Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

418 158. országos ülés Í9ÍÍ május Í7-én, szerdák. jegyezni bátorkodom, hogy az az alapszabálytervezet egyelőre még csak tervezet, másrészről a mi ebben a szolgálati ügyeknek tárgyaihatóságára vonatkozik, illetve arra, hogy ezt a tárgyalásból kirekesztjük, ez értetődik az egyes szolgálati dolgokra, mely tekintetben az a józan és becsületes intenczió vezeti a tervezet készítőit, hogy ezek kizárása által ne legyenek kénytelenek belekontárkodni az igazgatás dolgaiba és ne legyenek kénytelenek személyes sérelmek és egyéb czimeken az igazgatással folyton ellentétben állni. Ha erre méltóztatik érteni a megjegyzést, erre a két és fél sorra, talán az is valószinű, hogy ez ugy is ki fog maradni ebből a tervezetből. Egész általánosságban arról van szó, hogy egy vasutas szövetséget akarunk fenntartani, mely az egész nagy testületet egy demokratikus szervezetbe összefoglalja. Akarjuk ezt fenntartani társadalmi, jóléti intézmények érdekében, a jogvédelem országos szervezése czéljából, tehát oly kérdések megoldására, melyekre a vasutasság, mint társadalmi testület, országosan kell, hogy szervezkedjék, mert ezeket csakis mint egy nagy testület a maga társadalmi feladatainak körén belül oldhatja meg. Nem kivánunk azonban semmiféle olyan területre lépni, mely lépés bármely részről fegyelmezetlenséget idézne elő, a fegyelmet meglazitaná, vagy az igazgatásnak mindennapi dolgába folytonosan szükség nélkül beleavatkoznék. fizek az intencziók tökéletesen kiforrottak és helyesek. Mindennek daczára vannak a szövetség keretén kivül emberek, részben olyanok,, kik a szövetségben voltak, részben pedig mások, kik ennek a szövetségnek ilyen módon való fenntartását is animozitással nézik, kik támadják a szövetséget, sőt korlátozni akarják még ezen irányban való működését is. Ezeknek fáj az, hogy a személyzet egy hatalmas testületben van egyesitve és azt hiszik, hogy egyesegyedül nekik kell, hogy legyen szavuk, és rajtuk kivül nem szükséges semminek sem létezni. Ugy áll a dolog, hogy a kívülállók részéről igenis vannak felfogások, melyek nem helytállók, melyek a nagy testületet degradálni akarják árnyéktestületté, melynek hatásköre és eredményes munkája ne legyen, sőt vannak egyesek, kik szeretnék a vasutasságot ismét feldarabolni kicsiny üzleti és egyéb felfogások miatt. Én mindezekkel szemben teljesen osztom az igen t. képviselő ur nézetét, hogy a vasúti igazgatás és a közérdek Szempontjából szükséges egy nagy társadalmi testület és egyesület fentartása, mely tekintélyét teljes erejével megóvja, mert csak ez biztosithatja kritikus időkben a nagy nehézségek elhárítását, minden időben pedig olyan közérdekű munkásságot, minőre a vasutasságnak szüksége van. Ezért tovább megyek, és én az igen t. kereskedelemügyi kormányzatnak, a jelenlegi minister urnak is szives figyelmébe ajánlom, hogy ne méltóztassék a személyzetet tisztán csak bürokratikus szemekkel nézni. Ma már egy nagyobb gyárvállalat is gondoskodik alkalmazottainak szocziális igényeiről, egy ilyen nagy testület pedig, mint az államvasút igazgatása, okvetlenül kénytelen az igazgatás eredményessége szempontjából tovább menni, és ezért igenis ajánlom a vasúti személyzet jóléti intézményeit a vasúti igazgatás szives jóindulatába, mert ezek, méltóztassék meghinni, többet fognak tenni, mint sok fizetésrendezés vagy egyéb rendszabályozás. Ajánlom a vasúti személyzet megszerzett jogainak érintetlen fentartását is, mert ha ezen az alapon méltóztatik a személyzet igazgatását irányítani, akkor biztosithatom hogy ott sem az elégedetlenség nem fog tápot nyerni, sem pedig a vasutas szövetség erkölcsi erejét nem fogja olyan irányban felhasználni, a mely a vasúti igazgatásnak rovására lehet. Mindezeken kivül még csak egyetlenegy kérdést vagyok bátor a t. minister urnak szives jóindulatába ajánlani és ez a postamesterek és kiadók országos egyesületének memoranduma, melyben a féláru vasúti jegyet kérelmezik. Nagyon tudom azt, hogy a tisztviselői kategóriáknak mindegyike a vasúti féláru vasúti jegyet kívánja, hogy a vasúti igazgatás ki van téve valóságos ostromnak a féláru és egész ingyenes jegyek tekintetében, de Ausztriában a postamesterek ezt a kedvezményt már élvezik, ha tehát már ott megvan, miért nem megy a mi igazgatásunk épen e téren utána 1 Hiszen a postamesterek és kiadók állami alkalmazottak és pedig kebelbéli alkalmazottak a kereskedelmi igazgatás területén, különösnek találom tehát, hogy a nagy kategóriák között épen őket méltóztatik ebből kivenni. De hozzátehetem azt is, hogy eme állandóan elfoglalt tisztviselői kategóriáknál a féláru vasúti jegy megadása talán még előnynyel is jár, — a szolgálat szempontjából mindenesetre — az államvasutakra nézve semmiféle rossz eredményt nem jelent, mert a ki féláru jegygyei utazik, az többször utazik, a midőn tehát a saját ügyét is elintézi, az államvasút jövedelmét sem csökkenti. Egyéb tekintetben a költségvetéshez az elmondott okok miatt nem kívánok hozzászólni, de a tételt nem szavazom meg. (Helyeslés balfel-öl.) Elnök: Szólásra felirva senki sincsen. Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Miután szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi tárcza vezetésével megbízott pénzügyminister ur óhajt felszólalni. Lukács László a kereskedelemügyi tárcza ideiglenes vezetésével megbízott pénzügyminister: T. képviselőház ! Alig pár nap választ el bennünket attól a szomorú, megrendítő eseménytől, a mely ezt a tárczát felelős vezetőjétől megfosztotta és a melynek következtében kötelességemmé tétetett e tárcza ideiglenes vezetésének elvállalása. Ez a körülmény már magában véve is óvatosságra int engem és megokolja abbeli aggályomat, hogy most, a midőn kötelességem ennek a tárczának költségvetését itt képviselni, nem leszek képes méltóan betölteni ezt a tisztet, semmi esetre sem léphetek