Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

Í58, országos ülés 1911 május 17-én, szerdán. 425 a beruházási politika körében. (Élénk helyeslés.) Azonban ennek a kérdésnek megoldására óriási összegek szükségeltetnek ; ha az állami utakat, a vármegyei utakat, a vasutakhoz vezető utakat mind államköltségen akarjuk megépíteni, erre nem kevesebb mint 200 milliót meghaladó összeg szükséges, a melyet természetesen rövid idő alatt előteremteni nem lehet. Ezt a kérdést az útadó felemelése nélkül alig lesz lehetséges megoldani. Hiszen látjuk, hogy más államokban, igy Ausztria egyes tartományaiban is,az útadó az állami adóknak 30—33%-át teszi ki. Es habár nálunk nem is volnék hajlandó ilyen emelést proponálni, de azt hiszem, hogy a kérdés gyökeres megoldása az útadó bizonyos mérvű emelése nélkül nem lehetséges. Szives volt a t. képviselő ur azután az osztrákok által követett tarifapolitikát is szóbahozni. Az természetes, hogy az osztrákok olyan tarifapolitikát követnek, a mely az ő érdekeiknek megfelel ; nem is lehet tőlük egyebet várni. Ezzel szemben nekünk arra kell vigyáznunk, hogy mi pedig olyan tarifapolitikát kövessünk, a mely a mi érdekeinket megvédi. És én biztosithatom a t. képviselő urat, hogy a törekvés ez irányban nálunk teljességgel megvan és igyekezni is fogunk ezt érvényre juttatni. A Folyam- és Tengerhajózási Társulat ügyeit is szives volt a képviselő ur emliteni. Én mint pénzügyminister is ismerem ezt a kérdést és ismerem azt is, hogy hol és miképen kellene segiteni azon az állapoton, a melyben a Folyam- és Tengerhajózási társaság ügyei vannak. Igen szivesén kész vagyok kijelenteni, hogy hajlandó vagyok ebben az irányban a tárgyalást felvenni és eredményre juttatni, (Élénk helyeslés.) mert magam is rendkivül fontosnak tartom, hogy ez a szállítási és forgalmi vállalatunk felvehesse a versenyt az idegen társulatokkal. (Élénk helyeslés.) Nagyfontosságú kérdése ezeknek a hajózási társulatoknak a rakterületek kérdésének kedvező megoldása, és igaza van t. képviselőtársamnak, a ki azt állítja, hogy az utóbbi időben Ausztriában a mi hajózási társulatunk igen nagy nehézségekbe ütközött Bécsben is, Linzben is, a szükséges rakterületek megszerzése tekintetében. A véletlen azonban ugy hozta magával, hogy kevés idővel erre az osztrák társulat itt ütközött hasonló nehézségekbe Budapesten a területek megszerzése tekintetében, (Derültség.) a mi azután azt eredményezte, hogy a két társalat érdekközösségét felismervén, most már a tárgyalás utján vagyunk és remélem, hogy békésen meg fog oldatni a kérdés mindkét társulat kívánsága szerint. (Élénk helyeslés.) . A mi a vizi versenytarifákat illeti, arra már tegnap megjegyeztetett, hogy ezek eltöröltettek, ezek nem léteznek; én részemről a vizi versenytarifákat egészségtelen intézménynek tartom pénzügyi szempontból is az államvasutakra nézve, s ezért sem én, sem a ministerium nem szándékozunk ezt az intézményt ismét életbeléptetni. /Helyeslés.) KÉPVH. SAVhÓ 1910 —1915. VII. KÖTET. A mi a vasúti pragmatika kérdését illeti, azt hiszem, nem szükséges a t. házat megnyugtatnom a tekintetben, hogy mivel ez az intézmény törvényen alapszik, azok a jogok, a melyeket ebből kifolyólag a vasúti tisztviselők és alkalmazottak nyertek, szerzett jogok, a miktől őket rövidesen megfosztani nem lehet. Különben is törvényről lévén szó, a törvényhozás tudta és hozzájárulása nélkül ezen a dolgon változtatni egyáltalában nem is lehetséges. Miután t. képviselőtársam szives volt a Magyar szent korona országai vasutas szövetségének ügyeit itt szóba hozni, csak ismételhetem azt, a mit beszédem elején mondottam, hogy én részemről teljes jóakarattal viseltetem ezen intézmény iránt és hiszem, hogy helyes irányban vezetve, ez az intézmény maguknak az érdekelteknek és közvetve magának a vasútnak is igen jó és hasznos szolgálatokat tehet, és azért mindaddig, a mig a szövetség saját hivatásszerű működési körében marad, részemről a legteljesebb támogatást és pártfogást várhatja. (Általános helyeslés.) Ezekben, azt hiszem, válaszoltam azokra az uj momentumokra, a melyek a vita folyamán felmerültek, s mivel a vita során olyan kívánság, vagy inditvány nem tétetett, mely a költségvetésen valami változtatást proponálna, azt hiszem, elhunyt t. barátunknak és ministertársunknak, a kinek ez a költségvetési előirányzat legsajátabb műve volt, emléke iránt akkor fogjuk a kegyelet adóját leginkább leróni, (Igazi Ugy van! a jobboldalon és a középen.) ha ezt a költségvetést, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps.) Végül legyen szabad, t. képviselőház, az előadó ur tegnapi határozati javaslatára vonatkozólag csak egy szót megemlítenem. Én a határozati javaslatot, a melyet ő beadott, teljes mértékben elfogadom. Mivel azonban az ő szövegezéséből egy téves következtetés lett volna levonható, az t. i. hogy az egyes technikai ágazatok tisztviselői se helyezhetők át egyik ágazatból a másikba, holott nem ez a ezél, hanem az, hogy az adminisztratív és a technikai tisztviselők státusa érintetlenül maradjon, azt hiszem, a t. előadó ur is hozzá fog járulni, hogy én egy, csak részben másként szövegezett határozati javaslattal kérem helyettesíteni az általa beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés.) Elnök: A t. minister ur beszédének utolsó passzusára, a melyben jelezni méltóztatott, hogy az előadó ur javaslatát módosítani kívánja, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a vita bezárása után ujabb módosítás be nem nyújtható. (Rehjeslés a baloldalon.) Ha tehát a t. minister ur súlyt helyez arra a módosításra, akkor azt az eljárást ajánlanám, hogy az előadó ur most vonja vissza indítványát — indítványt vissza vonni bármikor lehet — és megfelelő helyen és módosított alakban terjeszsze be azt a részletes tárgyalás során. I (Élénk helyeslés.) 54