Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

m 158. országos ülés 19ii májas Í7-én, szerdán. teljesítési képessége ma is kétszer akkora mint az állomás befogadási képessége. Természetes tehát, hogyha ezt mi egy második új vasúti vonallal akarjuk összekötni, a két vonal forgalmára az állomás befogadó képessége egyáltalában nem volna elegendő és ennélfogva a kívánt czélt elérni nem lehetne. A mi a budapesti pályaudvarok kérdését ületi, t. képviselőház, ez a kérdés mondhatnám már évtizedek óta van napirenden. Számtalan terv és j avaslat készült; minthogy azonban ez a kérdés nagyon nehéz, nagyon bonyolult és nagyon költséges, ez irányban a kormány kebelében mindeddig végleges megállapodás létre nem jött. Történt azonban egy intézkedés, a mely alkalmas arra, hogy az árutorlódásból eredő veszély elhárittassék, és ez az intézkedés egy uj szénpályaudvar létesítése, a mely Rákoson létesült és legközelebb átadatik a forgalomnak. Ezen uj pályaudvarnak létesítése eredményezni fogja azt, hogy a nyugati, az angyalföldi és a lipótvárosi pályaudvarokon az árutorlódás megszűnik. A legsürgősebb bajon tehát segítve lesz és időt nyerünk a további intézkedések megtételére. (Helyeslések a jobboldalon.) Radicsevics Lörincz t. képviselőtársam horvát részről különböző kívánalmakat terjesztett elő, a melyekre legyen szabad a következő észrevételeket megtennem. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur különböző vasút létesítését sürgeti : elsősorban az ogulin—kninit. Ezzel a kérdéssel a kormány foglalkozik és ennek a jelét adja az. hogy a jelen költségvetési előirányzatban erre a czélra, az első munkálatokra 10 millió K van beállítva. A munkálat azonban óriási nagyterjedelmű, költsége 100 milliót meg fog haladni. A rendkívül nehéz terepviszonyok következtében igen nehéz lesz az építkezés, és ez a körülmény és az ezen nehézségekből felmerülő előzetes komplikácziók idézték elő azt, hogy a kérdés még eddig tovább nem fejlődhetett. Minthogy azonban ennek a vasútnak megépítésére a kormány kötelezettséget is vállalt, igy ez a kérdés mielőbb megoldásra fog jutni. A t. képviselő ur egy másik vasútnak, a károly város—metlikainak tárgyában is kérdést intézett, a mire nézve van szerencsém azt felelni, hogy e vasút építésére nézve az 1907. évi október 8-án kötött egyezményben vállalt a magyar kormány kötelezettséget; a tervek készek, az engedélyezés feltételei mind meg vannak állapítva. Az állani részéről ez is igen jelentékeny áldozatot fog igényelni ; ennek a vasútnak biztositása, illetőleg az építés megindítása azonban azért késett, mert sem a helyi érdekeltség részéről, sem pedig a horvát országos kormány részéről a törzsrészvények elhelyezésénél eddig a kellő támogatás észlelhető nem volt. Emiitette továbbá a képviselő ur a samobor— breganai vonal létesítését. Erre nézve csak annyit válaszolhatok, hogy ilyen vonalra nézve kérvény a ministeriumhoz egyáltalában nem érkezett be ; erről tehát semmiféle felvilágosítással nem szolgálhatunk. A mi a Krapinától az ország határáig Rohitsch felé vezetendő vasút kérdését illeti, ez mint helyiérdekű vasút van tervezve; hogy a vasút ügye még nagyobb előrehaladást nem tett, ennek oka abban ívjlik, hogy ugy látszik, csak csekély helyi forgalomra számithat. Már pedig a helyiérdekű vasútnak a helyi érdekeltségben és a helyi forgalomban kell gyökereznie, mert ellenkező esetben nincs jogosultsága. (Helyeslés.) Ugy megépíteni helyiérdekű vasutat, hogy az más létező vasút forgalmát vagy annak egy részét elvonja, nem jogos kívánság (Helyeslés.) és ott, a hol csak ilyen eszközökkel lehet helyiérdekű vasutat létesíteni, legjobb, ha ez nem létesül, mert nincs életképessége, sem belső jogosultsága. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A mi már most azt illeti, hogy horvát illetőségű állampolgárok nem alkalmaztatnak a vasutaknál, erre nézve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy t. képviselőtársamnak ez a felfogása tévedésen alapszik. Horvát illetőségű állampolgárok igenis ép ugy alkalmaztatnak, mint magyarországi illetőségű állampolgárok. Az államvasút üzleti vállalkozás, a melynek természetszerű érdeke az, hogy olyan alkalmazottakat nyerjen, a kik az ott divó nyelvben jártasak. E czél elérése végett létesíttettek azon stipendiumok, a melyek horvátnyelvű ifjaknak adományoztatnak a magyar nyelv megtanulására és a vasúti tanfolyam elvégzésére. A kik ezek közül elvégezték a vasúti tanfolyamot, azzal az előnynyel birnak mások felett, hogy azonnal hivatalnoki kinevezést nyernek; e tekintetben tehát előnyben részesülnek az összes magyar ifjak felett, mert ez utóbbiak sem stipendiumot nem kapnak, sem rögtön kinevezést nem nyernek. A magyar államvasutaknak területén 208 horvát anyanyelvű hivatalnokra van szükség. Ez az a létszám, a melyet horvát nyelvű tisztviselőkkel kell betölteni. A helyzet azonban jelenleg az, hogy ez a létszám 117-tel túl van lépve, a mi eléggé bizonyítja, hogy a szükségnél máris nagyobb mérvben vannak horvát nyelven beszélő egyének alkalmazva. Azon horvát-szlavón anyanyelvűeken kivül, a kik azt az iskolát végezték, még más horvát egyének is kérhetnek az államvasutaknál alkalmazást és, ha birnak a kellő kvalifikáczióval, fel is vétetnek, ugy mint a magyarok ; ezek azonban nem részesülnek abban az előnyben, a melyben az iskolát végzett stipendiáriusok, nem igényelhetik az azonnal való hivatalnoki alkalmaztatást. A mi a Horvátországban követendő vasúti tarifapolitikát illeti, erre nézve konstatálnom kell, hogy itt a kormány különbséget nem tesz ós nem is tehet magyar és horvát vasúti tarifaj)olitika közt; az érdekek teljesen közösek és a magyar kormány egyforma elbánásban kell hogy részesítse e tekintetben ugy Magyarországot, mint Horvátországot. (Helyeslés a jobboldalon.) Gróf Batthyány Tivadar képviselőtársam az úthálózat kibővítését ajánlotta figyelmembe. E tekintetben már volt szerencsém nyilatkozni, hogy ezt a kormány egyik legfontosabb feladatának teldnti