Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.

Ülésnapok - 1910-158

158. országos ülés Í9Í1 májas Yl-én, szerdán. AÍ1 eziót, hogy a kereskedelemügyi ministeiium ügyköre egyelőre ketté osztassék. A munka tulhalmozódottság folytán előálló bajokat mindenki tudja, a ki ennek a tárczának dolgaival foglalkozott valaha és mindnyájan megvagyunk arról győződve, hogy ugy az ipar és kereskedelem, mint a közlekedés ügye két egész embert, egész külön személyzetet és egész önálló felelősséget igényel és hogy ez az igazgatásnak mindenféle baján nagyon sokban segíteni fog. Én a magam részéről azért is pártolom ezt az eszmét, mert a kiegyezési tárgyalások alkalmával meggyőződtem arról, hogy az osztrákok mai viszonyok szerint velünk szemben ezen a téren is előnyben vannak, mert ő náluk a közlekedési ügyet is, a kereskedelmi és ipari ügyet is külön vezető állású szakférfiak képviselik azokon a tárgyalásokon, holott nálunk egy és ugyanazon ember kénytelen mindezen dolgokkal egyszerre foglalkozni, a mi a legutóbbi vám- és kereskedelmi szerződés megkötése alkalmával is nézetem szerint, meglehetős hátrányára volt Magyarországnak. Mostani, alkalommal felszólalásomra egyedül az a beszéd késztetett, a melyet gróf Batthyány Tivadar t. képviselő ur a tegnapi nap folyamán tartott és a melyben a vasutas szövetség dolgait is érintette. Én ennek a beszédnek azon részével, a melyben a fizetésrendezés és pragmatika dolgait emiitette, teljes mértékben egyetértek. S hogy mennyire igaza volt az igen t. képviselő urnak, azt bizonyítja ma Söpkéz t. képviselő ur felszólalása is, a ki megtámadta az automatikus előléptetés dolgát, valamint a fegyelmi eljárást is másként akarná szabályoztatni. A vasutasok jogviszonyai nagy nehéz harezok után a pragmatikában lettek szabályozva, és ha e pragmatikának az akkori viszonyok folytán hibái vannak is, mindenesetre teljes megnyugvást okozott az és hozzájárult ahhoz, hogy a vasúti igazgatás jobb útra térhessen, mint a milyenen eddig volt. E pragmatikát megtámadták Horvátországban, megtámadták magyar nemzeti, állami szempontok miatt. Nekünk tehát ezzel szemben is védelmi állásj)ontra kell helyezkednünk. De kétszeresen védelmi álláspontra kell helyezkednünk, ha ez ürügy alatt oly intencziók nyernének tápot, hogy a vasutas jjragmatika reformja révén a vasutasoknak meglevő jogait is megnyirbálják, vagy elkobozzák, és mindenesetre méltóztassék a kérdést nagyon meggondolni, mert hiszen a jogfosztás, akármilyen kis mértékben történnék is, oly elégületlenséget és visszahatást teremtene, a mivel az ilyen uj szabályozás nem ér fel és mindenesetre, azt hiszem, a vasúti igazgatás megfelelő voltához a legszükségesebb kellék egy elégedett és jogaival tisztában levő személyzet, a mely ma e pragmatika szabályozása folytán megvan, és ehhez avatatlan kézzel, azt hiszem, nem szabad és nem is szükséges hozzányúlni. Bizonyos vonatkozásaiban azonban gróf Batthyány Tivadar t. képviselő ur a szövetség dolgára vonatkozólag elmondott néhány gondolatával nem érthetek egészen egyet, és ezt az alkalHÉPYBi NAPLÓ. 1910 1915. VII. KÖTET. mat fel akarom használni arra, hogy a kérdést tisztázzam. A t. képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy »1909. évi ősz óta egy akczió indult meg, a melynek ezélja tervszerűleg meghiúsítani, lehetetlenné tenni azt, hogy a vasutasok a maguk társadalmi szervezetében módot és eszközt találjanak arra, hogy szolgálati ügyeikre vonatkozó kérelmeiket illő módon előtérj eszszék«. Ugyancsak azt mondja, hogy »hetek választanak el attól, hogy ez az akczió teljes sikerrel járjon ; sikerült eddig minden akadályt annak útjából elhárítani, hogy a nagy vasutas szövetség megszűnjék az lenni, a mi hivatása volt, megszűnjék az a közvetítő lenni, a mely közvetitővel minden társadalmi rétegben találkozunk«. És tovább : »Most egy láthatatlan kéz arra törekszik, hogy a vasutas szövetségnek a személyzet anyagi és jogi ügyeire vonatkozó kérvényezési jogát elvegye*. A mennyiben e nyilatkozatokat a t. képviselő ur arra értette, hogy lehetnek bizonyos tendenoziák, a melyek ezt el akarnák érni, akkor konstatálni vagyok kénytelen, hogy ebben a tekintetben igaza van. Gr. Batthyány Tivadar: Az uj alapszabálytervezet ! Lengyel Zoltán : De ha arra értette, hogy a vasutas szövetség vezetősége, vagy a vasutas szövetségből magából akarnának ily intencziókat támasztani, a melyek a vasutas szövetség jogait akarnák megnyirbálni, és ezáltal az igazgatással szemben kiszolgáltatni a szövetséget és életképtelenné tenni, akkor kénytelen vagyok a t. képviselő ur informáczióját tagadásba venni és ezt annál inkább tehetem, mert én ma is aktive foglalkozom a szövetség dolgaival. T. képviselőház ! Az a vasutas szövetség ugy, a hogy most fennáll, azokat az intencziókat táplálja, nagyon helyesen, hogy egyetértésben működjék a vasúti igazgatóságokkal. Azt hiszem, hogy ez az intenczió tökéletesen helyes, mert hiszen ellenlábasként a vasúti igazgatóságokkal szemben dolgozni egyrészről eredménytelen is volna, másrészről pedig okvetlenül és minden körülmények közt a fegyelmet lazítaná meg. De ezenkívül azon intencziók, a melyek most is előtérben vannak és a melyeket a t. képviselő ur is feltétlenül j ól ismer, a vasutas árvaháznak létesítése, a segélyalap megteremtése és a szövetség oly átszervezése, hogy annak adminisztrácziója egyszerűbb, olcsóbb, hatékonyabb legyen, ez már a t. képviselő ur elnöklete idejében is elő volt készítve, és csak folyománya a mai akczió az akkorinak. Az az átszervezés nem 1909-ben indult meg, ha erre méltóztatik érteni azt az akcziót, hanem már 1907-ben, már a t. képviselő ur elnöklete alatt megkezdődött. Ez az átszervezés a kerületeket az igazgatással összhangba igyekszik hozni, a mennyiben akkor már 63 kerületről 39-re lettek a kerületek redukálva és most körülbelül 20 kerület lesz a szövetség kebelében, minden üzletvezetőség területén egy és azonkívül még néhány kerület a különböző igazgatóságok területére. De meg53