Méltóztassék már a tanítóképzőben ugy tanítani a tanítókat, hogy a gyümölcsoltás, meg mindenféle praktikus ismeretek többet érnek, mint ilyen elméleti és a nép által meg sem érthető fogalmak. (Elénk helyeslés jobbfelol.) Bele akarom kapcsolni ebbe megjegyzésemet arra vonatkozólag, a mit a t. minister ur a pornográfiáról mondott. (Zaj.) Azt hiszem, feltételezhetem, hogy a magyar parlament van olyan nivón, hogy nincs egyetlen tagja sem, ki e tekintetben nem értene egyet a minister úrral. E tekintetben tehát nem lehet nézeteltérés. De még arra is felhívom a minister ur nagybecsű figyelmét, hogy az iskolásgyermek a napnak minden órájában ki van téve pornografikus támadásnak. Tudom, — tisztelet a kivételeknek, — a magyar közmondás azt mondja, hogy a kinek nem inge, ne vegye ma-