Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

158. országos ülés 1911 kérdés felett ma nem akarok bírálatot és Ítéletet mondani. A kérdés mindenesetre olyan, a mely még további megfontolást igényel és megfontolás tárgyát fogja képezni az 1912. évi állami költségvetés összeállítása alkalmával. Hogy milyen kényes ez a kérdés, t. ház, és hogy milyen nehéz még a legjobb akaratú intézkedés által is kielégíteni az igényeket, azt legjobban bizonyítja ez a tárgyalás, és a tegiiaj) hallott felszólalások, a melyekből azt láttuk, hogy még jóformán meg sem száradt a tinta a Hieronymi által kiadott fizetésrendezési rendelkezésen, s már is elégedetlenek az illető érdekeltek ezzel a rendelkezéssel ; (Ugy van ! jobbfelől.) már is sokkal messzebbmenő, sokkal tulhajtottabb kívánságokat hangoztatnak (Ugy van ! jobbf elől.) és hoznak nyilvánosságra, még jsedig, a mint ki fogom mutatni, minden jogosult alap nélkül. A magyar állam az idők folyamán, — a mint ezt expozémban szerencsém volt számszerűleg kifejteni, — 80 milliót meghaladó állami évi megterhelést vállalt magára tisztviselői fizetésrendezés czimén, és sikerült egy bizonyos egyensúlyt, arányosságot létrehoznia a különböző alkalmazottak fizetési rendszerei között. Ha már most megbolygatjuk ezt az egyensúlyt, akkor bekövetkezik az, hogy az egyik ágazat egy lótejjel ismét előbbre lesz a többieknél; akkor megindul a versenyfutás, és nem lehet tudni, hogy hol áll meg. Mindenesetre tény az, hogy az államnak ujabb és ujabb megterheltetései származnak ezen egyensúly megbontásából, a mely ellen végre azután az állampolgároknak az a kategóriája lesz kénytelen óvást emelni, a mely az adókat viseli, a mely a tisztviselői fizetésrendezésnek előnyeit nem élvezi, de igenis a nagyobb adóterhek viselését kénytelen vállalni. (Ugy van !) Ily körülmények között, és midőn tudjuk azt, hogy a múltkori diszkussziókból és a dolog természetéből is kifolyólag előttünk áll a legközelebbi jövőben a vármegyei tisztviselők fizetésrendezése, a városi tisztviselőkkel való foglalkozás, — mind nagy és nehéz problémák — nagyon kívánatos, hogy a tisztelt törvényhozás kétszeres óvatossággal járjon el e kérdések elbírálásánál. Áttérek most Hegyi Árpád t. képviselőtársain beszédére, a ki hosszú és igen beható kritikát gyakorolt a költségvetési előterjesztés felett. A t. képviselő ur mindenekelőtt azt panaszolta, hogy nincs érdeklődés a vita iránt és ő neki ez a költségvetési vita nem látszik eléggé behatónak. Ebben a nézetében én nem osztozom, mert ez a költségvetési előirányzat hét hónap óta áll a törvényhozás szine előtt és már hónapok óta tárgyaltatik, azt hiszem tehát, hogy ennél behatóbb vitával egy tárgy felett ritkán találkozhatunk. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársam felpanaszolja, hogy a kormány nem nyilatkozik aziránt, hogy mit szándékozik tenni a közlekedési akadémia kérdésében, a mely az előző kormány programmjába fel volt május 17-én, szerdán. 421 véve. Ebben a tekintetben t. képviselőtársam csalódik, mert hiszen a költségvetési indokolás 12. oldalán a kormány egyenesen megmondja, hogy miután nem látja indokoltnak ezen uj és nagy költséggel járó intézménynek létesítését, elejtette ezt az eszmét, annál is inkább, mert azt a czélt, a melyet el akarunk érni, teljesen biztosítják a ma fennálló intézmények. Én pedig egyénileg szintén azon véleményben vagyok, hogy nekünk a közlekedés terén nem tudósokat, hanem gyakorlati szakférfiakat kell kiképeznünk. (Helyeslés jobbról és a szélsőbalon.) A t. képviselő ur továbbá kifogásolja azt, hogy a külkereskedelmi czélokra felvett összeg nincs speczifikálva, és hogy a ministerium nem ad számot arról, hogy minő czélokra kívánja ezt az összeget fordítani. E tekintetben csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ez az összeg most, épen ugy, mint az előző években, pausaliter, egy tételben van a költségvetésbe felvéve és az mindig egy tételben szavaztatott meg, jeléül annak, hogy annak felosztását és felhasználását a ház a ministerre bizza, miután itt kényesebb természetű, a külkereskedelmet érintő olyan kérdésekről van szó, a melyeknek publikálása nem áll a közügy érdekében. Ugyanígy vagyunk azzal a panaszszal, hogy az iparfejlesztés tekintetében nem számolt be a minister elég részletességgel ebben az előirányzatban. Ez az előirányzat és annak indokolása már a múlt év augusztusában záródott le, akkor készült és addig az időpontig terjedőleg az adatok mind benne vannak ebben az előirányzatban és annak indokolásában ; azon tul természetesen az adatok nem terjedhetnek, mert hiszen akkor a költségvetési előirányzat.tételei már lezárattak, az azután következőkről pedig természetesen a legközelebbi előirányzatban fog a kormány beszámolni. (Helyeslés jobbfelőí.) A mi már most a Hegyi Árpád képviselő ur által a postások fizetésrendezése tekintetében felhozott panaszokat illeti, legyen szabad ezekre nézve a következő észrevételeket tennem, a mit annál szükségesebbnek tartok, mert kívánatos, hogy midőn az állam egy, milliókra menő ujabb áldozatot vállal magára, téves felfogások és félreértések által ne zavartassék meg az illetőknek az a megnyugvása, a melyet e rendezés által el akartunk és el akarunk érni. (Igaz! Ugy van! jobbfelőí.) Az én t. képviselőtársam helyesebbnek tartotta volna, hogyha a jiostásokra is az automatikus előlépés rendszere terjesztetett volna ki. Részemről ezt a nézetet nem osztom, mert én az automatikus előlépés rendszerét egyáltalában nem pártolhatom, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és én azt hiszem, hogy ott, a hol behozatott, a tapasztalat később be fogja bizonyítani, hogy az tarthatatlan lesz. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Ez idő szerint természetesen azzal nem foglalkozunk, mert nem tartom kívánatosnak, hogy uj és uj terrénumokon ez az intézkedés behozás-