Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

418 158. országos ülés Í9ÍÍ május Í7-én, szerdák. jegyezni bátorkodom, hogy az az alapszabályter­vezet egyelőre még csak tervezet, másrészről a mi ebben a szolgálati ügyeknek tárgyaihatóságára vonatkozik, illetve arra, hogy ezt a tárgyalásból kirekesztjük, ez értetődik az egyes szolgálati dol­gokra, mely tekintetben az a józan és becsületes intenczió vezeti a tervezet készítőit, hogy ezek ki­zárása által ne legyenek kénytelenek belekontár­kodni az igazgatás dolgaiba és ne legyenek kény­telenek személyes sérelmek és egyéb czimeken az igazgatással folyton ellentétben állni. Ha erre mél­tóztatik érteni a megjegyzést, erre a két és fél sorra, talán az is valószinű, hogy ez ugy is ki fog maradni ebből a tervezetből. Egész általánosságban arról van szó, hogy egy vasutas szövetséget akarunk fenntartani, mely az egész nagy testületet egy demokratikus szervezetbe összefoglalja. Akarjuk ezt fenntartani társadalmi, jóléti intézmények érdekében, a jog­védelem országos szervezése czéljából, tehát oly kérdések megoldására, melyekre a vasutasság, mint társadalmi testület, országosan kell, hogy szervezkedjék, mert ezeket csakis mint egy nagy testület a maga társadalmi feladatainak körén belül oldhatja meg. Nem kivánunk azonban semmiféle olyan területre lépni, mely lépés bármely részről fegyelmezetlenséget idézne elő, a fegyel­met meglazitaná, vagy az igazgatásnak minden­napi dolgába folytonosan szükség nélkül bele­avatkoznék. fizek az intencziók tökéletesen kiforrottak és helyesek. Mindennek daczára vannak a szö­vetség keretén kivül emberek, részben olyanok,, kik a szövetségben voltak, részben pedig mások, kik ennek a szövetségnek ilyen módon való fenn­tartását is animozitással nézik, kik támadják a szövetséget, sőt korlátozni akarják még ezen irányban való működését is. Ezeknek fáj az, hogy a személyzet egy hatalmas testületben van egye­sitve és azt hiszik, hogy egyesegyedül nekik kell, hogy legyen szavuk, és rajtuk kivül nem szükséges semminek sem létezni. Ugy áll a dolog, hogy a kívülállók részéről igenis vannak felfogások, melyek nem helytállók, melyek a nagy testületet degradálni akarják árnyéktestületté, melynek hatásköre és eredményes munkája ne legyen, sőt vannak egyesek, kik sze­retnék a vasutasságot ismét feldarabolni kicsiny üzleti és egyéb felfogások miatt. Én mindezekkel szemben teljesen osztom az igen t. képviselő ur nézetét, hogy a vasúti igazgatás és a közérdek Szempontjából szükséges egy nagy társadalmi testület és egyesület fentartása, mely tekintélyét teljes erejével megóvja, mert csak ez biztosithatja kritikus időkben a nagy nehézségek elhárítását, minden időben pedig olyan közérdekű munkás­ságot, minőre a vasutasságnak szüksége van. Ezért tovább megyek, és én az igen t. keres­kedelemügyi kormányzatnak, a jelenlegi minister urnak is szives figyelmébe ajánlom, hogy ne méltóztassék a személyzetet tisztán csak büro­kratikus szemekkel nézni. Ma már egy nagyobb gyárvállalat is gondoskodik alkalmazottainak szo­cziális igényeiről, egy ilyen nagy testület pedig, mint az államvasút igazgatása, okvetlenül kény­telen az igazgatás eredményessége szempontjából tovább menni, és ezért igenis ajánlom a vasúti személyzet jóléti intézményeit a vasúti igazgatás szives jóindulatába, mert ezek, méltóztassék meg­hinni, többet fognak tenni, mint sok fizetésrendezés vagy egyéb rendszabályozás. Ajánlom a vasúti személyzet megszerzett jogainak érintetlen fentartását is, mert ha ezen az alapon méltóztatik a személyzet igazgatását irányí­tani, akkor biztosithatom hogy ott sem az elége­detlenség nem fog tápot nyerni, sem pedig a vasutas szövetség erkölcsi erejét nem fogja olyan irányban felhasználni, a mely a vasúti igazgatás­nak rovására lehet. Mindezeken kivül még csak egyetlenegy kér­dést vagyok bátor a t. minister urnak szives jóindu­latába ajánlani és ez a postamesterek és kiadók országos egyesületének memoranduma, melyben a féláru vasúti jegyet kérelmezik. Nagyon tudom azt, hogy a tisztviselői kategóriáknak mindegyike a vasúti féláru vasúti jegyet kívánja, hogy a vasúti igazgatás ki van téve valóságos ostromnak a féláru és egész ingyenes jegyek tekintetében, de Ausztriában a postamesterek ezt a kedvezményt már élvezik, ha tehát már ott megvan, miért nem megy a mi igazgatásunk épen e téren utána 1 Hiszen a postamesterek és kiadók állami alkal­mazottak és pedig kebelbéli alkalmazottak a keres­kedelmi igazgatás területén, különösnek találom tehát, hogy a nagy kategóriák között épen őket méltóztatik ebből kivenni. De hozzátehetem azt is, hogy eme állandóan elfoglalt tisztviselői kategó­riáknál a féláru vasúti jegy megadása talán még előnynyel is jár, — a szolgálat szempontjából mindenesetre — az államvasutakra nézve semmi­féle rossz eredményt nem jelent, mert a ki féláru jegygyei utazik, az többször utazik, a midőn tehát a saját ügyét is elintézi, az államvasút jövedelmét sem csökkenti. Egyéb tekintetben a költségvetéshez az el­mondott okok miatt nem kívánok hozzászólni, de a tételt nem szavazom meg. (Helyeslés balfel-öl.) Elnök: Szólásra felirva senki sincsen. Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Miután szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi tárcza vezetésével meg­bízott pénzügyminister ur óhajt felszólalni. Lukács László a kereskedelemügyi tárcza ideiglenes vezetésével megbízott pénzügyminister: T. képviselőház ! Alig pár nap választ el bennünket attól a szomorú, megrendítő eseménytől, a mely ezt a tárczát felelős vezetőjétől megfosztotta és a melynek következtében kötelességemmé tétetett e tárcza ideiglenes vezetésének elvállalása. Ez a körülmény már magában véve is óvatosságra int engem és megokolja abbeli aggályomat, hogy most, a midőn kötelességem ennek a tárczának költség­vetését itt képviselni, nem leszek képes méltóan betölteni ezt a tisztet, semmi esetre sem léphetek

Next

/
Thumbnails
Contents