Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-141

Hl. országos ülés 1911 április 26-án, szerdán. 3E; és népszerűsítése sokkal hatványozottabb mértékben volna elérhető, mint a hogyan azt a most kontemplált intézkedés eredményezheti. Most még a méhészettel és kertészettel kívánok röviden foglalkozni, itt is ugyanazon szempontból birálva a kérdést, mint az előbbi tételnél. A méhészeti és a kertészeti vándortanitás meggyőződésem szerint nem sokat használ. Magam is jelen voltam már ilyen előadásoknál. Elmegy oda a községekből, a ki akar, érdeklődve, nem érdeklődve, az illető vándortanító pedig igen lelkiismeretesen és alaposan előadja az ő tudományát, szaktudását, praktikus ismereteit. Az érdeklődők meg is hallgatják, az életben azonban bizony kevés eredményes haszna van az egésznek, mert ma ott van a vándortanító, holnap már elmegy, (Ugy van ! balfelől.) a nép újra dolga után lát, s a mit egyszer hallott, azt bizony könnyen elfelejti. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Hanem, igenis, lehetne eredményeket elérni akkor, ha a tanítóságot ruháznánk fel e praktikus gazdasági ismeretekkel, mert a tanító állandóan ott lakik a nép között, s ha a képezdéből ügy jönne ki, hogy az ebben az irányban szükséges ismeretekkel is rendelkeznék, akkor érvényesíteni tudná a magyar állam és a magyar nemzetgazdaság hasznára ismereteit, mert nap-nap után ott élvén a nép között, fülébe beszélhetné ezeket a dolgokat, a mi okvetlenül szükséges ahhoz, hogy ezek az ismeretek átmenjenek a köztudatba. A népre csak ugy ragad a jó, ha mindig hallja. Herczegh Sándor: És a papokat is ki kellene ezekre az ismeretekre tanitani! Szmrecsányi György: A legtöbb pap amúgy is méhész! Frey János : Rátérek most az állami parczellázásokra és telepítésekre. A múlthoz képest itt is többet mutat költségvetésünk. Ebben a tekintetben a t. előadó ur igen őszinte vallomást tett — s én ezt tényként szögezem le — a mennyiben beismerte, hogy a felvett tételben a telepítésnek, s magának a telepítési politikának is még csak első nyomait ismerhetjük fel. Nézetem szerint épen az a baj, hogy a mi édes hazánkban a telepítési politika mindig csak az első nyomokon marad. Évtizedek óta újra és újra felszínre vetődött ez a kérdés, tenni azonban vajmi keveset tettek s épen azért igen helyesen hangsúlyozta már az indemnitási vita alkalmával egyik t. képviselőtársam, hogy telepítési és parczellázási törvényt kérünk, mert amíg ez nem lesz meg, addig folyton csak tapogatózunk, (Ugy van! balfelől.) addig folyton csak irányelveket, nyomokat hallunk és látunk, de tetteket, eredményeket nem igen várhatunk. Én egy parczellázó intézet létesítésével nem vélem ezt a dolgot elintézhetőnek, mert ha ismét csak uj hivatalokat kreálunk, ha uj hivatalokat alapítunk és rendezünk be, akkor a fizetések ismét az állam terhére mennek és ez bizony a parczellázást és telepítési ügyet nem igen fogja megoldani. Van nekünk elég parczellázónk és elég telepitőnk. Maga a nép a legbiztosabb médium ennek a keresztülvitelére. A szaktudományt egy-két ember megadja ; ez teljesen elég. A nép maga olyan pontosan felbecsüli a szétosztásnál az egyes daraboknak az értékét, hogy nincs az a szakértő, az a tanult gazdász, a ki jobban felbecsülné, mint ő. Es épen ebben rejlik minden kormányzati politikának a legnagyobb nivója, ha ki tudja használni azokat az erőket, a melyek rendelkezésére állanak és, ha nem felülről, hanem alulról, ezeket az erőket szintén igénybe véve, kormányozza bölcsen az országot. Ebben rejlik a kormányzási politikának a bölcsesége. Épen ezért én teljesen ellene vagyok e parczellázási intézetnek, hanem igenis, mellette vagyok a parczellázásnak és mellette vagyok a telepítésnek. És épen azért, a mikor főpapjaink jó példával járnak elől és a mikor alig van hónap, hogy ez vagy az a nagyobb birtok parczellázásra nem kerül, a latifundiumok tulajdonosait kérve kérjük a kisgazdák nevében, hogy ők is ezt az ujabb szocziális szükséget átérezzék és, hogy, a mikor ez birtokaik jövedelmezőségét nem csökkenti, hanem ellenkezőleg fokozza, (Ugy van! jobb- és balfelől.) adjanak alkalmat ennek a népnek arra, hogy gazdaságilag felvirágozzék. (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) T. képviselőház ! A parczellázás elősegítésére egy igen jó médiumot ajánlanék a t. ház figyelmébe, a mely úgyszólván önmagával hozza a parczellázást, a nélkül, hogy valaki észre is venné. Épen a koalicziós kormány idejében alkottak meg 1908-ban egy uj törvényt, egy u. n. uj adótörvényt, a mely azonban, sajnos, a mai napig sincs keresztülvive. Epén ezt kívánjuk és ezt kérjük a kormánytól, hogy elsősorban is ezt az uj adózási törvényt léptesse életbe ; ós, ha ez az uj adózási törvény életbe is lesz léptetve, nem vagyunk még megelégedve vele, mert ez az uj adótörvény a progresszív adónak még csak egy kis tünetét mutatja, t. i. a 800 koronán aluli jövedelmet nem adóztatja meg ; azután a progresszivitás a 800 koronán felüli jövedelemnél olyan csekély, hogy hiszen ezrekre menő jövedelemnél is alig valami. (Helyeslés balfelől.) A másik két adónemnél pedig, a földadónál és a házadónál progresszivitásról egyáltalán nincs is szó. Mi tehát ezt a törvényt nem tartjuk perfektnek, nem tartjuk tökéletesnek, de mégis egy lépésnek tartjuk a progresszív adó megvalósulása felé. Mert épen a mi pártunk követelte kezdettől fogva és követek most is, hogy a progresszív adó hozassék be. (Helyeslés a néppárton.) Mi fog bekövetkezni ? Ha a progresszív adó be van hozva, ez épen annak a kisbirtokosnak fog javára válni, a kiről most van szó, mert hiszen, a mikor a földmivelésügyi tárczát tárgyaljuk, épen ezekről a kisbirtokosokról van szó, mert hiszen nem az erősét kell védenünk, hanem a gyengét (Ugy van !) és Magyarország lakosságát leginkább kisbirtokosság, szemtermeléssel foglalkozó nép képezi. Hát igenis, itt van helyén, hogy hangoz-