Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-160
480 Í60. országos ülés Í9ÍÍ májas 19-én, pénteken. t.-cz.-ben kimondott vallásszabadság és egyenjogúság elvét és ezzel kapcsolatban az állami támogatást a későbben reczipiált izraelita hitf el ékezetre is fokozatosan alkalmazni óhajtom, (Helyeslés.) mert ezt a méltányosság parancsolja. (Helyeslés.) Befejezésül rá kell mutatnom végre nagy általánosságban egy káros jelenségre, arra a destruktív irányzatra, a mely nyugatról közeledik felénk, a mely a tudományok művelésénél, az irodalom és művészet kultuszánál, a társadalmi kérdések tárgyalásánál és kezelésénél az egész vonalon felmerül. (Ugy van!) Értem ez alatt annak a szellemnek orgiáit, a mely mindent a kritika bonczkésével részeire szaggat, a nélkül, hogy a romokból ujat tudna teremteni, (Ugy van 1) értem azt a szellemi áramlatot, a mely a tekintélyt tagadja, a mely a nevelésből a valláserkölcsi elveket ki akar ja.küszöbölni, (Élénk helyeslés és taps.) a mely a tradicziókat le akarja rombolni, történelmi jogokat nem ismer és egy erkölcsi niiúlizmus és az internaczionálizmus felé vezet. (Igaz! Ugy van!) Addig, mig én a többség bizalmából ezt az állást elfoglalom, nemcsak jogi és politikai, de az erkölcsi felelősség súlyát is érzem rám nehezedni, (Helyeslés és taps.) hazafias és erkölcsi kötelességemnek tartom tehát a rendelkezésemre álló eszközökkel odahatni, hogy ne sodortassák ez az amúgy is sokat szenvedett nemzet az erkölcsi dekompoziczió útjára. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Ez azonban nem azt jelenti, mintha el akarnék zárkózni a modern korral járó egészséges légáramlattól ; mintha görcsösen ragaszkodnám a múlthoz és semmiféle érzékem sem lenne a fejlődés törvényei iránt. Jól tudom, hogy ha szellemileg élni akarunk, teli tüdővel kell magunkba szívnunk a kor szellemét, a melytől, bár tele van baczillusokkal, nem kell félni, hanem a szervezetet magát kell megerősíteni. (Taps.) Addig nem szabad mennünk és nem fogok addig menni, hogy egy csepjD vízben is szabad szemmel meglássam azokat a baktériumokat, a melyekről valaki igen helyesen jegyezte meg, hogy nem azért lettek oda teremtve, hogy szabad szemmel meg lehessen látni őket, mert így szomjan halnánk. Én kultúránkat erkölcsi és pozitív alapra akarom fektetni, magasabb régiókba akarok szállani a kultúra terén és pedig azért, hogy mennél üdébb, mennél egészségesebb és tisztább levegőt szívhasson magába a nemzet. (Helyeslés.) Ezeknek előrebocsátása után kérem a t. házat, méltóztassék költségvetésemet általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Általános élénk, helyeslés, éljenzés és taps. Á szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik ? Lovászy Márton jegyző: Lévay Mihály! Lévay Mihály : T. ház ! Midőn a kultusztárcza költségvetésénél (Zaj. Elnök csenget. Halljuk I Halljuk !) a párt megbízásából, melyhez tartozom, felszólalok, teszem ezt azzal az igazi érdeklődéssel, melylyel hazánk kulturális törekvései iránt viseltetem. Tagadhatatlan, t. ház, hogy a nemzetek ama versenyében, rnely manapság a kulturális érdekek szolgálatában nagy expanziót vett, nekünk is részt kell vennünk. Be kell látnunk, hogy minden nagyhatalmi állásra való törekvésnél előbbre való a kultúra kérdése. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Nemzetilétünknek, erősbödésünknek alfája és ómegája kultúránk minél intenzivebb fejlesztése. (Ugy van ! a baloldalon.) Nekünk, t. ház, ebben a versenyben nem szabad elmaradnunk, mert különben a né/pek nagy országútján szegény hazánk tehetetlen, béna koldusként lesz kénytelen vesztegelni. Soha én hőbb vágyat nem láttam megnyilatkozni Magyarország lakosságának minden rétegében a kultúra áldásai iránt, mint épen manapság. Mintha uj idők lehelete érintené a lelkeket, a kultúra érdekében kifejtendő hasznos tevékenységet és áldásos munkásságot ugy szomjazzák. Ezek az impressziók rajzanak az én lelkemben az előttem felszólalt kultuszminister ur beszéde nyomán és ezek szolgáltatnak nekem motívumokat felszólalásomhoz. Mindenekelőtt szívesen ismerem el nemzeti kultúránk vezérének, a t. kultuszminister urnak abbeli érdemeit, hogy előttünk lévő költségvetésével, valamint imént elmondott beszédével való bizonyságot szolgáltatott a felől, hogy kulturális aspiráczióink ütőerén tartja kezét. Az az áldozat, a melylyel az előző évek útmutatása nyomán ezeket az aspirácziókat megvalósítani törekszik, s az az odaadás, melylyel tárczájának ügykörét becsületes, hazafias kötelességtudással teljesíteni iparkodik, mutatja, hogy a t. kultuszminister ur nem a nagyhangú Ígéretek embere, hanem a komoly és hazafias tevékenységé. Fájdalom, nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a t. minister ur beszédének több passzusára reflektálhassak, mert nagy sajnálatomra nem volt alkalmam a t. minister ur beszédét a maga teljes egészében hallhatni; a mit azonban a t. minister ur beszédéből hallhattam, az nézetem szerint teljesen elég garancziát képez arra nézve, hogy ő a legkorrektebb, leghazafiasabb irányban fogja vezetni azokat az ügyeket, a melyek az ő gondozására vannak bizva. Különösen hangsúlyozta a t. minister ur a katholikus autonómia megalkotását, valamint az 1848: XX. t.-czikk keresztülvitelét. Hinni akarom, t. ház, hogy bárminő, eddig beláthatatlan akadályok gördülnének is a katholikus autonómia megvalósítása elé, ezeket az akadályokat el fogja hárítani az a bölcs körültekintés, az a gondosság,
