Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-141

40 141. országos ülés 1911 április 26-án, szerdán. tassuk, bogy ha a progresszív adó be fog vezettetni és teljesen érvényre jut, be fog következni az, a mi Ausztráliában is bekövetkezett, hogy t. i. a telepités és parezellázás létre fog jönni, a nélkül, hogy külön fel kellene erre az illetőket lelkesíteni. A nagyobb birtokosok maguk fogják önként kívánni, hogy vegyék meg apránkint a birtokukat az apróbb birtokosok; mert az ausztráliai kormány épen ezt a modern szükségletet ismerte fel és nem akarja, hogy azok, a kik ott vannak, onnan vándoroljanak ki, hanem azt akarja, hogy maradjanak ott. (Tetszés baljdől.) Nekünk is az a kötelességünk, hogy ne hagyjuk véreinket kivándorolni, hanem, igenis, kössük le; és le fogjuk kötni a progresszív adóval; mert ha a nagybirtokos progresszív adóval van megadóztatva, akkor nem fogja megtalálni az ő jövedelmét, nem találhatja meg, a mint kereskedelmi nyelven mondani szokás, az ő számítását, hanem igenis, ki fogja szívesen adni parczellázásba vagy bérletekbe a birtokát a népnek, (Ugy van! baljdől.) tehát nem kell külön parezellázási intézet. Hiszen a ezigányügygyel is épen így voltunk. Midőn Dánoson elkövették azokat a borzasztó gyilkosságokat, az egész ország megrendült ama hajmeresztő és vérlázító kegyetlenség hallatára, a melylyel az a vérengzés történt: akkor az egész ország sajtója felkarolta a czigányügyet és azt hangoztatta, hogy tenni kell valamit. És mi történt ? Kaptunk egy uj hivatalnokot; a czigáuyügy élére egy állami hivatalnok, egy kormánybiztos küldetett ki, hogy rendezze ezt az ügyet és ma ott vagyunk, a hol azelőtt voltunk. A czigányok a régi, sőt még a réginél fokozottabb mértékben követik el rablásaikat, betöréseiket; a dánosi eset nem vehette el attól a kedvüket, mert hiszen alig kaptak valami büntetést; hiszen az igazságszolgáltatás is majdnem segítségükre sietett, a helyett hogy büntette volna őket. A czigány joggal gondolkodhatik ugy, hogy »hiszen nem is kell az akasztófa alá állanom, ha rabolok és gyilkolok ; mindezt meg szabad tennem; a ministeri biztos ur jól alhatik, mi pedig csináljuk a mi dolgainkat tovább.« (Ugy van ! balfelől. Mozgás.) Vermes Zoltán : Életfogytiglani fegyházat kaptak ; ez kevés .? Frey János : Azzal nem törődik a czigány ; az csak az életét szereti. Azután meg az az élethossziglani fegyház is a mi terhünk; nekünk kell annak költségeit viselnünk, nem a czigánynak ; annak az valóságos kegyelem volt. Azt hiszem tehát, t. ház, hogy a parezellázási politika kérdését, a mely nemcsak mezőgazdasági, hanem egyenesen nemzeti politikát is jelent, oly módon kell megoldanunk, hogy ne uj hivatalokat kreáljunk ,csupán, hanem lépjünk ki a nyüzsgő életbe és valósítsuk meg ezt az eszmét olyan elvek szerint és olyan törvények hozatalával, a melyek egészséges alapját képezhetik e parezellázási politikának, A. birtokelaprózás kérdésére is bátor vagyok felhívni a t. foldmivelésiigyi minister ur figyelmét, mert a földéhségből kifolyólag a birtokok elaprózódása oly nagymérvű, hogy az ilyen törpe birtokocskák a családok exisztencziájának alapjául többé nem szolgálhatnak. így történik meg azután, hogy nyár idején számos község lakosságának majdnem a fele kivándorol Németországba, mert most Németország az Eldorádó; odamennek, Amerikába már nem annyira. Egy hang (a szélsöbaloldalon): Mennek elegen Amerikába is l Frey János: Az alsó vidékeken. Délmagyarországon, a falvak lakosságának szemében Németország az Eldorádó és oda vándorolnak ki épen azért, mert a birtokok nagyon elaprózódnak. Ennek eredménye az, hogy a családok nagy része egymaga képes apró birtokának munkáit elvégezni, a többi családtagok tehát kivándorolni kényszerülnek, mig ha a helyesen szervezett parezellázás tényleg megindul, akkor idehaza fognak azok maradni. A mai helyzetben, midőn meg van engedve az, hogy a birtok a lehető legkisebb részletekre parczelláztassék, a családok egyre züllenek. A családi tűzhelyek száma egyre kevésbedik és egyes községek lakossága nemcsak hogy nem szaporodik, hanem fogy. Azt a családi tűzhelyet gondosabban kellene védeni. Polónyi Géza volt igazságügyminister ur annak idején hajlandó volt az ezen irányú politikát a magyar politikába bekapcsolni. Mi nem hallottunk ez iránt a t. igazságügyminister úrtól inviácziókat, de azt hiszszük, hogy ő is érzi az ilyen irányú politika szükségességét és igyekezni fog a családi tűzhelyet megvédeni. Midőn tehát a parezellázási politikát megindítjuk, ugyanakkor a családi tűzhely megmentésének és megvédésének poütikáját is be kell ugyanabba a nemzeti irányú politikába kapcsolnunk. Addig azonban, mig az illegális kereskedelem nemcsak odakünn szedi áldozatait, hanem, a mint látjuk és a mint a legutóbbi események is igazolják, itt a tőzsdén is annyira grasszál az illegális kereskedelem, — mert hiszen a zab-skandalum kérdése már az egész országot foglalkoztatja — nem lehet sürgősebb teendőnk a tőzsde megrendszabályozásánál. Igazán itt volna már annak az ideje, hogy azt, a mit mások termelnek, ne azok élvezzék, a kik búzát, terményt sohasem láttak, azzal nem rendelkeznek; a kiknek csak tőkéjük van; itt volna már az ideje annak, hogy ne a tőke domináljon ebben az országban. E tőkének törvénytelen és igazságtalan törekvései ellen meg kell védeni a kisgazdákat még akkor is, hogyha egy nagy érdekképviselet fog velünk szembeszállani. (Helyeslés balfelől.) Épen azért mi a néppárt nevében nem szűnünk meg soha a tőzsdereformot követelni, különösen pedig ma, a mikor látjuk, hogy egy-egy czikknek ára annyira felment, és pedig először azért, mert a czikknek majdnem összes anyaga az ő kezükben van ... Huszár Károly (sárvári): Sacelláry!