Képviselőházi napló, 1910. VII. kötet • 1911. április 25–május 22.
Ülésnapok - 1910-141
36 Hl. országos ülés 1911 április 26-án, szerdán. járna, méltóztassék a földmivelésügyi minister urnak és a kormánynak a ház hozzájárulásával kijelentem azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy az 1911. évi költségvetésben kontemplált státusrendezést nem tekinti véglegesnek, hanem azt ujabb megfontolás tárgyává fogja tenni és azt, hogy az újonnan kinevezendő erdőtisztek föld- és fajárandóságát illetőleg fenn kívánja a régi helyzetet tartani és azt a jövőben is az illetőknek meg kívánja adni. (Elénk helyeslés.) A költségvetést a földmivelésügyi minister ur és a kormány iránt való bizalomból elfogadom. (Élénk helyeslés jobbjelöl.) Elnök : Ki következik ? Beszkitl Antal jegyző: Frey János ! Frey János: (Zaj. Halljuk! Halljuk!) ügy magam, mint pártom kivánjuk a költségvetés tárgyalását minél előbb a befejezés stádiumába juttatni és ezért kívánok nem a költségvetés tárgyalása során a földmivelésügyi tárczához hosszasabban hozzászólni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Frey János : Ép ezért a legszűkebb keretek közé szorítom beszédemet és leginkább azon tételeket, azon dolgokat, azon tüneményeket akarom kiemelni ezen költségvetés keretéből, a melyek leginkább kívánatosak, hogy megvalósíttassanak. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Frey János: Ott kezdem, a hol az igen t. földmivelésügyi minister ur 1909. évi június 28-án bevégezte, midőn általános szempontokat nyújtott nekünk az ő gazdasági politikájáról, mely szempontokkal tényleg elég őszintén tárta fel azt a helyzetet, mely az országban a mezőgazdaságot uralja. ö ugyanis a drágaság kérdésében emelte fel szavát és saját szavaiból hallottuk itt a házban, hogy bizony az illegitim kereskedelemnek kell tulaj donitani leginkább a nagy drágaságot és az illegitim kereskedelem meggátlására igen érdekes tervet jienditett meg, és ez az volt, hogy ő u. n. konzumvásárokat akar létesíteni és ezek utján akar a gazdaközönségnek alkalmat adni, hogy termékeit olcsóbban, jobban és direkte a fogyasztóknak adhassa el. Mi ezt teljes elismeréssel és köszönettel fogadtuk a földmivelésügyi minister ur szájából, mert ebben találjuk tényleg a kulcsát annak, hogy a gazdaközönségünk termékeit jól értékesíthesse, mert mit használ az a többtermelés, ha nem lehet a gazdának termékeit értékesítenie ? Sajnos, egy év múlott el és a konzumvásárok létesítését még nem érezzük és erre az első lépést, vagy hogy a t. előadó ur szavaival éljek, az első nyomot ugy látszik a mostani költségvetés hajlandó nekünk nyújtani, mert ennek a költségvetésnek keretében találjuk azt, hogy a közélelmezés olcsóbbá tételére a t. minister ur 400.000 K-át volt hajlandó a költségvetésbe felvenni. Mi különösen ebben az irányban kivánjuk ennek felhasználását, mert a szerb és a román szerződésre nézve épen a t. előadó ur volt szives hangsúlyozni, hogy ő már most ennek a szerződésnek befolyását... Pap Géza előadó: Káros! Frey János:.. . a magyar piaczra mintegy elismerni volt hajlandó. Hangsúlyozta ezt olyképen, hogy ennek előnyös eredményeit akarta itt konstatálni. Megengedem, hogy ma még nem látszanak ilyen tekintetben ennek eredményei, azt is konczedálom, hogy az nem lesz különös hatással; de egyet kénytelen vagyok különösen hangsúlyozni, a mit az előadó ur nagyon elmulasztott és a mi a figyelmét elkerülte, hogy épen ez a szerződós és a vele kopcsolatos behozatal okozza Délmagyarországon és különösen Baranya megyében is azt a nagy kárt, a mely a gazdaközönséget nyomja. T. i. a száj- és körömfájást onnan importálják, ugy hogy gazdaközönségünk alig tud védekezni ellene. Ha külsőleg nem is látszik ez a hatása ennek a szerződésnek és nem jelentkezik ez a hatás olyképen, hogy az országban az árak sülyednek, de mi igenis leginkább érezzük ennek hatását, mert minden gazda majdnem a tönk szélére jut a száj- és körömfájás miatt és az egész állattenyésztésünk veszélyeztetve van. Tudjuk, hogy volt már ebben az ügyben küldöttség a földmivelésügyi minister urnái, itt jajgatott, panaszkodott és elmondta a maga keserűségét, de azért a ház figyelmét kénytelen vagyok felhívni erre a jelenségre, erre a nagy kárra, a mely különösen fenyegeti állattenyésztésünket a Délvidéken. (Helyeslés balfelől.) Hiszen mit használnak ezek a konzumvásárok is, ha épen állategészségügyi törvényünknek összes rendelkezései csak abban merülnek ki, hogy azt a gazdaközönséget elzárják az ő állatjaival a piacztól ? Mit fognak használni? ezek a konzumvásárok, de mit használnak azok a vásárok mind, a melyek eddig is szokásos piaczát képezték a gazdaközönségnek, a hol állatjait értékesíthette, ha azokat sorra beszüntetik, és a gazda kénytelen otthon tartani az ő állatját, nemcsak a beteget, hanem az egészségeset is, állatját nem tudja értékesíteni, a minek következtében nap-nap után, a helyett, hogy előremenne, mindinkább hátrább megy az ő gazdasági fejlődésében és az ő állattenyésztési kedvében. Epén azért felhívom a földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, hogy volna kegyes az ő széles perspektívájával, a melylyel az ország földmivelési és gazdasági ügyeit vezeti, ebben az irányban is talán egy uj módot találni arra, hogy az állattenyésztésünknek nyújtott összes segítség ne abban, merüljön ki, hogy elzárjuk a kisgazdát állatjával és mikor bajban van, ne jöjjenek tetejébe a büntetések is, mert rendesen jönnek a közigazgatás részéről a büntetések egyik a másik után, és nem elég a szegény gazdának a baja, hanem tetejébe jön még a rendbírság nap-nap után. Ismétlem, a földmivelési minister ur lesz hivatva módot találni arra, hogy a gazdaközönség e nagy bajok mellett is értékesíteni tudja az ő állatait. Ha már az állategészségügyről beszélek, megjegyzem, hogy állatorvosi intézményünk teljességgel nem felel meg a mi hazai viszonyainknak,
