Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-160
160. országos ülés 1911 május 19-én, pénteken. 481 objektivitás, igazságérzet és szeretet, a mely a t. minister urat vezeti. Ugyancsak helyénvalónak tartom az 1848. évi XX. t.-czikk megvalósítását, illetőleg a protestáns vallást követő polgártársaim ügyeinek a törvény utján való intézményes rendezését, gyámolitását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez a legelemibb kívánság, a mely ezekről a padokról ebben az irányben kifejezésre juthat. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Hallottam és végtelenül jól esett hallanom a t. minister ur beszédéből azt a kijelentést, hogy ő az u. n. interkonfesszionális kérdések elől nem akarkitérni, hanem ex asse akar e kérdések mindegyikével foglalkozni. Ha valamiről hazafias szempontból, az ország nyugalmának, békességének biztosítása szempontjából el lehet mondani, hogy kívánatos, ugy ez a munka az, a melytől a fáradságot a t. minister urnak nem szabad sajnálnia ; nézzen szemébe ezeknek a kérdéseknek, s oldja meg ezeket bölcs körültekintéssel, az ország sokféle valláson levő lakossága harmonikus, békés együttélésének nagy érdeke szempontjából. Említette a t. minister ur felszólalásában azt is, hogy a párbér-kérdés megoldásával is foglalkozik. Mindnyájan emlékezünk arra, hogy a t. minister urnak érdemes elődje e kérdés megoldására már meritórius lépéseket is tett. Az előttünk fekvő költségvetés egyik tétele ennek bizonyságául is szolgálhat. Midőn a párbér behajtásának kérdése annyi bajjal jár ma ebben az országban; midőn az érdekelt felek mindegyikét pro és kontra annyira feszélyezi ez a kérdés, hogy szinte a polgárok nyugalma van e kérdés érdemleges megoldásától függővé téve ; (Igaz ! balfelől.) akkor nagyon is tudom értékelni a minister urnak azon elhatározását, hogy nem akar e kérdés megoldása elől kitérni és hogy lehető rövid időn belül az ország lakosságának nyugalma és békéje szempontjából e kérdés megoldását is dűlőre fogja vinni. Legyen szabad még a t. minister ur szives figyelmébe ajánlanom az alsó papság kongruája felemelésének kérdését. En valláskülönbség nélkül olyan kulturális tényezőt látok Magyarországon az alsó papságban, a hazafiasán gondolkozó, a kötelességét becsülettel, hiven és a békesség szellemében teljesítő papságban, (Általános helyeslés.) hogy ezen alsó papság helyzetének javítása szerény nézetem szerint nem tűr halasztást, hanem tőlünk telhető komolysággal kell segítségére sietnünk. Et nunc venio ad fortissimum! Közoktatásügyünk kérdése az, a mely annyi kívánni valót hagy még ma is fenn, hogy ennek láttára, bár az előttünk fekvő költségvetés némely tétele sokkal nagyobb összeg feltüntetésével látszik e bajok orvoslását előmozdítani, mint az előző évek költségvetéseinek hasonló tételei, még sem szabad ezen kérdés figyelembevétele elől kitérnünk. A költségvetés általános tárgyalása alkalmával akkor felszólalt képviselőtársaim közül többen megemlítették ezeket a bajokat. KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. VII. KÖTET. Felsőbb oktatásunk ügyét tekintve, örömmel hallottam a minister ur előbb elhangzott, mindnyájunk?, i, mondhatom, kivétel nélkül megnyugtató szavaiból azt a gondoskodást, azt a helyes akcziót, a melv a jogi oktatás reformja iránt indult. A mint azonban a minister ur helyesen mondta, e tekintetben az én szerény nézetem is az, hogy a jogi oktatás reformja végérvényesen és helyesen akkor lesz megoldható, midőn az egyetemnek deczentralizácziója, a mely immár halasztást alig tűi-, bekövetkezik. Eámutatott a minister ur előbb elmondott beszédében olyan társadalmi jelenségre is, a melyet eléggé emlegetni sohasem lehet, s ez az úgynevezett lateiner pályák iránt való előszeretetben, e pályák hajszolásában áll. Szép dolog a kultúra s a tudományszomj, a művelődni akarás, de rnidőn az egyetemet végzett ifjú a diplomával a kezében kiáll az életbe állás, kenyér után nézni s azt látja, hogy hiába a diploma, a '• tolongok sokaságában álláshoz és kenyérhez jutni oly nehéz, akkor mégis csak komolyan kell nekünk e házban ülőknek gondolkoznunk a felett, hogy mi úton-módon korlátoztassék a társadalom részéről megnyilatkozó és kevésbbé praktikusnak mondható ezen jelenség ? A t. minister ur beszédében rámutatott arra hogy a praktikus pályák szeretetét, a gazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenység nimbuszát kell fokozni. Ezt megerősíthetem az életből vett tapasztalataimmal én is. Rá kell kényszeriteni minden tőlünk telhető etikai eszközzel az ifjúságot a gyakorlati életpályák választására, meg kell győznünk magát a társadalmat arról, hogy a kulturnemzetek mekkora praktikus érzéssel, milyen komoly esztimálással veszik körül ezeket a pályákat, s hogy ezeknek a pályáknak a választása révén az anyagi és erkölcsi boldogulásnak minő perspektívái nyílnak azok részére, a kik eléggé reálisak magukat ilyen pályák választására.szánni. De hiába mondom én az éhezőnek, hogy lakjék jól, ha nincs mivel; hiába ajánljuk mi a gyakorlati pályák választását a mai ifjúságnak, ha gazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenységünket, kereskedelmi életünket nem törekszünk akkép fejleszteni, hogy e pályák választásánál jövőjét biztosítva láthatja (Igaz! Ugy van !) és kenyerét veszélyeztetve nem fogja látni, hogyha e pályák bármelyikére szánja el magát. Mit szóljak t. ház a középiskolákról ? Manapság alig van Magyarországon valamirevaló város, a melynek gimnáziuma ne lenne és igazat kell adnom a Pesti Hirlap e napokban megjelent nagy talentumra és nagyon praktikus érzékre valló czikkirójának, a ki a gimnáziumok szaporítása iránt mutatkozó törekvésről szólva, ezt a czimet adta czikkének ; Gimnázium-láz. Tényleg mondhatjuk, hogy Magyarországon a középiskolák iránt való predilekezió oly enormis, hogy ma már valamire való falvak is gimnáziumra törekednek. (Felkiáltások a baloldaloti: Gödöllő!) Nemcsak Gödöllő, ott van pl. Jászapáti, Mezőkövesd. Többet mondok, és a t. minister ur figyel61
